ERDő nélkül nincs ERDély! Környezetvédők vs. famaffia – ezt a sokat sejtető címet kapta az a tusványosi panelbeszélgetés, amely az erdélyi erdők helyzetére és a vadgazdálkodás sürgető kérdéseire fókuszált.
Korodi Attila szerint nem az erdőgazdálkodás mikéntje jelent veszélyt az erdőkre, hanem több emberi tényező. A vadak kikényszerülnek az erdőkből, de nem azért, mert több vad lenne, hanem mert kevesebb az erdő. A kormány képtelen kezelni a kérdést, pedig egy konkrét és koherens szabályrendszer kidolgozásával, illetve az Európai Uniótól lehívott pályázati pénzekkel megoldható lenne a vadállatok védelme, meg a medvekérdés.
Olvasson még:
A volt környezetvédelmi államtitkár pesszimistán nyilatkozott ennek megvalósulási esélyeiről, mint mondta: az állam egyelőre nem vesz tudomást erről a problémáról, sok a végrehajtási hiba. Korodi az erdőradar kiépítéséről elmondta:
az intézmények nem érdekeltek abban, hogy működjön az ellenőrzőrendszer,
és társadalmi nyomás sincs, amely alapján intézkedhetnének. Ez az ország abba van belefáradva, hogy olyan törvényeket gyárt, amelyeket képtelen betartani. Két törvény jelentené a megoldást az erdők problémájára: az egyik megszabja, hogy egyetlen vállalat vagy cégcsoport nem vásárolhatja fel egy adott faipari nyersanyag több mint 30 százalékát, a másik pedig profitot rendel a termelés mellé.
Hans Hedrich környezetvédő arra mutatott rá, hogy a famaffia kérdésében mindenki érdekelt, kezdve a rendőrségtől és az ügyészségtől a helyi közigazgatás, valamint a közbirtokosságok vezetőin át egészen az államfőig.
A gépezet része az a Klaus Iohannis is,
akinek kampányfinanszírozásába mintegy 7 millió euróval beszálltak az erdőirtásban érdekelt személyek is – jelentette ki Hans Hedrich, aki 2013-ban jelentést írt a problémáról. Úgy vélekedett, hogy az okok az Európai Unióig vezetnek azáltal, hogy Románia alárendelt szerepben lépett be az európai országok közösségébe.
Azt is elmondta a moderátor jövőre vonatkozó kérdésére, hogy az általa képviselt egyesület négy pert is indított, amelyekkel építkezési engedélyek felfüggesztését, illetve visszavonását szeretnék elérni, és további két pert készülnek indítani.
A famaffia kérdésében sokat árt az, hogy a lakosság nem érzi át a probléma súlyosságát. Ők azt látják, hogy elegendő fa van a hegyen – szállt be a beszélgetésbe Fazakas Péter. Fontos különbség, hogy míg régen lóval történt a kivágott fák elszállítása, addig a mai gépesített világban egész erdőket lehet eltüntetni nagyon rövid időn belül.
Meggyőződése, hogy a Székelyföld jövője az erdőkben és azok termékeiben rejlik, éppen ezért időszerű az erdőirtások témáját kimozdítani a tabutémák közül. Megerősítette Hedrich korábbi kijelentését, miszerint mindenki benne van az erdőbizniszben, és bármilyen eszközt bevetnek annak érdekében, hogy erdőhöz jussanak. Fazakas tud olyan esetről is, hogy idős erdőbirtokos embereket vertek át, és vették el erdeiket,
nem túlzás tehát a maffiához hasonlítani működésüket.
Kovács Zoltán Csongor az erdőradarral és az online applikációval kapcsolatos aggályokat fogalmazott meg. Szerinte nincs kellő politikai akarat, hogy ezek működjenek, és ez nem csak a politikusok hibája, hanem a társadalomé is. Egy politikus sohasem lesz jobb, mint a társadalom maga – fogalmazott. Hiába születnek törvények az erdők védelmében, ha ezeket nem sikerül betartani.
Kovács emlékeztetett: korábban törvény szabályozta, hogy 1 millió hektár erdőt kell telepíteni, de be sem tartották, és mára ki is vették ezt a passzust a jogszabályból.
Hogyan tovább? – adódott a kérdés. Az előadók egyetértettek abban, hogy nem másra kell várni, ha változást akarunk elérni, tudatosan kell vásárolni (például ne a Schweighofer termékeit vásároljuk meg a barkácsáruházakban vagy az Ikeában), használjuk azokat az eszközöket, amelyek rendelkezésünkre állnak (mobilos applikáció), és beszéljünk a problémáról. A politikusokat pedig rá kell kényszeríteni a munkára, mert csak az ő segítségükkel jöhet változás – hangzott el végkövetkeztetésként.
Úgy legyen!