„Mindig a zsarnok retteg” – fogalmazta meg a diktatúrák elnyomottainak örök reményét Mile Lajos magyar főkonzul október 23-án este, a Kolozsvári Magyar Operában. Mile felidézte, hogy az első szabadon választott Országgyűlés képviselőjeként azok között volt 1990-ben, akik megszavazták, hogy október 23-a legyen Magyarország nemzeti ünnepe.

Mint mondta, ma sem tud megrendülés nélkül gondolni ’56-ra, mert még emlékszik azokra az időkre, amikor csak lehalkított hangon lehetett beszélni a forradalomról.

Az igazságot azonban nem lehet elhallgattatni, sem elpusztítani, sem „bírói felügyelet alá vonni”, mondja, és ez utóbbi megjegyzés mintha kicsit áthallásos lenne az elmúlt időszak kolozsvári történéseinek ismeretében.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke viszont nem „áthallásosan”, hanem nagyon is egyértelmű hangsúllyal külön köszöntötte Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármeserét. Emlékeztetett a forradalom erdélyi hatásaira, a temesvári és kolozsvári megmozdulásokra, felidézve Bartis Ferenc versét, amelyet a Házsongárdban mondott el, és amelyért hét évet kapott.

Gulyás megemlítette a Szoboszlai Aladár és társai, valamint Sass Kálmán elleni pereket, és azt is, hogy nagy részüket mai napig nem rehabilitálták, az Erdélyben kivégzettek nyughelye pedig ismeretlen.

A nemzeti önazonosság megtartásáról beszélve Cseh Tamás Születtem Magyarországon című dalát idézte: „kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?” A következtetés: mindent meg kell tennünk azért, hogy Cseh Tamás kérdésére száz év múlva is magyarul tudjunk válaszolni.

És felzúg Beethoven Egmont nyitánya. Még mindig libabőrös lesz tőle az ember. Aki vezényel: Jankó Zsolt.

„Ezerkilencszázötvenhat, te csillag, oly könnyű volt a nehéz út veled!” Marosán Csaba kolozsvári színművész megidézi Faludy György szellemét, az 1956, te csillag című költeménnyel.

Mozart Requiemjét a Kolozsvári Magyar Opera zenekara, énekkara és szólistái – köztük a képen látható Egyed Apollónia – adták elő.

És ha már libabőrről beszéltünk az Egmont nyitány kapcsán, zárjuk ezzel a felvétellel – igaz, itt Herbert von Karajan vezényel. A pesti srácok is ezt hallgatták.