A polgári Kolozsvár Erdély első filmesének lencséjén keresztül

A fényképészet és mozgóképkészítés hajnalán alkotó Orbán Lajos amatőr felvételei izgalmas helytörténeti adalékkal szolgálnak, de a 30-as évekbeli kolozsvári polgárok családi életébe is bepillantást engednek.
Hirdetés

Az Audiovizuális Örökség Világnapja alkalmából Kolozsvár adiovizuális hagyatékát gazdagító, eddig még nem látott amatőr fotókból és mozgóképekből nyílt izgalmas kiállítás a Sapientia egyetem kolozsvári karának Torda úti épületében. A Látható Kolozsvár című tárlat Orbán Lajos (1897–1972) amatőr fotográfus hobbiból készített képeit mutatja be felelevenítve a két világháború közötti időszak jellegzetes hangulatát a kincses városban.

A média tanszék oktatói és Oláh László

A kiállítást Pethő Ágnes, a média szak tanszékvezetője, Blos-Jáni Melinda és Buglya Sándor oktatók nyitották meg Orbán Lajos fiának, Orbán Lászlónak a jelenlétében. Elhangzott: Erdély audiovizuális hagyatékának ápolására egyesületet alapítottak, és várják mindazoknak a jelentkezését, akik Orbán Lajos fotóihoz hasonló, helytörténeti értékkel bíró fotók vagy mozgóképek birtokában vannak. A filmgyártásban fontos szerepet betöltő Kolozsvár a fényképészet és mozgóképkészítés hajnalán készült emlékeit gyűjtenék egybe.

Pillanatképek a Sétatérről 

Az Orbán Lajos hagyatéka azért különleges, mert egy részük olyan üvegnegatívokról származik, melyeket nyolcvan évig érintetlenül hagytak – hívta fel a figyelmet Blos-Jáni Melinda. A mozgóképek kapcsán elmondta: Orbán Lajos gyakorlatilag az első erdélyi filmes, hiszen az amatőröknek szánt keskenyfilm technológiát 1927-ben bocsátották piacra, ő pedig már 1928-ben forgatott. Általában a családi élet pillanatait örökítette meg, de felvételeit művészi szándék vezérelte. Fia, Orbán László a tárlatnyitón meghatódva mondta el: bár életében számos díjban részesült, apja műveit sohasem állították ki.

Kolozsvári sztereoképek a múltból

Hirdetés

A tárlat egyébként három részre tagolódott: Kolozsvár Főterét, illetve a Sétateret megörökítő fotókra, valamint a családi életet bemutató portrékra. Az utcai életképeken keresztül kirajzolódik Kolozsvár arca, ahogyan a 30-as években alkotó fotóamatőr látta.

Kik lakták be Kolozsvár főterét, a Sétateret, és hogyan nézett ki egy családi ház az 1930-as években? Milyen volt a városi forgalom a konflisok és az automobilok korában? Hogyan látott az 1930-as évekbeli polgár? Milyen társaságokhoz csatlakozhatott az, aki kedvét lelte a fényképezésben? Többek között ez is kiderül a képekből. A kiállítás szervezői igyekeztek interaktívvá tenni a tárlatot: a játékos kedvű érdeklődők térképen jelölhették be a beazonosított helyszíneket, épületeket, míg egy optikai illúziót keltő eszközön kétdimenziós képeket lehetett megcsodálni. Régi könyveket, képeslapokat egyaránt fel lehetett lapozni.

A Főtér nyugati oldala és a Főtér szerkesztőségének épülete

Érdemes tehát megnézni a rendhagyó kiállítást, a helytörténet szerelmesei semmiképpen ne hagyják ki: november 19-ig, naponta 10 és 18 óra között várják az érdeklődőket.

Hirdetés