Romániában a román álláspont szerint nagyszerűen működik a kisebbségi anyanyelvhasználat, és ezt az Európa Tanácshoz megkésve benyújtott jelentésben is igyekeznek kidomborítani. Mindeközben egy erdélyi magyar állampolgár, ha anyanyelvén próbál ügyet intézni valamelyik közpénzből fenntartott intézményben, úgy tekintenek rá, mintha ez nem lenne természetes dolog egy – állítólag – példás kisebbségpolitikát folytató országban. A 27. Tusványos keretében ezt a problémát vitatták meg a Kós Károly sátorban a téma szakértői: Szigeti Enikő, a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke, ifj. Toró Tibor politológus, egyetemi tanár és Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Az Árnyékjelentések a nyelvi jogok érvényesítéséről címmel meghirdetett beszélgetést Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke moderálta.

Mint ismeretes, az RMDSZ mellett a civilek is árnyékjelentéssel próbálták meg árnyalni a kiváló kisebbségjog-védő szerepben tetszelgő Románia által kétéves (!) késéssel benyújtott jelentést. A panelbeszélgetés során az előadók végigvették, hogy milyen nemzetközi jogvédelmi eszközök kényszerítik Romániát a jelentéstevésre, és azt is, hogy melyek a legfőbb problémák ebben a kérdésben.

Bár a beszélgetés első felében úgy tűnhetett, hogy az RMDSZ, illetve a civil szervezetek képviseletében jelen lévő előadók egyetértenek az anyanyelvhasználatért folytatott küzdelem csapásirányában, a végére kiderült, másképpen látják az elmúlt évtizedek megvalósításait és meg nem valósításait, így nem maradt el a vita sem.

Amiben egyet értettek az előadók

Az biztos, hogy szükség van az árnyékjelentések készítésére, és az sem baj, hogy több szervezet él a lehetőséggel, és árnyalja az összképet. Szigeti Enikő szerint más országokban is zsáknyi árnyékjelentés készül, ami viszont fontos, hogy a jelentéstevők kommunikáljanak egymással. A CEMO és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) árnyékjelentése kiegészíti, ezáltal erősíti egymást – tette hozzá. Azt is elmondta: ők főleg Marosvásárhelyre koncentráltak, míg az EMNT átfogó képet festett az ország jelentős magyar közösség által lakott hat megyéjének – összesen 323 település –  anyanyelvhasználati helyzetéről.

Toró Tibor arra hívta fel a figyelmet ezzel kapcsolatosan, hogy a dokumentum csak a magyar közösség szempontjából releváns, a többi kisebbség külön árnyékjelentéseket érdemelne. Szerinte abban az eseteben nem jó, ha több jelentés készül, amennyiben ezek ellentmondanak egymásnak.

Székely István is hangsúlyozta: több szem többet lát, ezért jó, hogy több jelentés készült. A magyar kisebbség igényszintje messzemenően felülmúl mindent, és ez nemcsak az autonómia vagy a kisebbségi törvény vonatkozásában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy például az RMDSZ nem talál partnereket a román nyelv könnyített tankönyv szerinti oktatásáért indított kezdeményezéshez.

Mi is a gond?

Sajnálatos, hogy még ott sem érvényesülnek a nyelvi jogok, ahol a magyar tanácsosok vannak többségben – hívta fel a figyelmet Szigeti Enikő. Másrészt hogyan várható el az RMDSZ részéről – mely jelentős fölényben van az önkormányzati tisztségeket illetően –, hogy hitelesen monitorozza az anyanyelvhasználat helyzetét, ha ezzel egyúttal a saját emberei munkája felett mond ítéletet? Ha az RMDSZ az állam- és a közigazgatás részét képezi, akkor ne jöjjön azzal, hogy a törvény nem alkalmazható, hanem oldja meg, hogy azzá váljon. Erre 16 éve volt a közigazgatási törvény elfogadása óta – mutatott rá Szigeti.

Toró Tibor ehhez hozzáfűzte: vannak olyan megvalósítások, amelyek kézenfekvőek lennének, és a hatalmi pozícióban lévő politikusokon is múlnak. Ilyen például az önkormányzati honlapok kétnyelvűsítése. Véleménye szerint az Etnikumközi Hivatal és a Diszkriminációellenes Tanács sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint amennyivel él. Az ő feladatuk is lenne a nyelvi jogok betartatása.

Voltak mulasztások, de van újratervezés

Székely István elismerte, hogy sok mulasztása van az érdekvédelmi szervezetnek az anyanyelvhasználat tekintetében, melyek az emberi tényezőkön, a politikai szándékon, a törvények alkalmazásának nehézségén, esetleg számvevőszéki problémákon múlnak, de felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ az újratervezés jegyében idén először az anyanyelvhasználat biztosítására vonatkozó nyilatkozatot íratott alá jelöltjeivel, amely alapján felelősségre vonhatóak a polgármesterek, amennyiben nem biztosítanak jogokat. Az a kérdés viszont elsikkadt, hogy milyen következményei lesznek, ha nem állják a szavukat.

A Szigeti Enikő által felsorolt mulasztásokra Székely azzal reagált, hogy 6 százalékos parlamenti jelenlét nem elég ahhoz, hogy a törvénymódosításokat elfogadják a parlamentben. Mindaddig amíg nem tisztázott például az, hogy ki állja a többnyelvűség biztosításával járó költségeket, addig  vannak olyan nyelvi jogok, melyek nem ültethetőek gyakorlatba. Amiből viszont nem szabad engedni, az a kétnyelvű helységnévtáblák, az önkormányzati honlapok, a tanácsi határozatok lefordítása, és az anyanyelvhasználat biztosítása az ügyintézéseknél. Az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint a lakosság visszafogottsága sem mozdítja előre a dolgokat, hiszen a magyar nemzetiségű állampolgárok még mindig szívességkérésként értelmezik, ha anyanyelven ügyintéznének.

Unalmas azt hallani, mit miért nem lehet

Az elhangzottakra Szigeti azzal reagált, hogy unalmassá vált állandóan azt hallani az érdekérvényesítőktől, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni. A civilek nem rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a hatalom közelében lévő politikusok. Az ő dolguk, hogy rendet teremtsenek a közigazgatásban, és ne fordulhasson elő például az, hogy Marosvásárhelyen a kétnyelvűség biztosításáért alkalmazott fordítók munkája az önkormányzatról szóló magyar cikkek román fordításában merüljön ki. Szerinte hibás a lakossági visszafogottságra hivatkozni, mivel ezt a kérdést nem szabad megfordítani.

A panelbeszélgetés második részében az előadók bemutatták a CEMO, illetve az EMNT által készített jelentéseket (az RMDSZ-é egyelőre nem nyilvános). Előbbibe belefoglalták azokat a pereket is, amelyeket a CEMO egyes marosvásárhelyi iskolák ellen indított, és megmutatják az igazságszolgáltatás hiányosságait. Az utóbbi, EMNT-s árnyékjelentés az önkormányzatoktól bekért adatokat hasonlítja össze az országjelentésben szereplő adatokkal, amelyek alapján kiderült: valótlanságokat állítanak. Ugyancsak ebben a jelentésben szerepel Árus Zsolt levelezése a prefektussal, ami azért került bele a jelentésbe, mert rámutat arra, hogy kettős mércét alkalmaz a kormányhivatal.

A beszélgetés, illetve az árnyékjelentések egyik végkövetkeztetése szerint összehangolt stratégiára van szükség  a nyelvi jogok védelmében, és ennek elkészítésében számítanak az Európa Tanács segítségére is.