Egy hónappal a parlamenti választás előtt a román választó olyan dilemmával szembesül, melynek sem a többséget szerző párthoz, sem a szociáldemokrata vagy liberális doktrínához sincs köze. Sokkal inkább a politikákhoz, mentalitásokhoz és diskurzushoz.

A demokrácia birodalmában való kalandozása során választónk most nem olyan útkereszteződéshez érkezett, mely két irányjelzővel jelöli az utakat, hogy a bal és a jobb között kelljen választania.

Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor – meghőkölve és irányt vesztetten – arról kell döntenie, előre megy-e és azt képzeli, hogy a jelennél és a múltnál jobb jövő felé tart, vagy hátraarcot végez és elindul visszafele a már jól ismert úton. Nem tetszett, de kénytelen-kelletlen azon haladt az utóbbi két évtizedben. Nem jutott túl messzire, sőt, ki is rabolták, meztelenre vetkőztették, megverték és megkergették.

Abszurd dolog, hogy 2016-ban, csaknem három évtizednyi, szinte minden formájában kipróbált demokrácia után

a politikai pártok retrográd programmal vágnak neki a kampánynak.

A törvényhozásban többséggel rendelkező pártok – lábbal tiporva a fiskális felelősségről szóló törvényt, mely úgy rendelkezik, hogy a kormány mandátumának vége előtt 180 nappal nem lehet pénzügyi kötelezettségekkel járó lépéseket tenni – a korábban liszttel és cukorral teli vödrök és szatyrok formájában osztogatott kampányalamizsnákat béremelésekkel és adócsökkentésekkel helyettesítik.

Egyes vezetők a végtelenségig ismételgetik a 90-es évekbeli, A haza nem eladó szlogent, ezúttal A technokraták gyűlölik a népet és potom pénzért akarják átjátszani a hazát a külföldieknek csomagolásban tálalva.

Mennyit fejlődött vajon Románia, ha megengedi a vezetőknek, hogy mániákusan, primitív nacionalizmussal telített ironikus hangon ismételgessék a hivatalban lévő kormányfő francia eredetű keresztnevét (Julien)? Mintha attól, hogy bár román szülők gyerekeként születtél meg Romániában, de Andrew-nak hívnak, kevésbé vagy román és kevésbé szereted a néped.

Ez rendkívül veszélyes diskurzus és nem vezethet jóra. Mindnyájan, akik nemzetközi nevet adtatok a gyermekeiteknek, azt kockáztatjátok, hogy ezzel súlyosan megpecsételtétek a sorsukat csak azért, mert nem gondoltátok végig és nem hittétek volna, hogy hazátok újra visszafordulhat oda, az ilyenfajta időkbe.

Iszonyattal gondolok arra, hogy

Románia eljuthat odáig, hogy elítélje és megbélyegezze az idegen vezetéknevű gyermekeket.

Mi következik? Többé nem fogadják be őket az iskolákba, vagy óvodákba, mert nem Vasilének hívják őket? A tinédzsereket az utcán fogja összeszedni Nicolicea úr nemzeti gárdája, ez a parlamenti ellenőrzés alatt álló hadsereg, és egyszerűen azért büntetik meg és szigetelik el őket, mert ti, a szüleik, úgy döntöttetek, hogy Marie-t írattok az anyakönyvi kivonatukba Maria, vagy Thomast Ion helyett?

Vagy felnőtté válva nem tölthetnek be majd köztisztséget, mert ennek a Mathias keresztnevük lesz az akadálya, mellyel anyjuk egy filmben, egy könyvben, vagy valamelyik európai főváros utcáján találkozott?

Mindazoknak, akik az utóbbi évtizedekben úgy döntöttek, hogy idegen eredetű keresztnevet adnak a gyermekeiknek, most fel kellene háborodniuk, petíciókat kellene írniuk, ostromolniuk kellene azokat a politikusokat, akik azt sugallják, hogy egy név vagy keresztnév megfoszt attól a jogodtól, hogy jó szándékú román állampolgárnak tartsanak.

A legnagyobb romániai politikai párt, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) retorikája semmit sem változott a 2014. novemberihez és az 1990-es években használthoz képest. Nincs semmi különbség a büszke román/ortodox és a hazát áruló technokraták között, mint ahogy nincs semmi különbség a Julien megbélyegzése és a csokornyakkendős Raţiura aggatott nem-román címke között.

Az emberek két évvel ezelőtt, az elnökválasztáson

egy német származású, idegen nevű és a többségétől eltérő vallást gyakorló elnökre voksoltak.

Ráadásul még gyermekei sincsenek, ami miatt érzéketlennek és semmirekellőnek nevezték. Ez leckét jelentett érettségből és intelligenciából, mind a döntőbeli ellenjelölt, mind a demokrácia terén hagyománnyal rendelkező európai országok polgárai számára is. Vajon a román szavazó újra megbünteti majd azok pofátlanságát, akik ennyire fejletlennek, képzetlennek, nacionalistának és fundamentalistának hiszik?

A választónak 2016-ban nem jobbra vagy balra kell elindulnia. December 11-én arról dönt, hogy előrehalad, vagy visszafelé lépked.

A mostani választási kampányban a diskurzus szintje csak azért ennyire alacsony, mert a politikai osztály vezetői tudatosan ott akarják tartani, a választók pedig nem is várnak el tőlük többet.

Senki sem beszél autópályákról, melyek ünnepek alkalmával összehozhatják a családokat, mert mindnyájan szeretnénk néhány óra alatt eljutni az ország egyik részéből a másikba.

A szavazatainkért kuncsorgók közül senki sem beszél egy konkrét tervről,

mellyel még megmenthetnék a menthetőt az egészségügyben, vagy új kórházak és iskolák építéséről – konkrét tervekről, tanulmányokkal, helyszínekkel, pontosan meghatározott finanszírozási forrásokkal, kezdési és használatba vételi határidőkkel.

Valamivel több, mint egy hónappal a választás előtt hamis témákon rugózunk, elavult nacionalista tematikával és hibás úton haladva, mely csakis a múltba vezethet minket. Gúnyt űzünk a kormányfő idegen keresztnevéből, arról beszélünk, hogy egyesek az országot akarják áruba bocsátani és a közalkalmazottaknak odavetett néhány lejjel akarjuk megvásárolni a jóindulatukat. Mindez a fejlődés rovására, mert az összes gazdasági elemző és a Cioloş-kabinet tagjai egyértelműen arra hívják fel a figyelmet, hogy a kiadások évi 9 milliárd lejes növelése bérekre, pótlékokra és különleges nyugdíjakra vagy a hiányt fogja növelni, vagy – hogy fedezhessük – az infrastruktúra-beruházásoktól kell összegeket elvonni. Mindezek a szavazatokért történő toldozgatások-foltozgatások visszahúzzák Romániát, megfosztják a vasutaktól, autópályáktól, repülőktől, vonatoktól, kórházaktól és iskoláktól.

A parlamenti képviselők azért vesztegetik meg a választókat, mert megtehetik,

ahogy azt Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter is mondta.

Amikor bekopognak majd, hogy a szavazatukat kérjék, kérdezzék meg a politikusoktól, miért nem segítenek abban, hogy minden hétvégén néhány óra alatt találkozhassanak a szüleikkel, miért nem támogatják önöket, hogy kevésbé gazdag térségekben is vállalkozni tudjanak. Amikor béremeléseket ígérnek, kérdezzék meg tőlük, konkrétan mit fognak azért tenni, hogy ne zabálják fel önöket a férgek a kórtermekben. Mondják meg nekik, hogy a csúfságból önökhöz vágott havi plusz 50 lej semmire sem lesz jó, ha egy banális vakbélgyulladás nyomán összeszednek egy pseudomonas aeruginosa-, vagy staphylococcus aureus-fertőzést azokban a nyomorúságos romániai kórházakban, melyeket még Ceauşescu húzatott fel.

Szomorú, hogy ahelyett, hogy építkezésről, beruházásokról, arról a Romániáról beszélnénk, melyet a gyermekeinkre fogunk hagyni – függetlenül attól, hogy Ionnak, Vasilének, Thomasnak, Marie-nek, Sophie-nek, vagy Ioanának kereszteltük őket –, piaci kofákéhoz hasonló veszekedéseket, büntetőügyekkel küszködő alakok által kitalált összeesküvésekről szóló áltémákról folytatott vitákat vagyunk kénytelenek végignézni. Szomorú, hogy ahelyett, hogy azt vizsgálnánk, miként lehet oktatással, infrastruktúrával és egészségügyi szolgáltatások biztosításával kijuttatni a szegénységből a rendkívül szegény megyéket, közpénzből zajló nemzeti dorbézolás tanúi vagyunk, miközben ez a pénz nem azoké, akik elverik.

A csaknem 30 évnyi átmenetben az a pláne, hogy a saját pénzünkből, a hónapról hónapra befizetett adóinkból és járulékainkból csepegtetnek nekünk vissza valamennyit megvesztegetésként, hogy újra őket szavazzuk meg, segítséget nyújtva nekik abban, hogy helyben toporgásra kényszerítsék az országot.

U. i.

Gyermekemnek két keresztneve van, az egyik román, a másik külföldi eredetű. Helytelennek, ha nem éppen aggasztónak tartom a Julien keresztnévvel való ironizálást Dacian Cioloş esetében, és remélem, hogy kislányomnak soha nem kell majd megbűnhődnie az iskolában, tinédzserként, vagy felnőttként holmi olyan emberek miatt, akik majd egy olyan döntésért kívánják megbélyegezni, melyet én, az apja hoztam meg, és aminek a jövőben semmi köze lesz ahhoz, hogy mennyire képzett, vagy alkalmas. Azt is remélem, hogy a románok a következő években rövid úton, a politikai színpadról történő teljes kitiltással fogják büntetni azokat a vezetőket, aki retrográd és igazságszolgáltatás-ellenes nacionalista diskurzusokkal szállnak majd szembe Románia fejlődésével.

A címet és alcímeket a szerkesztőséget adta.