Túléljük?

A romániai magyar közösség az orosz propagandaháború eszköze?
Hirdetés

Nézzék meg még egyszer a moldvai és bulgáriai választások utáni kapitulálások térképét. Érzik már pupillájuk tágulását arra a gondolatra, hogy az oroszpárti hullám egy szép napon bennünket is elnyel majd, főleg, hogy nem tudjuk, meddig számíthatunk még Trump Amerikájára. Minden okunk megvan aggódni. Mi van, ha kiegyezik Putyinnal? Ha az amerikaiak kivonulnak Európából? Hogyan és

meddig lesz képes túlélni egy olyan ország, mint a gyenge, sebezhető és korrupt politikusokkal rendelkező Románia?

Mit meg nem adnánk most azért, hogy tíz vagy legalább öt évre előreláthatnánk az időben. Milyen úton indulunk majd el? Újra a történelem rossz oldalára fogunk esni?

Ma nem tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre. De némi pontossággal tudjuk, mit tehetünk most, rövidtávon, nem várva külső segítségre. Bár az amerikaiak nélkül, kizárólag csak az EU-ra támaszkodva hosszú távon nincs semmi esélyünk. Tudjuk, például, hogy Putyin sohasem próbálkozik majd azzal, hogy oroszbaráttá változtasson minket. Romániában ez több okból sem lehetséges, legalábbis nem a mi és a szüleink nemzedékével.

De az biztos, hogy a birodalmi logikával rendelkező oroszok nem ülnek karba tett kézzel. Egyesek éppen most fogják a szemüket forgatni, felkiáltva: „már megint oroszokat láttok mindenfelé?” Nézzék meg újra a térképen látható nyers igazságot: már mindenfelé ott vannak körülöttünk.

Mit tehetnek velünk, az amerikai pajzs által ideiglenesen védett szigettel?

Segíthetnek, például, abban, hogy lenézzük a Nyugatot, ehhez pedig nem kell feltétlenül szeretnünk Oroszországot. Arra bátorítanak majd minket, hogy válasszuk az elszigetelődés, nacionalizmus és anti-liberalizmus Orbán, Farage, Le Pen és Trump egyesült államokbeli győzelme után mások által is üdvözölt útját. Pontosan, fiúk! Ez az út, az igazság és az élet! Teljes a zavar. A felkínált modell nem orosz, hanem amerikai.

Mától kezdve nagyjából ezt fogják egyre gyakrabban hallani. Az igaz út a teljes felszabadulás bármi alól, amit csak akarnak: a globalizmus, Brüsszel, Washington, a politikai korrektség és más nyugati szeszélyek alól. Az általuk kínált megoldás egy bezárkózott, önelégült világ, a saját lében és a másokkal szembeni gyűlöletben való dagonyázás. Bárki lehet más, aki különbözik tőlünk: a bevándorlók, a szexuális, etnikai, vallási kisebbségek, a muzulmánok és így tovább. Szinte soha nem voltak annyira zavarosak a dolgok, mint most.

A román elitnek meg kell értenie, hogy van néhány téma, melyeket mostantól nagy bölcsességgel és diszkrécióval kell majd kezelnie. Három fő irányvonalat jósolok az orosz propagandában, melyeket vagy közvetlenül, vagy közvetve, az úgynevezett hasznos idiótákon keresztül fog érvényesíteni, akikből sem Románia, sem Európa nem szenved szükséget:

1. Az Amerika-ellenesség támogatása Trump győzelme után.

Hirdetés

Kihirdetik majd a liberális demokrácia halálát, ezzel párhuzamosan pedig a nacionalista és konzervatív erényeket fogják felmagasztalni. Ne bántódjanak meg a radikális jobboldal ideológusai, de már egész sor tanulmány van arról, hogy miként alkalmazkodott Oroszország a propagandaháborúhoz és miként használja fel nemcsak a balos és neomarxista mozgalmakat, de újabban jelentősen befektet az ultrakonzervatív, euroszkeptikus és más hasonló diskurzusba is. És ha már itt tartunk, egy kis zárójel: nemcsak az erőszakkal kikényszerített politikai korrektség okoz undort és elutasítást. A lengyelországi abortuszellenes politikák és a magyarországi bevándorlás-ellenes népszavazás ugyanezért vallottak kudarcot, az ezúttal jobboldali szélsőséges ideológiai agresszivitás miatt. Következésképpen egyes kényes témák kezelésében nagyobb óvatosságra és mérsékletességre, valamint kevesebb ideológiai bigottságra van szükség. A román politikusoknak, például, sürgősen vissza kellene venniük a család témájában, mely egy tökéletesen mesterséges vitát generált. Dragnea PSD-sei (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) majdnem elkövettek egy óriási hibát, alkotmánymódosítási népszavazást kényszerítve ki a választással egyidejűleg. Valami az utolsó pillanatban visszakozásra késztette őket. A liberálisok a Koalíció a Családért szervezettel aláírt megállapodásukkal azt bizonyítják, hogy nem igazán fogják fel, mi történik körülöttük. Mind a kisebbségek jogaiért küzdő egyesületek, mind a keresztény szervezetek nagy hibát követnek el, ha egyik vagy másik irányban tovább feszítik a húrt. Ez már nem játék, a húrt feszítők pedig mostantól, tudatosan, vagy sem, de az oroszok játékát űzik.

2. A propagandaháború másik fő csapásiránya az etnikai tényező volt és lesz még inkább ezután.

Az oroszok Európában bevándorló-ellenes és EU-ellenes szélsőséges pártokat finanszíroztak, Romániában pedig a magyar közösségen belüli egyre erősebb frusztrációt igyekeznek majd maximálisan kihasználni. Nem teszem tűzbe a kezem azért, hogy nem bátorítottak már eddig is olyan provokációkat, melyeket csak az utolsó pillanatban sikerült meghiúsítani. Ahogy közeledünk 2018-hoz, úgy fog bonyolódni a helyzet. Ez erős szimbolikus töltetű év lesz, a Nagy Egyesülés századik évfordulója. Románia számára nemzeti ünnep, Magyarország számára pedig gyász. Egyetlen esélyünk van: az etnikai bomba hatástalanítása. A feszültségek több szinten halmozódtak fel: a politikában, a gazdaságban és a szimbólumok terén. Politikai szinten a magyarokat maximálisan be kell vonni a hatalmi struktúrákba, nemcsak papíron, hanem ténylegesen meg kell adni a jogokat a magyar kisebbségnek; gazdasági téren maximálisan be kell venni őket az infrastruktúrába történő beruházásokba; ideológiai szinten meg kell fosztani tartalmuktól azokat a szimbólumokat, melyekbe a magyar radikálisok belekapaszkodnak: zászlók, autonómia és a többi. Ha a bukaresti elit nem rendelkezik elég intelligenciával, hogy megtegye mindezt, vagyis ha nem bánik majd tisztelettel, tapintattal és csak szükség esetén határozottsággal a magyar kisebbséggel, akkor Budapest karjaiba fogja taszítani. Ott pedig Orbán Viktor várja őket, Putyin barátja, aki majd megmondja neki, mit tegyen.

3. Az orosz propaganda harmadik behatolási útja a vallási fundamentalizmus, a korrupció és a gyenge intézmények.

Itt sok függ az Ortodox Egyháztól, képes lesz-e majd ellenőrzés alatt tartani egyes, elsősorban moldvai papok és szerzetesek lépéseit. De a jóhiszemű ortodox egyesületeknek is fontos szerepük lesz. Ők tudnák ellensúlyozni a fundamentalista diskurzust, ha akarják. Ami a korrupciót és az intézmények megerősítését illeti, itt profi vizsgálatokra, erős és független magisztrátusokra, egy aktív és tisztességes CSM-re (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – a szerk.), az igazságszolgáltatást a politikai befolyástól megvédeni képes kormányra és Parlamentre van szükségünk, melyek nem törekednek állandóan az alárendelésére és az aláásására.

Mindezek nagyrészt tőlünk függnek, a követendő irányt pedig némiképp egy hónap múlva, szavazáskor dönthetjük el. Emlékezzenek csak vissza, hogy néhány évvel ezelőtt az orosz veszély témája gúny tárgya volt, kisebbítették a jelentőségét, felületesen kezelték. Azt hiszem, ma már senki sem nevet rajta, mint valami értelmetlen ostobaságon. Újra a térképre nézünk: képesek vagyunk szigetként megmaradni a Moszkva befolyása alá került országok tengerében? Csak akkor éljük túl, ha bebizonyítjuk, hogy tényleg ezt is akarjuk, hogy elsősorban mi képesek vagyunk harcolni. Amúgy, persze, egyetértek azzal, hogy nem csak tőlünk függ. Maroknyi ember, a nyugatbarát elit, vagy akár egy egész ország sem képes egyedül boldogulni a történelemmel szemben.

Hirdetés