Ez év októberében nemcsak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének, hanem Tamási Áron kolozsvári látogatásának 60. évfordulója is van. Ebből az alkalomból a Magyar Szabadság Évéhez csatlakozva a Szentegyház utca 4. szám alatt található 56-os rendezvényközpontban elevenítették fel a Kossuth-díjas népi író és az akkor még önállóan működő Bolyai Egyetem – a rendszerrel szembeni kritikáit egyre nyíltabban felvállaló – diáksága hatvan évvel ezelőtti találkozását. Két későbbi 56-os elítélt szempontja alapján ismerhettük meg a történéseket: Dávid Gyula segédtanárként, míg Nagy Benedek harmadéves történészhallgatóként vett részt az író-olvasó találkozón.
Tamási Áron 1944-ben emigrált Budapestre, és csak a Sztálin halálát követő enyhülés után, több mint tíz évvel később utazhatott haza, szülőföldjére. A közéletben vállalt szerepe miatt került tilalom alá, az erdélyi baloldal is ellenszenvvel viseltetett iránta. 1955-ben kapott útlevelet, ezt követően kétszer tért haza magánlátogatásra. Az 1956 októberi utazása egyben írói hazatérését is jelentette, hiszen
Olvasson még:
akkor kezdték el újra megjelentetni írásait az itteni lapok,
és tárgyalások folytak könyveinek román nyelvű kiadásáról is – elevenítette fel a látogatás kontextusát Dávid Gyula.
A vendéglátó Jordáky Lajos naplójából, de Tamási Áron memoárjából és a későbbi kihallgatási jegyzőkönyvekből is rekonstruálható az a pár nap, amit az író Kolozsváron töltött. 1956. október 15-én érkezett, harmadik feleségével, Adéllal, akit a diákság igen vonzónak talált. Első nap kolozsvári írókkal találkozott, majd két egyetemi hallgató, Láng Gusztáv és Miess G. (Ritoók) János meghívták a Bolyai Egyetemen szervezett irodalmi körbe. A meghívást másnap Bányai László rektor tette hivatalossá.
A Marianum dísztermében mintegy hétszáz diák vett részt a végül október 17-én létrejött találkozón, akik kérdések sokaságát szegezték az írónak. Az egyik kérdező Nagy Benedek volt, aki arról érdeklődött,
hogyan látja a Kossuth-díjas író az erdélyiek sorsát.
Az akkor harmadéves történészhallgatóval szemben később 11 vádpontot emelt a Szekuritáté, ezek közül az egyik az volt, hogy lázító kérdéseket tett fel ezen a bizonyos találkozón. Öt évre ítélték. Nagy Benedek szerint az akkor uralkodó hangulat egyértelművé tette, hogy a Bolyai Egyetem diákjai egy hullámhosszon voltak a pesti srácokkal, és ők is ugyanúgy részesei voltak annak a forradalomnak, amit Nagy Benedek „egy kis nép páratlan magasságba való emelkedésének” nevezett.