A szamuráj levelei 1.
Szerző: Kamikaze Harakiri
2016. november 22. kedd, 13:34
Én, Kamikaze Harakiri, újmódi szamuráj a Császár közvetlen környezetéből, forradalmat hirdetek.

Fölépítettük a létezhető világok legjobbikát: olcsón megtermelt olcsó portékát kínáltunk a népnek – és a nép elégedetlenkedik; törtük magunkat, hogy a nép minden egyes fiának minden joga meglegyen – és a nép elégedetlenkedik; széltül is óvtuk a népet, hagyván, hogy csak posztoljon, lájkoljon és megosszon – és a nép elégedetlenkedik.

Nagy a gyanúm, hogy a népnek mára már annyi mindene van, hogy tulajdonképpen nem maradt semmije. Vagy ha úgy tetszik: lustább és cinikusabb lett, mint mi magunk.

Lecserélhetnénk a népet, persze, csakhogy mi, újmódi szamurájok irtózunk a vértől. Ne a „restauráció” módozatain töprengjünk tehát, hanem próbáljuk újratanulni önmagunkat, mert másképp tényleg fölfal a nép, ez a sokarcú szörnyeteg.

Alig pár százan vagyunk a Császár közvetlen környezetében. Nem azt mondom, hogy osszuk szét vagyonkánkat az utolsó fityingig, egyszerűen csak találjunk ki valami „méltányosat”, mert a népnek szemmel láthatólag nem csak a betevő falattal volt gondja, amikor nem volt hajlandó meghatódni művelt kollégánk, Billy nemes gesztusától, aki több százezer (!) tyúkot kínált föl a népnek – továbbtenyésztésre, ünnepi eledelként vagy más célokra…

Valahol utat vesztettünk? Császárunk szerint továbbra is a „megszüntetve megőrizni” az egyedül üdvözítő út. Bárcsak én is ilyen biztos lennék ebben!

Cseresznyefáink hamarosan ismét virágba borulnak. Üljünk ki néhány percre-órára-napra a sziromesőbe, aztán találkozzunk a „forradalmi barikádokon”: az iskolapadban.
 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18148
Egyelőre csak hétvégenként használhatók, de már így is jobb a helyzet, mint eddig volt.
Harcsa Veronikával és Gyémánt Bálinttal a kolozsvári koncertjük alkalmából beszélgettünk.
Ha van a diktatúra korabeli romániai magyar könnyűzenei szcénának jó ismerője, egykor fáradhatatlan szervezője és részese, az Boros Zoltán. A vele készült beszélgetés második részét olvashatják.
Megvédte címét a férfi kosárlabda Román Kupában a Kolozsvári U-BT csapata, ám a nagyszebeni döntőre kilátogató fociultrák ezúttal sem bírták ki magyarellenes rigmusok nélkül.
A Fenntartható Erdőgazdálkodási Tanács megvonta az osztrák fűrészüzem tanúsítványait, ami miatt megrendeléseket veszíthetnek el.
Minden totalitarizmusra törekvő rezsim igénybe veszi a konspirációs teóriákat. Miért lenne a román kormány kivétel?
Közel ezer ingatlant kótyavetyélt el törvénytelenül az önkormányzat a korrupcióellenes ügyészek szerint.
Ha van a diktatúra korabeli romániai magyar könnyűzenei szcénának jó ismerője, egykor fáradhatatlan szervezője és részese, az Boros Zoltán. Vele elevenítettük fel ezt a sokszínű, archív felvételekről és emlékezésekből visszaköszönő világot.
Vannak veszélyek. Naná, hogy vannak. Hát ott a székely autonómia. Hát az nem veszély?
Eddig volt a beetetés, most jön az apró betűs rész.
Mert az ócska manipuláció nem maradhat büntetlenül.
„Egye is meg a kormány, amit főzött”-hangsúllyal jelentette be.
Akkor itt a soha vissza nem térő lehetőség. Nem vicc!
Dan Tanasă kekeckedése sikeres volt, a bíróság neki adott igazat.