Oké, erre lehet mondani, hogy azért minden nap rámosolygunk, ha nem másra, hát valamelyik Facebook-ismerősre. (Ez volt a kritikus élű mondat.)

De komolyan, miért van szükség a mosoly világnapjára? Sajnos, már nem kérdezhetjük meg az esemény szülőatyját, Harvey Ball amerikai képzőművészt, ugyanis 2001-ben elhunyt. (Reméljük, mosollyal az ajkán.) Pedig az egész mosolynap-történet belőle fakadt, ha úgy tetszik.

Egész pontosan úgy, hogy Ball 1963-ban megalkotta azt a bizonyos „mosolygós arc”-ot: egy kör alakú sárga folt, benne két ponttal és egy zárójellel. A művész nem is sejtette, mekkorát fog dobbantani ezzel az rémesen egyszerű alkotással. A „smiley face” a világ legismertebb ikonjainak egyikévé vált: milliárdok küldözgették, küldözgetik egymásnak.

Ball úgy érezte, művének üzenete elsekélyesedik. Ezért aztán bevetette a mosoly világnapjának ötletét. Választása október hónap első péntekére esett. A mosoly első világnapját 1999-ben ünnepelték meg, természetesen Harvey Ball szülővárosában, Worcesterben. Ball ugyanabban az évben megalapította a World Smile Corporation szervezetet, ami (némileg elrettentő neve ellenére) a világnapi rendezvények finanszírozásával kezdett foglalkozni. Halála után a nevét viselő alapítvány vette át a korporáció feladatait, és a mosolyos világnapozás ma is működik.

Mi ebből a tanulság? Fogalmunk nincs, a szokásos közhelyeken túl. De bátran tanácsolhatjuk Önöknek is: mosolyogjanak. Mert a mosoly nem csak ráncokat okoz. Örömöt is.

Fotó: celebiography.com