Pénteken nyílik meg Kolozsvár legújabb sportpálya-komplexuma, ahol a lakosok ingyen őrizhetik az egészségüket. A helyet Adrian Dohotaru kutató, aktivista dobta be évekkel ezelőtt a köz- és a városvezetés tudatába, amikor a 3-as troli végmegállója után még csak egy lepukkant gokartpálya volt.
Adi Dohotaru (ő beszél a fenti videóban) és a Lacurile Gheorgheni (Györgyfalvi tavak) Facebook-oldal kedvelői azt javasolták, a volt gokartpálya mögötti zöld terület, vagyis a város faiskolája, a mögötte lévő nádas, kisebb tavak, a Békás patak és a nagyobb, Györgyfalvi negyedi tavak legyenek a részei egy óriási nyilvános parknak. A parkosításnak ezt a szakemberekkel és többezer aláírású petícióval alátámasztott javaslatát a városháza is elfogadta.
Erről a zöld területről van szó a Tóköz és a Palocsay-kert között.
Ha a teljes területet megtisztítanák és berendeznék, ez lenne Kolozsvár legnagyobb közparkja, több mint hatvan hektárnyi. Ha hozzávesszük a volt U focicsapat ezzel szomszédos edzőpályáját, a mögötte lévő rétet (itt rendezik be az Untold fesztivál kempingjét) és a körülötte lévő Detunata parkot, hatalmas, szinte egybefüggő zöldövezetet kapnánk a város keleti végén.
A városháza egyelőre a gokartpályát számolta fel, és hozott létre egy kilenc hektáros sportkomplexumot, amelyet a lakosok ugyanúgy ingyen vehetnek majd igénybe, mint a Monostor végében lévőt. Vasárnap délelőtt szerettük volna beszaladni a teljes területet, de több akadályba ütköztünk.
Először az új sportpark kerítésébe, majd portásába. Nem engedett körülnézni sem, mondván, hogy a parkot még nem adták át, de majd pénteken hivatalosan is megnyitják. Pár napja vette volna át a városháza a befejezett munkálatokat, de hibákat találtak az egyik bejárat mellett. Amit láttunk a bejárattól, az impozáns és puccos: kacskaringós bringasáv, több kosárpálya nem betonnal, hanem műsalakkal burkolva, teniszpálya, vélhetőleg atlétikapálya legalább az egyik „ministadionban”, szabadtéri fitneszgépek, házikók mosdónak és a miccsárusoknak, mindenhol széles sétányok és napelemmel működtetett lámpák. Hátha következő hétvégén alaposabban is megnézhetjük és kipróbálhatjuk.
Nem mi voltunk az egyedüli betolakodók: a vasárnap délelőtti szikrázó napsütésben mások is rendeltetésszerűen használták volna a parkot, de a portás bácsi komolyan vette a munkáját.
Elszaladtunk a kerítés (miért kell egyáltalán kerítés közpark köré??) mellett, majd be a város faiskolájába. Itt találkoztunk a közvagyonőrzés másik lelkes végrehajtójával, a faiskola portásának kutyafalkájával. Amelyet a portás kérésre sem volt hajlandó visszafogni, úgyhogy visszafogtuk mi … a sebességet. Ha sétáltunk, nem támadtak.
Növendékek a faiskolában.
Az iskola maturandusai.
A terület nincs parkká szelidítve, de így is van mit bámulni kocogás közben. Például a Békás patakot.
Vagy ezt a tisztást a faiskola egy véndiákjával.
A helyenként sártól tocsogó nádasban sikerült eltéveszteni az ösvényt, de ennek köszönhetően még hófoltokat is láttunk.
Természetesen léteznek már utak, sétányok, ösvények, tulajdonképpen csak ki kellene pofozni őket.
A terület keleti végén rozoga kapun távoztunk, hogy beleszaladjunk az ingatlanpiaci boomba és a Tóköz negyed számára kiépített mini sportparkba.
Ezzel határos a hivatalosan mindössze csak Hármas tónak nevezett susnyás, a leginkább természet- és emberközeli vízfelület. A Lacurile Gheorgheni csoport továbbra is szeretné kiépíteni a partot, hogy körbe lehessen szaladni a tavat, de talán nem kell mindent civilizálni.
Nem ő volt itt az egyedüli horgász, de a sás miatt nem zavarják egymást a sporttársak.
Visszafele megcsodáltuk a környék épített örökségét is, …
… majd a Györgyfalvi tó partján, a Iulius Mall sarkánál elbúcsúztunk, és mindenki szaladt, ki merre látott.