Egy friss tanulmány szerint a 15 éves román diákok 42 százaléka funkcionális analfabéta. Magyarán, nem tudnak első látásra elolvasni egy egyszerű szöveget, nem képesek összefüggéseket megállapítani a szövegben szereplő információk között, nem tudnak elemi ismereteket alkalmazni a mindennapi életben. Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a felnőttek esetében az arány nagyjából hasonló (37 és 40 százalék közötti). Ez nagyon súlyos helyzet.

De még súlyosabb, hogy nem nagyon beszélnek erről és nem is nagyon tesznek semmit ellene. Miért súlyos? Mert a mai és holnapi világban, a tudás és információ társadalmában nagyon nehezen talál majd magának munkát az alapvető információk és ismeretek hatékony felhasználására képtelen emberek ekkora tömege. Nehezen boldogulnak majd a mindennapi életben. Összességükben sokba kerülnek majd a társadalomnak. De nemcsak erről, nemcsak a „munka piacáról” van szó. Nemcsak a „munka piaca” a gond, bár nálunk már-már mániákusan beszélnek a „végzősök munkapiaci integrálásáról”, mintha az oktatásnak munkásokat kellene futószalagon kibocsátania magából, nem embereket.

Hasonlóan komoly gond, hogy

a funkcionális analfabéták – tehát egy szöveg megfelelő értelmezésére képtelen személyek – „fogyasztói” a médiának,

tévét néznek, fent vannak a Facebookon, a honlapokon és a többi. Mivel nem igazán értik a szövegeket és a képeket, a propaganda és a manipulálás biztos áldozatai. Könnyen prédáivá válnak a politikai demagógiának és a populizmusnak. És ennek megfelelően szavaznak – főleg a média által uralt világunkban, ahol a politika egyfajta műsorrá vált.

Tehát a társadalom sorsa általában jelentős mértékben ezektől az emberektől is függ, akik kevésbé képesek felfogni, mit mondanak nekik a politikusok: aszerint szavaznak, amiről azt hiszik, hogy megértették. És mivel a közösségi hálózatok mindnyájunkat „tartalomszolgáltatókká” változtattak, a funkcionális analfabéták mindenféle ostobaságokat terjesztenek, ezzel óriási forgalmat biztosítva maguk számára. Hiszen ők osztogatnak a Facebookon mindenféle összeesküvésekről szóló „híreket”, politikusok és imázstanácsadóik által gyártott propagandaszövegeket, ők indítanak el mindenféle ostobaságokat a víz és az élelmiszerek megfertőzéséről, mindenféle lépten-nyomon ránk leselkedő veszélyekről, mert nem képesek felfogni azokat és nem merül fel bennük, hogy ezeket az ostobaságokat bizonyos érdekeket képviselő PR-ügynökök, lobbicsoportok, olyan cégek dolgozzák ki, melyek a konkurencia megsemmisítésében érdekeltek, vagy egyszerűen csak olyan dilisek, akik mindenhol összeesküvéseket látnak.

Funkcionális analfabéták nálunk fejlettebb országokban is vannak, de kisebb arányban. Az európai átlag 20 százalék körüli. Ennek több oka is van, de az oktatási rendszer a fő elem.

„Sokkal hatékonyabb oktatásra van szükség”,

mondta nemrég Mircea Dumitru oktatási miniszter. És rátapintott a lényegre: „Az egyik elsődlegesség a funkcionális analfabetizmus csökkentése kell legyen, ennek megfelelően kell kiszámítani a szükséges költségvetést.” Más szóval, a funkcionális analfabetizmus csökkentésének ára van, tekintettel arra, hogy a társadalom már befektetett ezeknek a diákoknak a képzésébe, az eredmények mégis rosszak voltak. Röviden (és eléggé keményen, de ez a helyzet): az oktatás analfabétákat termel ki magából. Az oktatás a diákok 40 százalékánál kudarcot vall. Erről kell komolyan elbeszélgetnünk. De éretlen társadalmunkban hülyeségekről folynak óriási viták, nem az igazi gondokról.

Oktatási rendszerünk rosszul szabott, elavult, elmaradott, és nem a jövő, hanem a múlt felé fordul.

A diákokat maga alá temeti a felesleges ismeretek óriási mennyisége. Nem arra tanítják őket, hogy gondolkozzanak, kreatívak legyenek, használják megfelelően intellektuális képességeiket, alkalmazkodjanak az új helyzetekhez, hanem arra kényszerítik őket, hogy memorizáljanak és gépiesen adják vissza azt, amit a fejükbe tömtek. Az oktatási törvényen végrehajtott több tíz módosítás, a rendszer túlbürokratizáltsága, a tanárok társadalmi szerepének lejáratása, a gyatra iskolai infrastruktúra, a közvéleménynek az oktatás gondjai iránti közömbössége és sok más egyéb hozott bennünket abba a helyzetbe, hogy az oktatási rendszer nem képes eredményeket produkálni. Kijavításához újabb legalább 20 évre lesz szükség. Azzal a feltétellel, hogy minél hamarabb nekilátunk. Egyelőre boldogulnunk kell majd valahogy az analfabétáinkkal, akikből nekünk több van, mint „nekik”.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.