Első ránézésre valóban bizarrnak tűnhet a két Vezér összehasonlítása. Viszont Kosztur András ungvári történész világosságot gyújtott a fejekben. Legalábbis azokéban, akik ellátogattak a Bocskai ház Óváry termébe kedden délelőtt (egyeseknek hajnalban) 11 órakor. Igaz, a titkok kapuja egy ideig (pontosabban kerek 20 percig) nem tárult fel, ugyanis… nem volt laptop. Hihetetlennek tűnik, de igaz. A közönség olyan 18 perc táján kicsit elvesztette a türelmét, egy hölgy be is szólt a szervezőknek, hogy ekkora késés azért nincs annyira rendben. Ám aztán megjött a laptop (elvégre egy média tanszék működik az épületben) és beléptünk a történelem labirintusába.

Az „Eurázsia” szónak két meghatározása is van.

Az egyik (ez a régebbi) földrajzi: két kontinenst jelöl, Európát és Ázsiát. Viszont újabban a szóhoz politikai dimenzió is társul: eszerint lényegében egy kontinenst jelölnek vele, nevezetesen az Oroszország és a volt Szovjetunió tagállamai által elfoglalt területek összességét.

Kuriózum: az „Eurázsia” kifejezést annak földrajzi értelmében először Alexander von Humboldt használta, orosz nyelvi közegbe pedig Vlagyimir Ivanovics Lamanszkij orosz kultúratörténész ültette át 1892-ben.

Hogyan kezdtek az oroszok másképp tekinteni Eurázsiára? A kérdésre 1917 eseménydús éve adja meg a választ. A forradalmakat követően a bolsevikok átvették a hatalmat, az addig „regnáló” értelmiség és az elitek tömeges emigrációra kényszerültek és hatalmas orosz kolóniákat hozta létre szerte a világon. Persze nem ültek tétlenül ezekben a kolóniákban: a legkülönbözőbb ideákkal és ideológiákkal álltak elő Oroszország anyácska sorsának jobbítása érdekében.

Az egyik ilyen eszme éppen az eurázsianizmus volt.

Az eszmének két úttörőjét említhetjük meg: Nyikolaj Trubeckojt és Pjotr Szavickijt. Mindketten könyvet írtak a témában, és szövegeikben felvonták az ideológiai zászlót. Többek közt olyanokat írtak, hogy az ázsiai népeknek le kell rázniuk magukról Európa igáját. Hátat kell fordítani az európai eszméknek, és saját eszmékre kell támaszkodni. A korabeli Oroszország a térség legerősebb hatalma, neki kell tehát vezetnie az Európa-ellenes forradalmat. És, figyelem, Oroszország nem csak Európa, hanem Eurázsia. És ha a zászló magasan lobogott, akkor követői is akadtak.

Na de mi köze mindehhez Dzsingisz kánnak? Máris mondjuk. Nyikolaj Trubeckoj írt egy másik könyvet is. Az a címe, hogy Dzsingisz kán hagyatéka. Nos, ebben a könyvben a szerző kijelentette: az orosz birodalom elődje márpedig nem a kijevi Rusz volt, hanem Dzsingisz kán birodalma. Ő volt ugyanis az első vezér, aki a földrajzi Eurázsia nagy részét egyetlen államalakulatban egyesítette.

Na de mi az a kijevi Rusz? Kijevi Nagyfejedelemségnek is szokták nevezni, valamikor a 9. században jött létre és ez volt a kelet-európai térség első szervezett állama, amely magába foglalta a keleti szláv törzseket. Igen ám, de a Rusz nem tekinthető tiszta szláv struktúrának: jelentős bizánci és varég (magyarán, viking) hatások is érték. Ugyanakkor (és Trubeckoj ezt is hangsúlyozta) a kijevi Rusz kicsi volt a későbbi orosz birodalomhoz képest. És hogy néz ki egy ilyen „vakarék”, mint a nagy orosz birodalom elődje?

Nos, itt jön a képbe Dzsingisz kán népe.

A mongolok a 13. században léptek színre, és 1223-ban a Kalka folyónál megverték a kijevi Rusz seregeit. (Amolyan saját mohácsa volt ez a Nagyfejedelemségnek.) Az is igaz, hogy ebben az időszakban a Nagyfejedelemség már nem volt az: több kis fejedelemségre szakadt, ennek minden káros következményével egyetemben. Aztán később színre lépett Batu kán, aki megszilárdította a hatalmát a térségben, és ezzel kezdetét vette az Arany Horda igájának időszaka. 150 évről beszélünk. Na mármost, Trubeckoj szerint valójában ezzel az időszakkal veszi kezdetét az igazi orosz történelem, a mongolokkal szimbiózisban.

Aztán a 14. században fordulni kezdett a kocka. A kijevi Rusz nagy széttöredezettségéből kiemelkedik az egyik államalakulat. Bizony, a Moszkvai Fejedelemségről van szó. 1380-ban az egyesült orosz fejedelemségek (a Moszkvai vezetésével persze) megverik az Arany Hordát. A 16. században aztán Rettegett Iván meghódította a Horda utódállamait is. A Moszkvai állam ekkor lépte át az Urál hegységet.

És akkor ugorjunk egyet, egészen Nagy Péter cárig, aki rájött, hogy a folyamatos terjeszkedés ellenére az orosz birodalom lemarad a Nyugat mögött, mégpedig a technikai lemaradás okán. Ezért Péter cár minden erejével azon volt, hogy modernizálja a birodalmat. Csakhogy ez egy

igen jelentős ideológiai törésvonalat eredményezett.

Egyrészt, ott voltak a zapadnyikok (a nyugatosok), akik örömmel fogadták és minden erejükkel támogatták a modernizálást. A másik oldalon viszont ott álltak a szlavofilek, akik értelemszerűen nyugatellenesek voltak. A szlavofil vonal központi gondolata a szláv népek testvérisége, illetve a szláv egység megteremtése volt. Ez a törésvonal átívelt az évszázadokon, és mindkét irányvonal különböző ideológiai változásokon ment keresztül.

A 20. századi szlavofilek (afféle új konzervatívok) már elvetették a szláv egység gondolatát, és leporolták az eurázsianizmus eszméjét. Szerintük a nyugati és déli szlávok eltávolodtak a szláv középponttól, Európa felé vették az irányt. Ezért el kell fordulni tőlük, és Eurázsia felé kell tekinteni.

Geopolitikai adalék: Halford Mackinder angol földrajztudós és politikus 1904-ben megfogalmazott egy elméletet a világtörténelem földrajzi tengelyéről. Megrajzolt egy térképet, amelyen ott van egy Heartland nevű terület (szabad fordításban: Belterület), vagyis az eurázsiai sztyeppe maga. Innen indultak el a nagy vándorlások, hódítások, amelyek döntő módon befolyásolták a világtörténelem menetét. (A magyarok is innen indultak, ugye.) Mackinder azt állította, hogy

aki a Heartlandet uralja, az egész világot is uralhatja.

Természetesen a Heartlandnek van ellenlábasa, az úgynevezett tengeri birodalom (régebben Anglia, mostanság az Amerikai Egyesült Államok). Napjainkban Alexandr Dugin politológus körülbelül ugyanazokat a nézeteket vallja. Vagyis egyfajta neo-eurázsianizmus képviselőjeként azt mondja, hogy az atlanti tengeri hatalom és az eurázsiai kontinentális hatalom szembeszegül egymással.

Na és itt ér össze Dzsingisz kán Vlagyimir Putyinnal. Ugyanis napjaink orosz vezére is felkarolta a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő integrációt, egy jövőbeni és esetleges Eurázsiai Unió formájában. Azonban ez az a pont, ahol a történész leteszi a fegyvert, ugyanis a folyamatok éppen zajlanak, és mi nem olvasói, hallgatói vagy nézői, hanem többé-kevésbé megélői vagyunk a zajló történelemnek. Türelmet és kitartást hozzá!

Fotó: KMN Facebook