Aki olvasott már Molnár Vilmos-kisprózát, az nem feledheti azt a sajátos és összetéveszthetetlen, a magyar és világirodalmi hagyományhoz mégis sok szállal kapcsolódó stílust, azt a történetmesélő kedvet és erőt, ami a műveit jellemzi.

Molnár Vilmos utánozhatatlan humorú művei mintha az örkényi alapelvet ismételnék arról, hogy mi a groteszk:

„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.

Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.”

Kevesen tudnak azzal a játékossággal, derűvel és életszeretettel hátratekinteni, mint Molnár Vilmos.

Az a Molnár Vilmos, aki 1962-ben született Csíkszeredában, jelenleg is ott él, a Székelyföld folyóirat szerkesztője.

Kötetei: Levél Szingapúrból (novellák, elbeszélések). Mentor, Marosvásárhely, 1993.; Az értelmetlen csoda (novellák, elbeszélések). Pro Print, Csíkszereda.; Az olvasó fizetéséről (elbeszélések). Széphalom Könyvkiadó, 2000; Postakocsi (versek, Erdélyi Híradó, Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár – Ráció Kiadó, Budapest, 2010), Az ördög megint Csíkban (novelláskötet, Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2013).

Kolozsvári hívei október 27-én, csütörtök délután 6 órakor találkozhatnak vele a Bulgakov kávéház földszinti termében, a Macskaházban, ahol László Noémi, az Álljunk meg egy szóra estek elmaradhatatlan házigazdája beszélget majd vele.