diagnózis
Szerző: Radu Carp
2016. szeptember 20. kedd, 13:46
A román sajtó igyekszik tompítani a székely zászló elleni ostoba kirohanás élét. De azért Orbán Viktor irtó gonosz.

Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, Hans Klemm nemrég Hargita és Kovászna megyébe látogatott. Ebből az alkalomból kijelentette, hogy a helyi hatóságokkal, a MT (Megyei Tanács – a szerk.) és a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal vezetőségével, illetve a Kovászna Megyei Kormánymegbízotti Hivatal vezetőségével folytatott megbeszélések nyomán

„össze van zavarodva” a magyar kisebbség gondjait illetően,

mert az álláspontok teljesen ellentétesek voltak, és azt állította, hogy még tanulmányoznia kell a helyzetet.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád megkérte, hogy készítsenek egy fényképet a székely zászlóval. Ez a kép több bírálatot is kiváltott. Klemm nagykövet ezekre reagálva kijelentette:

„Számomra csak Amerika és Románia zászlója számít. A kérdéses fénykép olyan kontextusban készült, amikor csak udvarias akartam lenni.”

Úgy tűnik, ez a színtiszta igazság: egy udvarias gesztusról volt szó – sohasem szokás visszautasítani a házigazdák kérését, főleg egy fénykép esetén –, tehát nem kell ebbe többet beleképzelni.

Egy közösség több komponenssel is meghatározza magát: nyelvvel, himnusszal, zászlóval stb.

A Romániában élő magyarok közül egyesek a székelyekkel és a jelképeikkel azonosulnak. Persze olyan magyarok is vannak, akik nem tekintik székelyeknek magukat. A székely zászló segít elhatárolni a székelyeket a románoktól, de a magyaroktól is.

Amíg a kérdéses zászlót nem középületekre (polgármesteri hivatalokra, kormánymegbízotti hivatalokra, megyei tanácsokra stb.) tűzik ki, a használatában nincs semmi illegális vagy más etnikumokat sértő. Az AEÁ nagykövete nem egy közintézmény árbocára húzta fel a székely zászlót, hanem – a házigazdák kérésére – csak együtt mutatkozott egy jelképpel.

Figyelemre méltó, hogy a magyarok és románok közötti kapcsolatok kérdésének megismerése után Klemm nagykövet „összezavarodottnak” mondta magát.

Valóban nehéz megérteni, mi lehet a tétje

olyan nemzetek közötti kapcsolatoknak, melyek európai államokhoz tartoznak és meg kellene békülniük a saját történelmükkel.

Közigazgatási entitásként Székelyföld nem létezik és nem is számíthat arra, hogy ez valaha is lehetségessé válik (kompakt székely közösségek vannak Kolozs megyében, például). A kifejezés csak egy olyan közösség létezését jelzi, mely azt akarja, hogy nyelvi, hagyományokkal és szokásokkal kapcsolatos megfontolásból különállóként kezeljék és jelképeket használ arra, hogy megkülönböztesse magát a románoktól és a magyaroktól.

A virulensen megnyilvánuló román pszeudo-nacionalisták nagyon is jól ismerik Erdély e részének politikai valóságát, de e közösség történelmét nem.

A zászló egy különálló identitás jelképe

és nem feltétlenül egy államalakításra vagy közigazgatási autonómiára vonatkozó követelésé. Nemrég az egyik rendezvényen Bukovina zászlója volt látható. Az ukránok, a rutének vagy az oroszok felháborodhattak volna azon, hogy a románok egyik rendezvényén megjelent egy ilyenfajta zászló, úgy ítélve meg, hogy a suceavaiak annektálni szeretnék az Ukrajna részét képező Észak-Bukovinát. Azok, akik ezt használták, egy regionális identitást akartak megjeleníteni, nem feltétlenül egy – kizáró jellegű – etnikait.

Az viszont elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót kitűzték a budapesti Parlamentre.

Orbán Viktor így próbálta tompítani a magyarok és székelyek közötti különbségeket, miközben – persze – teljes összetettségében ismeri a valóságot. Fellépése különben megdöbbentően hasonlít a román pszeudo-nacionalisták viselkedésére, akik nagyon jól ismerik az igazságot, de eltorzítva mutatják be. Ahogy a két szélsőség közötti vita előrehalad, Hans Klemm és más független megfigyelők elkerülhetetlenül még jobban összezavarodnak – lehetetlen gyakorlattá válik az információ elválasztása a dezinformálástól.

A székely zászló lakmuszpapírként működött: felszínre hozta egyes hivatásos, nem pedig meggyőződéses nacionalisták nyugatellenes érzelmeit, leleplezte azokat a pártokat, melyek ezekre a kategóriákra támaszkodnak (PRU, AN) (Egységes Románia Párt, Szövetségünk – a szerk.), megmutatta azokat a véleményvezéreket, akik egy rövidtávon sikeres manipulálás kedvéért készek feláldozni az igazságot.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/17178
Lehet nemet mondani az amerikaiaknak? Az igazságügyi miniszter nem tudott.
És miért is nem csinálnak a románok gyermeket a hazának és az egyháznak?
Átfogó tanulmánykötetben mutatja be az erdélyi fürdőéletet a kolozsvári Magyar Történeti Intézet.
Száznál is több ember haláláért felelős.
A brit trónörökös eddig is gyakori vendég volt Erdélyben, ezúttal azonban hivatalos látogatást tesz.
Az ingatlan megújul és terjeszkedik, csak az zsugorodott össze benne, ami híressé tette: a művészet. Mert dolgozik a piac.
A szenátus és a képviselőház nem ért egyet abban, hogy kinek a hatásköre a család fogalmáról szóló alkotmánymódosító kezdeményezésről dönteni.
Az Örökségünk őrei kezdeményezésben részt vevő iskoláscsapatok bebizonyították, hogy jókedvvel és fiatalos lendülettel is lehet védeni az épített örökséget. De kik lettek a legsikeresebb ifjú örökségvédők?
Az önkormányzat támogatásával bérletes rendszerben hoznak román nyelvű előadásokat Csíkszeredába.
A visegrádi négyek kormányfői a bevándorlásról, a Brexitről és az EU jövőjéről tárgyaltak, és még Oroszországnak is odaszúrtak kicsit.
Alapfokon, persze. Ami azt jelenti, hogy még hosszú lesz az út a börtöncelláig.
Egy elit katolikus leányiskola elit apácák indította története akkor is izgi, ha nem érted a kolozsvári szlenget.
Tüntetések zavarták meg az álomutazást.
Már ami az 1848-as forradalmat illeti. A román nézőpont szerint legalábbis. Azért időnként érdemes megfogózni olvasás közben.