Véleményünk szerint a következő parlamenti választásnak az a kulcsa, hogy az ország polgárainak kétharmada elutasítja az Európai Unió által a magas szintű politikai döntésekre gyakorolt hatalmat.

A Konrad Adenauer Alapítvány által a Wilfried Martens Központtal együttműködésben tavaly végzett egyik szociológiai kutatás a jelenleg rendelkezésre álló legrészletesebb képet nyújtja nekünk a románok Európai Unióval kapcsolatos percepciójáról. És annak ellenére, hogy a mennyiségi módszereket minőségiekkel ötvöző tanulmány elkészítése óta eltelt egy egész év, eredményei továbbra is érvényesek, mert olyan társadalmi és pszichológiai tényhelyzeteket mutatnak, melyek nem változnak egyik napról a másikra, mint például a munkakeresési célú külföldre távozás, vagy a bizonyos intézményekkel kapcsolatos bizalom mértéke.

De a kutatásnak főleg egy bizonyos szegmensét tartjuk hasznosnak a jelenlegi választási helyzet megértéséhez. A felmérés az Európai Unió által gyakorolt befolyásra vonatkozó percepciókat vizsgálva látszólag semleges, egyszerű megállapításokra hasonlító, de figyelmen kívül hagyott politikai potenciállal rendelkező benyomásokat állapít meg. Ennek megfelelően a románok 52 százaléka szerint az Európai Unió jelentősen befolyásolja a romániai gazdasági helyzetet. Ezt finomítva kiderül, hogy 38 százalék erős, 14 százalék pedig nagyon erős befolyásra gondol. Eddig nincs túl sok hozzáfűznivaló, hiszen az általános vélemény egybeesik a szakértők véleményével, akik ezeket a függési kapcsolatokat könnyen alátámaszthatják kereskedelmi cserékre, befektetésekre, az euró súlyára és további ilyen dolgokra vonatkozó adatokkal. De a következő fejezet az Európai Unió és a román politikai döntések kapcsolatára vonatkozik. Az ország polgárainak több mint fele (51%) úgy véli, hogy

az EU jelentősen befolyásolja a politikai döntéseket.

Egyesek erős (38%), mások nagyon erős (13%) befolyásról beszélnek.

Márpedig ebben jelentős politikai gond rejlik. A felmérés még mélyebbre hatol és kimutatja, hogy az EU által leginkább befolyásolt intézmények az Elnöki Hivatal (56%), a kormány (54%), a Parlament (53%), a politikai pártok (48%) és így tovább, csökkenő mértékben egészen az Egyházig, melyre szintén kiterjed a hatás, de a legkisebb mértékben (27%). Regionális különbségek is vannak, a fővárosi és a környékbeli lakosok ugyanis az erdélyieknél jóval nagyobb mértékben érzékenyek az EU által az elnöki döntésekre gyakorolt befolyásra.

De még nem mutattam rá a probléma teljes dimenziójára, hiszen arra a kérdésre, hogy milyen szinten kellene elfogadni a politikai döntéseket, természetüktől függetlenül, a megkérdezettek nagy többsége (65%) azt válaszolta, hogy ezeket nemzeti szinten kellene meghozni. A másik oldalon csak 35 százalék vélekedett úgy, hogy a Romániára vonatkozó döntéseket európai szinten kellene meghozni, amit az eurolelkesek mégis derűlátásra felhatalmazónak tekintenek, hiszen magasabb, mint az európai országok többségében.

A részletekbe még jobban belemenve kiderül, hogy a következő területeket kellene inkább nemzeti hatáskörben tartani, csökkenő sorrendben: törvényhozási vita, állambiztonság, oktatás, mezőgazdaság és egészségügy. A románok szerint pedig a kereskedelmet, az infrastruktúrát, a munkapiacot és az idegenforgalmat kellene inkább európai szinten kezelni.

Következésképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az ország nagyjából kétharmada helyteleníti az Európai Unió által a törvényhozásra és a magas szintű döntéshozatalra gyakorolt túl nagy befolyást és – véleményünk szerint –

ez lesz a most következő választás kulcsa.

A fő politikai erők, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) – ösztönösen vagy nagyon is tudatosan – némiképp e demarkációs vonalhoz igazodnak. Talán a PSD veszi át a leginkább a politikai döntéshozók EU-val szembeni függőségével kapcsolatos elégedetlenséget, amit a legtöbbször képletesen és nagyon szórványosan és töredékesen fejez ki. A felmérések különben azt mutatják, hogy a PSD támogatottsága nagyjából megfelel azok arányának, akik szerint a kormány és az Elnöki Hivatal nagyon függ az EU-tól, a PNL felé hajlók száma pedig nagyjából azokéval egyenlő, akik szerint a döntéseket az Európai Unió szintjén kellene meghozni. Például ott, ahol a legnagyobb azoknak az aránya, akik szerint a kormány függ az EU-tól (Bukaresten és Ilfov megyében), a helyhatósági választást egyértelműen a PSD nyerte meg, a PNL pedig látványos vereséget szenvedett annak ellenére, hogy jelentős előnnyel rendelkezett ezekben a választókerületekben.

A valóságban az összkép minden bizonnyal sokkal bonyolultabb és a választói döntéseket sok más megfontolás is befolyásolja, melyek összekeverednek a fenti kritériumokkal és akár meg is fordíthatják azokat, de azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a két mező mennyiségi egybeesését.

Más pártok is vannak, melyek szintén e láthatatlan vonalak mentén helyezkednek el, mint ahogy kétértelmű vagy egyszerűen ellentmondásos álláspontokat is megfigyelhetnénk. Tény, hogy egyik párt sem vállal fel egy teljesen egyértelmű álláspontot, ezért aztán

Romániában nem beszélhetünk kimondottan szuveranista vagy euroszkeptikus pártokról,

mint ahogy nyelvezetükben és érvelésükben eurofil pártok sincsenek. De mind közül a PNL helyzete a legtörékenyebb, hiszen az EU politikáinak a kormányon és az elnökön keresztül alárendeltnek tartott liberálisok nem képesek ezt a helyzetet az előnyükre fordítani. Ellenkezőleg, feszengőnek tűnnek, és ellentmondásos álláspontra helyezkednek, megpróbálva összezavarni a szálakat. Cioloş kormányfő például szimbolikus nyelvezetet alkalmaz, ugyanakkor Brâncuşi mellett pózol, vagyis a választási sorrendet tekintve (és esetenként) egyaránt európai és nemzeti állásfoglalást képvisel, de kerüli egy explicit politikai program vállalását. Ezért nem tekinthető a PNL nyugati minta szerinti eurofil pártnak, ahol a politikusok sokkal egyértelműbb politikai álláspontra helyezkednek és igyekeznek kiterített lapokkal érvelni mellette.

De a PSD sem igazi euroszkeptikus párt: megelégszik a rosszmájú megjegyzésekkel és kétértelmű replikákkal, a kettős beszéd hosszú múltra visszatekintő hagyományába illően. A PSD a „beavatottak” felé kacsintva beszél „azokról”, akiket nem nevez meg, de mégis kitartóan hivatkozik rájuk. E zavaros helyzet és imposztorság nyomán mindkét párt heterogén szavazatokat gyűjt be, ugyanakkor hozzájárul a lehengerlően terjedő távolmaradási hajlandósághoz. Az USB (újabban USR) (a Mentsétek meg Bukarestet Szövetség, illetve a Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), Nicuşor Dan és Clotilde Armand pártja egy paradoxon, és éppen e helyzetnek köszönheti sikerét. Egy olyan párt, melyben az egyik központi figura egy francia, aki a befogadó országa iránti elkötelezettségével hódít, endogén eurofil, vagyis egyszerre eurofil és szuveranista szervezetnek tűnik, amire Nyugaton van példa, de Romániában még nem láttunk ilyet.

Végül, az eltérések ellenére Románia nem különbözik lényegesen a többi európai országtól és ez meg is látszik a KAS által készített alapos tanulmányon, ezért jelenleg itt is a nemzetállam és a brüsszeli Bizottság közötti kapcsolat a fő kérdés. Annyi különbséggel, hogy itt a téma eltemetve és láthatatlan marad, vagy pontosabban mondva igyekeznek minimalizálni és gyakran tudatosan el is rejteni azt.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.