Dragnea és Iliescu|Fotó: Agerpres
Hazugság, PSD a neved
Szerző: Sabina Fati
2016. december 21. szerda, 16:35
Van egy vörös szál, ami összeköti a '89 után hatalomra került Iliescu-csoportot Dragneáékkal: a hazugság.

Az 1990-es választás óta, amikor a Nemzeti Megmentési Front (FSN) a szavazatok több mint 60 százalékát szerezte meg, a Szociáldemokrata Párt (PSD) 2016-ban érte el történelme legnagyobb eredményét: 47 százalékot.

Van egy vörös szál, mely összeköti a Nicolae Ceauşescu 1989. decemberi kiiktatása után közvetlenül hatalomra került Ion Iliescu körülötti csoportosulást azzal a szervezettel, amely Liviu Dragnea irányításával 2016 decemberében megszerezte a parlamenti helyek csaknem 50 százalékát: a hazugság mint a hatalom megszerzésének, gyakorlásának és megtartásának alapja.
 

1990–1992, FSN–Iliescu

Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy létrehozták a FSN-t az ország ideiglenes vezetésére, Ion Iliescu az alulról felfele irányuló nyomásgyakorlás technikáját használja fel arra, hogy választási versenyzővé alakítsa át a FSN-t.

Az új hatalom stratégája, Silviu Brucan a Zsil-völgyi bányászok által küldött „több tízezer levélre” hivatkozott, amelyekben állítólag azt kérték a Fronttól, hogy induljon a választáson. Aztán, hogy bebizonyítsák a románoknak, hogy az új szervezet képes „megvédeni” az országot az ellenségtől, kitalálták az 1990. márciusi marosvásárhelyi etnikai konfliktust, amelybe belehalt öt ember és további több tíz megsebesült. Így aztán megjelent a „magyar veszély”, mely azóta kísért a választási kampányokban, a gazdasági válságok idején és általában véve a hazai politika törékeny pillanataiban.

A konfliktus után Gelu Voican Voiculescu mindenkit figyelmeztetett, hogy a kormány „megvédi az ország integritását” és „többé senkinek sem fogja megengedni, hogy akár csak egy darabot is ellopjon a haza földjéből”. Az 1990. május 20-i választás igazi siker volt Ion Iliescu (85,3%) és a FSN (66,3%) számára, amelyet erőszakosan megvédtek a bányászok és az általuk ellenőrzött sajtón keresztül zajló propaganda segítségével. A ceauşiszta nacionalizmus ebben az időszakban alakult át a mai napig ható szlogenekké.
 

1992–1996, PDSR–Iliescu

A FSN szétszakadása után az Iliescu-csoportosulás megőrizte a hatalmat, az 1992-es választáson pedig az összes mandátum 34,3 százalékát szerezte meg, és a Nagy-Románia Párttal, a Román Nemzeti Egységpárttal és a PSD-vel (a szerző téved, a negyedik párt a PSM, vagyis a Szocialista Munkapárt volt – a szerk.) közösen alkotott kormányt, együtt alkotva a „vörös négyszöget”.

Ebben az időszakban jelent meg az új oligarchia az állami bankok kiszipolyozásával, a nagyvállalatok megcsapolásával és a Szekuritáté-akták „privatizálásával”. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a politikai hatalom eszköze és a feltörekvő oligarchikus kapitalizmus támasza lett. A Văcăroiu-kormány privatizálta az állami vállalatok 12 százalékát, a többit pedig a pártklientúrára bízta.

A Ceauşescu idejében kialakult régi nomenklatúrát nyíltan újra aktiválták. A gazdaságot az állam és az oligarchái ellenőrizték, a nacionalizmus állampolitikává vált és a lakosság csaknem fele a szegénység küszöbén élt.
 

2000–2004, PSD–Năstase

A 2000-es választásnak C.V. Tudor volt a sztárja, aki olyan nacionalista kampánnyal jutott be az elnökválasztás második fordulójába, amelynek a kívülről érkező veszély és a Románia elleni globális összeesküvés állt a középpontjában.

Iliescu pártja a mandátumok 44,9 százalékát szerezte meg. Adrian Năstaséból kormányfő lett és az RMDSZ támogatásával kormányozott. A PDSR (Romániai Szociális Demokrácia Pártja – a szerk.) a Szociáldemokrata Párttal (PSD), a két háború közötti szervezet utódjával kötött érdekházasság révén megpróbált változtatni a posztkommunista párti imázsán. Az új PSD viszont továbbra is állampárt volt: ellenőrzése alatt tartotta az igazságszolgáltatást, a fő közintézményeket és a média legnagyobb részét. Annak ellenére, hogy a belpolitikában tekintélyelvű tendenciái voltak, a Năstase-kormány ki tudta használni a külpolitikai lehetőséget, bevitte Romániát a NATO-ba és lezárta a tárgyalásokat az EU-val.

A kormány nagy teljesítménye a kétszínűsége volt, Năstasénak az a képessége, hogy mást tegyen a kirakatba, mint ami a polcokon volt. Iliescu elnök azért szidta Adrian Năstasét, mert „a sógorkomasági kapitalizmust hirdette”, az EU pedig azt kérte tőle, hogy kapja el a „korrupció nagy halait”.
 

2012–2015, PSD–Ponta

A PSD 2012-ben a szavazatok 60 százalékát megszerző Szociálliberális Szövetség (USL) részeként indult a választáson. Az USL 2014 februárjában felbomlott és a törékeny többséggel rendelkező PSD Victor Ponta vezetésével 2015 novemberéig kormányon maradt, amikor is a Colectivnél történt tűzeset nyomán lemondott.

Több lista is készült azokról a hazugságokról, amelyeket Ponta a mandátuma alatt mondott, ezek közül a HotNews által készített a leginkább alátámasztott, és a kormányfő 55 hazugságát tartalmazza, a plagizált doktori disszertációtól a gazdasági növekedésre vonatkozó adatok manipulálásáig.

Az USL legsúlyosabb lépése a 2013. december 10-i „fekete kedd” volt, amikor a parlament megpróbálta gyors és nem átlátható eljárással módosítani az amnesztiáról és kegyelemről szóló törvényt, mellyel a hat évig terjedő börtönbüntetésre ítélteket akarták kegyelemben részesíteni, a lobbitörvényt, melynek értelmében a tisztségviselők befolyással üzérkedhettek volna és további két törvényt, az egyik alapján a helyi választottak állami szerződésekhez juthattak volna hozzá, a másik pedig kivette volna a köztisztviselők kategóriájából a parlamenti képviselőket.
 

2016–2020, PSD–Dragnea?

Az 1990-es választás óta, amikor a FSN a szavazatok több mint 60 százalékát szerezte meg, a PSD 2016-ban érte el történelme legnagyobb eredményét: 47 százalékot. A Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) együtt a mandátumok 54 százalékával rendelkezik majd.

Mit kezdhet ezzel a többséggel, elődjei politikai hagyományaira tekintettel: helyreállíthatja az állampártot, hogy újra ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást, módosíthatja a korrupcióellenes törvényeket, beleértve azokat is, amelyek hátrányosan érintik Liviu Dragnea karrierjét, bosszút állhatnak a párt egymást követő vezetői által elszenvedett megaláztatások miatt, ellenzéki képviselőket csábíthatnak át szilárdabb többség kialakítása érdekében, a párt klienseivel népesíthetik be a közintézményeket.

De elképzelhető, hogy a korábbi időszakokkal ellentétben ezek a változások sokkal lassabban és némileg finomabban történnek majd meg. Ami nem jelenti azt, hogy a PSD szándéka ne lenne ugyanaz: elvenni tőlünk az országot.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18672
A Kincses Kolozsvár Egyesület által kezdeményezett civil állásfoglalást ma iktatták a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen.
Csak egy ilyen helyen történhet meg, hogy egy szökött szekus rövidre zárja az államgépezetet.
Pedig Nagy Zoltán nevét rebesgették jól értesült körökben.
Még így is, hogy ma végül nem került a kormányülés napirendjére a részleges közkegyelmet és amnesztiát biztosító rendelet.
Alakváltók című regénye nagyon bejött az egyesületnek.
A bányászosztály menetelésének üteme a fél évszázaddal korábbi kommunizálást idézte fel.
Képmutatás Kolozsvár önkormányzatának hírnevét félteni Horváth Anna miatt, miközben a kormányban ott van Lia Olguța Vasilescu.
Nem is csoda, hiszen Erdélyt a magyarok akarják, most meg a Dodonék vinnék Moldvát.
És a tervezett Btk-módosítással is.
A hírszerző szolgálat elegáns húzással kivonta magát a vizsgálat alól.
Egy bajszos és rossz fogú kisisten, aki a dagadt seggével csücsül a kőtrónuson. Na ki az? Sabin Gherman megmondja.
Így akadályozná meg, hogy a kabinet fű alatt amnesztiatörvényt fogadjon el.
Antonio Tajani megválasztását a konzervatívok és a liberálisok közötti alku is segítette.
Mindenki sejtette, hogy a SRI aktívan beavatkozott az igazságszolgáltatás folyamatába. Most itt a bizonyíték.