PSD, az ötödik fázis? Hogyan vették el tőlünk az országot

Van egy vörös szál, ami összeköti a '89 után hatalomra került Iliescu-csoportot Dragneáékkal: a hazugság.
Hirdetés

Az 1990-es választás óta, amikor a Nemzeti Megmentési Front (FSN) a szavazatok több mint 60 százalékát szerezte meg, a Szociáldemokrata Párt (PSD) 2016-ban érte el történelme legnagyobb eredményét: 47 százalékot.

Van egy vörös szál, mely összeköti a Nicolae Ceauşescu 1989. decemberi kiiktatása után közvetlenül hatalomra került Ion Iliescu körülötti csoportosulást azzal a szervezettel, amely Liviu Dragnea irányításával 2016 decemberében megszerezte a parlamenti helyek csaknem 50 százalékát: a hazugság mint a hatalom megszerzésének, gyakorlásának és megtartásának alapja.
 

1990–1992, FSN–Iliescu

Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy létrehozták a FSN-t az ország ideiglenes vezetésére, Ion Iliescu az alulról felfele irányuló nyomásgyakorlás technikáját használja fel arra, hogy választási versenyzővé alakítsa át a FSN-t.

Az új hatalom stratégája, Silviu Brucan a Zsil-völgyi bányászok által küldött „több tízezer levélre” hivatkozott, amelyekben állítólag azt kérték a Fronttól, hogy induljon a választáson. Aztán, hogy bebizonyítsák a románoknak, hogy az új szervezet képes „megvédeni” az országot az ellenségtől, kitalálták az 1990. márciusi marosvásárhelyi etnikai konfliktust, amelybe belehalt öt ember és további több tíz megsebesült. Így aztán megjelent a „magyar veszély”, mely azóta kísért a választási kampányokban, a gazdasági válságok idején és általában véve a hazai politika törékeny pillanataiban.

A konfliktus után Gelu Voican Voiculescu mindenkit figyelmeztetett, hogy a kormány „megvédi az ország integritását” és „többé senkinek sem fogja megengedni, hogy akár csak egy darabot is ellopjon a haza földjéből”. Az 1990. május 20-i választás igazi siker volt Ion Iliescu (85,3%) és a FSN (66,3%) számára, amelyet erőszakosan megvédtek a bányászok és az általuk ellenőrzött sajtón keresztül zajló propaganda segítségével. A ceauşiszta nacionalizmus ebben az időszakban alakult át a mai napig ható szlogenekké.
 

1992–1996, PDSR–Iliescu

A FSN szétszakadása után az Iliescu-csoportosulás megőrizte a hatalmat, az 1992-es választáson pedig az összes mandátum 34,3 százalékát szerezte meg, és a Nagy-Románia Párttal, a Román Nemzeti Egységpárttal és a PSD-vel (a szerző téved, a negyedik párt a PSM, vagyis a Szocialista Munkapárt volt – a szerk.) közösen alkotott kormányt, együtt alkotva a „vörös négyszöget”.

Ebben az időszakban jelent meg az új oligarchia az állami bankok kiszipolyozásával, a nagyvállalatok megcsapolásával és a Szekuritáté-akták „privatizálásával”. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a politikai hatalom eszköze és a feltörekvő oligarchikus kapitalizmus támasza lett. A Văcăroiu-kormány privatizálta az állami vállalatok 12 százalékát, a többit pedig a pártklientúrára bízta.

A Ceauşescu idejében kialakult régi nomenklatúrát nyíltan újra aktiválták. A gazdaságot az állam és az oligarchái ellenőrizték, a nacionalizmus állampolitikává vált és a lakosság csaknem fele a szegénység küszöbén élt.
 

2000–2004, PSD–Năstase

A 2000-es választásnak C.V. Tudor volt a sztárja, aki olyan nacionalista kampánnyal jutott be az elnökválasztás második fordulójába, amelynek a kívülről érkező veszély és a Románia elleni globális összeesküvés állt a középpontjában.

Iliescu pártja a mandátumok 44,9 százalékát szerezte meg. Adrian Năstaséból kormányfő lett és az RMDSZ támogatásával kormányozott. A PDSR (Romániai Szociális Demokrácia Pártja – a szerk.) a Szociáldemokrata Párttal (PSD), a két háború közötti szervezet utódjával kötött érdekházasság révén megpróbált változtatni a posztkommunista párti imázsán. Az új PSD viszont továbbra is állampárt volt: ellenőrzése alatt tartotta az igazságszolgáltatást, a fő közintézményeket és a média legnagyobb részét. Annak ellenére, hogy a belpolitikában tekintélyelvű tendenciái voltak, a Năstase-kormány ki tudta használni a külpolitikai lehetőséget, bevitte Romániát a NATO-ba és lezárta a tárgyalásokat az EU-val.

Hirdetés

A kormány nagy teljesítménye a kétszínűsége volt, Năstasénak az a képessége, hogy mást tegyen a kirakatba, mint ami a polcokon volt. Iliescu elnök azért szidta Adrian Năstasét, mert „a sógorkomasági kapitalizmust hirdette”, az EU pedig azt kérte tőle, hogy kapja el a „korrupció nagy halait”.
 

2012–2015, PSD–Ponta

A PSD 2012-ben a szavazatok 60 százalékát megszerző Szociálliberális Szövetség (USL) részeként indult a választáson. Az USL 2014 februárjában felbomlott és a törékeny többséggel rendelkező PSD Victor Ponta vezetésével 2015 novemberéig kormányon maradt, amikor is a Colectivnél történt tűzeset nyomán lemondott.

Több lista is készült azokról a hazugságokról, amelyeket Ponta a mandátuma alatt mondott, ezek közül a HotNews által készített a leginkább alátámasztott, és a kormányfő 55 hazugságát tartalmazza, a plagizált doktori disszertációtól a gazdasági növekedésre vonatkozó adatok manipulálásáig.

Az USL legsúlyosabb lépése a 2013. december 10-i „fekete kedd” volt, amikor a parlament megpróbálta gyors és nem átlátható eljárással módosítani az amnesztiáról és kegyelemről szóló törvényt, mellyel a hat évig terjedő börtönbüntetésre ítélteket akarták kegyelemben részesíteni, a lobbitörvényt, melynek értelmében a tisztségviselők befolyással üzérkedhettek volna és további két törvényt, az egyik alapján a helyi választottak állami szerződésekhez juthattak volna hozzá, a másik pedig kivette volna a köztisztviselők kategóriájából a parlamenti képviselőket.
 

2016–2020, PSD–Dragnea?

Az 1990-es választás óta, amikor a FSN a szavazatok több mint 60 százalékát szerezte meg, a PSD 2016-ban érte el történelme legnagyobb eredményét: 47 százalékot. A Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) együtt a mandátumok 54 százalékával rendelkezik majd.

Mit kezdhet ezzel a többséggel, elődjei politikai hagyományaira tekintettel: helyreállíthatja az állampártot, hogy újra ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást, módosíthatja a korrupcióellenes törvényeket, beleértve azokat is, amelyek hátrányosan érintik Liviu Dragnea karrierjét, bosszút állhatnak a párt egymást követő vezetői által elszenvedett megaláztatások miatt, ellenzéki képviselőket csábíthatnak át szilárdabb többség kialakítása érdekében, a párt klienseivel népesíthetik be a közintézményeket.

De elképzelhető, hogy a korábbi időszakokkal ellentétben ezek a változások sokkal lassabban és némileg finomabban történnek majd meg. Ami nem jelenti azt, hogy a PSD szándéka ne lenne ugyanaz: elvenni tőlünk az országot.

Hirdetés