Középen Kopacz Kund narancssárga kesztyűben | Fotók: Szabó Tünde
Nosztalgiasztal
szabot
2016. december 20. kedd, 20:44
Kontrasztokat láttat és vitákat gerjeszt, egyszerre nyers és lecsiszolt. Pingpongozik az ideológiai nekifeszülés és a felszabadult játék között.
Ma helyére került az idei Látható Város kezdeményezés utolsó darabja is: Kopacz Kund beton pingpongasztala a még mindig vadul kihalt Vasutas Parkban. (Maga a park nem annyira pingpong, mint inkább kötélhúzás tárgya volt, most már csak egy kormányhatározat választja el attól, hogy a CFR regionális igazgatóságától átkerüljön a városháza kezelésébe.)
 
A Látható Város Kolozsvár különböző részleteit teszi láthatóbbá idén már hetedjére, hol inkább, hol kevésbé művészi eszközökkel. Kivéve Sütő Zsolt, mert ő hallhatóvá teszi: a városi zajok újrahasznosításáról itt írtunk. A többi kezdeményezés, amely nyert az AltArt alapítvány idei pályázatán, valamiképp a kommunizmusban vagy a kora '90-es években töltött gyerekkorunkba visz vissza:
  • Oana Matei azt mutatta meg sajnos csak három napig, milyen egy víztorony belülről, illetve az Írisz negyed felülről;
  • a Bonchidán már megismert, felnőtteknek túlméretezett játékokat készítő Blajini csoport a várost mutatja meg a Fellegvárról, ha ráülünk a fémből és fából készült papírrepülő-padra
  • Kopacz Kund pedig a betonasztalokon tolltartókkal végigpingpongozott óraközi szüneteink, sőt délutánjaink iránt ébreszt nosztalgiát Masă critică (bocs: lefordíthatatlan szójáték) nevű asztalával.
Ébresztett mást is, például vitát arról, hogy ha ez használati tárgy, akkor művészet-e, és ha igen, miért. Felébresztette saját kíváncsiságát is, amellyel utánajárt, hogy az abszolút kínai dominancia ellenére az asztalitenisz a 19. század végén az angol arisztokrácia evészetek utáni emésztését segítő sportjaként vált népszerűvé. Később tudatosan terjesztették a munkásosztály körében, ideális népsport lett, mivel kis területet igényel, cserébe gyorsan átmozgat. Eszköze volt az amerikai-kínai közvetlen kapcsolatfelvételnek is, amit akkoriban egyenesen Ping Pong Diplomacy-nek neveztek.
 
Kund emellett arra is kíváncsi, volt-e – és ha igen, milyen – ideológiai és urbanisztikai megfontolás amögött, hogy az erdélyi városok parkjaiba és a tömbházak közötti szabad terekre beton pingpongasztalokat telepítettek. Ezeket aztán vagy megőrizték, mint például Csíkszeredában, vagy eltávolították, ahogy nagyrészüket Kolozsváron, ahol piros-sárga-kék műanyag játszóterek vették át a helyüket, hébe-hóba kosárlabda pályák, újabban pedig kezdenek megjelenni a lekerekített élű és sarkú, bádog pingpongasztalok.
 
Mindenesetre szürreális látvány fogadott, ahogy pingpongasztalt kerestem a Vasutas Park lepusztultságában, és egy óriási kockát találtam.
 
Légkocka a pusztában | Fotó: Szabó Tünde
 
 
Szobafüggöny hoz létre függönyszobát | Fotó: Szabó Tünde
 
Közelebbről még jobban meglepett: ez bizony beltéri függöny. Egyrészt elfüggönyözi annyira a szelet, hogy belül remekül lehet játszani, másrészt teljesen álomszerűvé változtatja a parkot.
 
Nincs bent csak kint | Fotó: Szabó Tünde
 
 
Csak a játék számít | Fotó: Szabó Tünde
 
 
A függöny sorsát Kund nem bízza az időjárásra, holnap leszereli, az asztal viszont marad. Velünk ellentétben jól bírja a hideget, és végre  nem csak alkalmilag és hipszterileg revitalizálja a parkot. Ahova tavasszal már hátha nemcsak pingpongozni térünk vissza.
 
 
Kinek a ropi, kinek a játék | Fotó: Szabó Tünde
 
 
Vasutas Park | Fotó: Szabó Tünde
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18653
Marius Nicoară gondolt egy nagyot és előállt korszakalkotó javaslatával.
Bíró és Márton több mint 3, illetve 4 ezer kilométert repültek, míg Bolomey egyelőre félúton van.
Negyven éves az erdélyi táncházmozgalom, zenészek és táncosok százai lépnek fel három napon át.
Mondandójának lényege az volt, hogy Románia továbbra is támogatja a terrorizmus elleni fellépést.
A Madrid által törvénytelennek tartott függetlenségi népszavazás miatt zaklatják a katalán elöljárókat. A katalán kormány azonban nem hátrál meg.
Letört faág ütött agyon egy járókelőt.
Mégpedig az ENSZ, az EBESZ, az ET és egyéb szervezetek dokumentumai szerint. Más kérdés, hogy mennyire tojik rá Románia.
A petíciót, amellyel a nép ügyvédjéhez fordultak, Borboly Csaba nyújtotta be.
Daniel Dragomir egykori SRI-ezredes állításai sokkolták a parlamenti szakbizottságot.
A néppárt – az Európai Szabad Szövetség tagjaként – támogatja a függetlenségi népszavazást.
A román külügyminiszter pedig ukrán kollégájának fejezte ki aggodalmát a kisebbségi oktatás miatt.
Románia első és egyetlen paralimpiai aranyérmese a Sportolimpia megnyitóján beszélt arról, hogyan teljesítette be gyermekkori álmát, és került balesete ellenére a dobogó élére.
A romániai közoktatás újabb mélyrepülése. Ez sajnos minket, magyarokat és érint. Mit érint. Szájon ver.
Ezt New Yorkban román kollégájával is közölte.