New York, New York: hiányzott a fesztivál szíve

A Kolozsvári Magyar Napok szervezői előtt álló egyik legfontosabb feladat az elkövetkezendőkben az lesz, hogy találjanak egy helyet, amely egyfajta biztos pontként működhet.
Hirdetés

Az elmúlt években, amikor lejárt egy-egy esti koncert a Főtéren, magától értetődő volt, hogy a tisztelt publikum testületileg a New York szálló, azaz – ahogy a kolozsvári köznyelvben meghonosodott – a Conti felé veszi az irányt.

Az egyre romosabb körülmények közt létező egykori patinás szállodaépületben egyetemista hőskorunk már-már elfeledett buliélményei elevenedtek meg újra, rég látott ismerősök találtak egymásra, összeszokott baráti társaságok szoktak össze még inkább, és egyáltalán: mindenkivel találkozhattál, akivel szerettél volna találkozni, de azzal is, akivel nem szerettél volna, és itt pihenték ki a koncert fáradalmait a színpadok aktuális héroszai.

Mert a találkozás elkerülhetetlen volt, és ez adta a sok funkciójú, stratégiai helyen álló kávéház varázsát, ahol napközben előadásokra, beszélgetésekre, kiállításokra térhettél be, vagy egyszerűen csak azért, hogy két helyszín közt útközben rendelj egy kávét és válts két szót valakivel. Éjszaka pedig jöhettek a koncertek, bulik, és gyakran azt érezhettük, hogy – hajjaj! – az éjjel soha nem érhet véget.

A New York volt a Kolozsvári Magyar Napok egyhetes mikrovilágának axis mundija – az egyetlen biztos pont, amely akkor is tárt ajtókkal várt, ha már kimerítettél minden más lehetőséget.

A Conti idén már nem nyitotta tágra az ajtaját, érthető módon: a felújítás alatt álló saroképület baleset-, sőt életveszélyes. Ezt némi józan ésszel nem nehéz belátni. A Contit el kellett engedni – legalábbis egyelőre, de ez az állapot gyaníthatóan évekig tart még.

Semmi sem helyettesíthetetlen, de a KMN szívét idén nem sikerült helyettesíteni.

Hirdetés

A Bánffy-palota lazázós kerthelyisége, a Magyar Olimpiai Udvar vagy a partnerkocsmák részben ellátták ezt a szerepet, de a figyelem, és vele együtt a fesztivál népe szétszóródott. Egy ilyen típusú és méretű eseménynek nincs két biztos pontja, mert annak olyan a természete, hogy csak egy van belőle, de az nagyon biztos.

A feladat tehát adott, van rá egy év: megtalálni az új fesztiválkocsmát, a kincses városünnep sajátos, belső mozgásának, életműködésének mágikus centrumát.

Nevezzük mondjuk New Continak.

Hirdetés