Nem tudok olyan román szociáldemokrata (PSD) vezetőről, akinek ne lettek volna nagy hibái. De kevesen bizonyultak annyira arrogánsnak, mint Liviu Dragnea. Márpedig úgy tűnik, hogy a választás nyertese ezúttal nagyon belenyúlt.

Nem kevés az olyan politikus, akik korrupt is, meg képmutató is. Akik nem maguk lopnak – betegesen –, gyakran olthatatlan hatalomszomjban szenvednek. Egyeseknél ez folyamatosan olthatatlan. Ion Iliescunál, például.

Egyes politikusokat, mint például Nicolae Ceauşescut, láthatóan eltorzítja, hogy képtelenek elviselni a leghalványabb szembenállást vagy kritikus gondolkodást. Az ábécé néminemű elsajátítása után is az ostoba paraszt komplexusa által kínzottan azt szeretnék, ha ragyogó zsenikként és az elme gigászaiként imádnák őket, annál is inkább, mert tudják, hogy törpék, hülyék és rondák.

Tehát amennyiben a terror ellenére beleütköznek egy artikulált ellenzékbe, ha olyanokra bukkannak, akik okosak és bátrak és képesek szerencsésen fogalmazni, mint Barbu Ursu a naplójában, akkor ezek a potentátok hirtelen kegyetlenné, erőszakosság, vérszomjassá és gyilkossá válnak.

A politikusok néha, mint például Adrian Năstase, intrikusak, korruptak és kapzsik. Sokan, mint Ponta, nemcsak hazugok, hanem tolvajok (plagizálók) és imposztorok is. Számosan machiavellisták, mint amilyenek Románia vezetői voltak az ország akut nem-demokratikus szakaszaiban. Vagy jó tanácsokat elutasítók.

Egy sakkozó PSD-s vezető

Másmilyen lenne Liviu Dragnea? A személyi kultusz hagyományában nevelkedett egyes megfigyelők nemrég, miután a PSD élén álló köztörvényes bűnöző akkora hatalmat szerzett, amekkoráról még maga sem álmodott, „nagy sakkozóként” írták le. Mi volt a „csínytevése”? Az, hogy Sevil Shhaideht javasolta miniszterelnöknek.

Az előbb említettek azonnal azt kezdték lelkesen hangoztatni, hogy a bukaresti erős ember – micsoda „mesteri dobás” – egy nő mellett döntött. És méghozzá egy olyan mellett, aki nemcsak lojális és híján van annak a tapasztalatnak és kapcsolatrendszernek, melyek veszélyessé tehetnék Dragneára nézve, hanem – hogy a dolgok nagyon világossá váljanak – a török-tatár muzulmánok kisebbségi és népszerűtlen csoportjához tartozik. Ami – szerintük – állítólag „sakk-mattolja” az állam élén álló másik kisebbségit. Hiszen a politikai barikád másik oldalán álló elnök számára, szerintük, lehetetlenné válna, hogy intelligensen taktikus választ adjon a PSD-s állítólagosan zseniális lépésére.

Európában nehezen tudnánk ennél nagyobb ostobaságot találni. Ahol azért szoktak hibákat elkövetni, néha egészen súlyosakat is. Például amikor Angela Merkel Németországa nem tette meg a szükséges, hatékony és elégséges biztonsági és törvényhozási lépéseket az elkerülhetetlen terrorista merényletek meghiúsításához.

A nyugati eset

De nyugaton a politikusok nem elégednek meg azzal, hogy végül kijavítsák, még ha halk hangon is, a kisebb-nagyobb tévedéseiket. Menekültként engedtek be egy olyan tunéziait, mint Anis Amri, holott csak bevándorló volt? Nem raktak rá elektronikus nyomkövető bokaszíjat? Nem küldték haza időben? Nem létezett olyan adminisztratív őrizetbe vételi törvény, mely más potenciális iszlamista terroristákkal együtt kivonhatta volna a forgalomból, még mielőtt a szélsőségesek elkövették volna gyilkosságaikat? Kijavítják. Mint ahogy a határellenőrzést is be lehet pótolni.

Ezzel párhuzamosan azonban a nyugati politikusok általában úgy őrizkednek bármilyen bántó retorikai fordulattól, akármilyen tüntető gőgtől, bármitől, amit arroganciának lehetne tekinteni, mint ördög a tömjénfüsttől, hiszen helyrehozhatatlanul nevetségessé válnának, ha kiderül, hogy hibáztak.

Liviu Dragnea világában a dolgok fordítva zajlanak. A PSD-s vezető legalább 20 alkalommal utalt a „saját személyére… amikor Cotroceni-ből való távozásakor bejelentette, hogy Sevil Shhaideh a PSD javaslata a kormányfői tisztségre”, mutatott rá nemrég a HotNews. Azt is megtudhattuk, hogy „Dragnea egy önmagáról szóló beszédet mondott, melynek során – a saját személyére tett hivatkozásokkal – fontosnak tartotta kihangsúlyozni azt a központi játékosi szerepet, melyet a választás megnyerése után a román politikában játszani akar”.

Sakk-matt? Vagy patt?

A dicsőség és hatalommámor pillanata eljött, és el is múlt. Aztán Dragnea ráébredt, hogy kiszúrt magával. Hogy nagyon ráfázott. „Pattba” manőverezte magát, hogy egy sakk-kifejezéssel éljek. Hiszen a kormányfőnek javasolt személy férje olyan bevándorló, aki nemcsak szimpátiákat táplál egy terrorista, Irán-párti szervezettel, a Hezbollahhal, hanem magas szintű kapcsolatai vannak a szíriai diktátor, a Moszkva által masszívan támogatott tömeggyilkos Aszaddal.

Könnyű elképzelni, még akkor is, ha Sevil Shhaideh egy kilónyi ORNISS-igazolással (a magyarországi C típusú átvizsgálás megfelelője – a szerk.) is rendelkezik, milyen érzéseket keltene ez a kinevezés Románia szövetségi rendszerében. Könnyű kiemelni, milyen „kedvezően” fogadnák Románia stratégiai partnerei és szövetségesei Shhaideh asszony kinevezésének hírét. Milyen látványos hanyatt esést okoz majd Washingtonnak, ahol milyen esély megvan arra, hogy Donald Trump hivatalba lépésével az Irán-ellenes álláspont kerül előtérbe. Az arrogáns Dragnea, megkésetten, a „szolgálatokhoz” folyamodott, és felszólította a titkos ügynökök intézményesített intelligenciáját annak tisztázására, hogy Shhaideh „sebezhetőséget” jelent-e, és ezzel a saját kezükkel kaparják ki számára a gesztenyét abból a tűzből, melyet ő maga gyújtott meg.

Mégpedig akkor, amikor gőgösen nekiállt felfüggesztéssel fenyegetni – még ha közvetetten is – az államfőt, arra figyelmeztetve, hogy neki egyetlen miniszterelnöki javaslata van. És hogy ha az elnök azt nem fogadja el, „majd máshol fogunk találkozni”. „A Cotroceni-ből távozó PSD-s vezető pontosan úgy beszélt, mint egy tősgyökeres medellini latino satrapa, aki a személyes könyvelőjét ülteti az ország élére és a felfüggesztés borotvájával hadonászik az elnök torka táján, amennyiben nem fogadja el”, írta ezzel kapcsolatosan Dan Tăpălagă.

De mi a helyzet, ha az „egyetlen” javaslatod katasztrofális?

Hogy mosod magad tisztára, miután a melledet döngetted korábban? Nem tudom, Dragneának ugyanolyan gyenge tanácsadói vannak-e, mint amilyenek az elnöké voltak mandátuma elején. Amennyiben nem, valószínűleg majd elmagyarázzák neki, hogy a szolgálatok nem nyilatkozhatnak ilyesmiről nyilvánosan, és azzal a nyilvánvaló ténnyel is szembesíteni fogják, hogy egy alak, akinek olyan szimpátiái vannak, mint a javasolt kormányfő férjéé, csak akkor mutathat jól, ha Dragnea az ország irányváltását tervezi. Például akkor, ha kivezeti Romániát a NATO-ból és az EU-ból és nyakába rakja az orosz neocárság eurázsiai birodalmának igáját.

Mert ellenkező esetben, ahaj, katasztrofálisan mutat. Dragnea pillanatnyilag nagyon belenyúlt. Vagy, ha parasztosabb utalással fogalmaznánk, akkor ráfaragott. De vajon helyrehozza? Vagy inkább csökönyösen kitart majd mellette, saját példájával illusztrálva a mondást, mely szerint „az ostoba nem elég ostoba, hanem hiú is mellette”?