Az utolsó hős
Szerző: Szántai János
2016. december 9. péntek, 20:14
Pereg a film. Egy évszázadnyi szalag. Ez azért megható. Figyelem, szubjektív „filmkockák” következnek.

A hetvenes évek végén engedtek el először moziba. Tom és Jerry, Zorro, A rodoszi kolosszus, A fekete tulipán, Brannigan felügyelő, Piedone, a fegyvertelen komisszár, ilyeneket adtak. Meg másokat is, de kit érdekelt?

Nem tudtuk, hogy befőttesüvegbe vagyunk zárva. A savanyú uborka se tudja. Viszont láttuk, hogy vannak más világok. Ahol van egy-egy hős. Aki harcol. Valamiért. Néha nem értettük pontosan, miért. De nem is volt fontos. A harc a lényeg. Odakint, az utcán mindenki hős volt. Ezt olvasta nagyapám az újságban. Valami munka hőse. Mire jó ez, kérdeztem.

Ennyi erővel birkák is lehetnének.

Ha nem volt mozi, bekapcsoltam a tévét. De unalmas volt. Emberek ültek benne, és mindenféléről beszéltek. Volt egy ember, az egyre többet és egyre gyakrabban beszélt. Nem értettem, miért. Románul. Ja, volt a Dallas. Vasárnap. Az egész család nézte. Gondoltam, azért, mert egy családról szólt. Emberek ültek egy szobában, beszélgettek és ittak. Ilyen egy igazi család. De akkor az én családom miért nem iszik minden este? Nem vagyunk rendesek, biztos azért.

Kérdeztem, más dolgok nem mennek a tévében? De, csak akkor te már lefekszel, mert reggel iskola van. És szombaton? Akkor szabad. Egész héten a szombatra vártam. Hogy este leülhessek a tévé elé. Mert akkor filmet adnak. És egy szombat este találkoztam először Vele. Gunfight at the O.K. Corral. Később, sokkal később tudtam meg, hogy magyarul ezt jelenti: Újra szól a hatlövetű. Nem ezt jelenti. Ezt a filmet nem lehet ezzel a címmel nézni. Ahogy nem lehet Nélküle elképzelni.

Nélküle, aki ma éppen megütötte a százat.

Doc Holliday. Spartacus. Van Gogh. Ned Land. Dax ezredes. És a többi, mind.

De vissza a filmre. Azért nem semmi a stáblista. John Sturges volt a rendező, Leon Uris írta a forgatókönyvet, Burt Lancaster küszködött benne, meg Lee van Cleef, meg Dennis Hopper. És persze Kirk. Néztem, és hirtelen beugrott: ez a Kirk hasonlít az apámra. Apámnak is volt egy lik az állán. Nekem nincs. Kirknek van. És arcéle. És micsoda szeme. És hogy tud lőni. Meg ütni. Meg köhögni. Hosszú ideig nem láttam a Gunfight at the O.K. Corralt.

Kirk ma 100 éves. Nem néztem meg a filmet. A Spartacust sem. Egyetlen filmet sem, amelyben Kirk Douglas játszott. Inkább arra gondoltam, hogy ez az ember szinte egyidős azzal a vászonnal, amelynek ikonjává vált. Mit lehetne erről mondani? Adatokat? Oscar-jelöléseket? Anekdotákat? Minek? Ez az ember, kis túlzással, a filmtörténet maga. Inkább lejátszom a saját filmjeimet. Ott megyek mellette. Oldalamon hatlövetű. Hallom, hogy néha köhög. Ja, Doc Holliday tüdőbajos. De ez nem számít. Megyünk a világ ellen. Irtó jó a film. Csak ajánlani tudom. Mindenkinek.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18416
Egységes ellenzéki összefogást sürgettek a demonstráció szónokai.
Helyben nevelkedett szír vállalkozó megunta, hogy Bukarestből hozassa a pitát.
Az országba egy hét múlva látogat a dél-koreai elnök, egy hónap múlva az amerikai elnök.
Radikálisan más utat kezdene az erdélyi magyar orvosképzésben.
Románia nem tudott megszabadulni a kommunista rendszer sötét árnyaitól. Sabina Fati írása.
Az ezüstpénzek Zilahtól délkeletre kerültek felszínre.
Biztosan visszajön még Erdélybe – ígéri Fa Nándor. Magad, uram című könyvének kolozsvári bemutatóján, négynapos erdélyi barangolása után beszélgettünk a világhírű magyar szólóvitorlázóval.
Állítólag ez áll a bukaresti üzletember visszavonulásának hátterében.
Eddig csak sejtették, hogy merre húzódhatott az erődítmény, de a régészek már a vár mindennapi életére vonatkozó leleteket is találtak.
Magyarellenesség ezúttal nem valószínű.
A kényes, nemzetközi téren számos bonyodalommal fenyegető lépésről a kormány már döntött is.
Egyszer már majdnem sikerült, de az alkotmánybíróság a soviniszta ellenzéki hőbörgők javára döntött.
Németország viszont egymagában nagylelkűbb volt, mint az összes többi EU-tagállam együttvéve.
A Bizottság számára a tagországok nem annyira konkrét társadalmaknak látszanak, inkább a nagy transznacionális bizniszek terepének. Horaţiu Pepine írása.