A migráció megváltoztatja az európai identitást

Univerzalitás és lokalitás harca. Vagyis: mi a fenének kell nekünk mind egy irányba menni?
Hirdetés

A Bánffy Miklós sátorba bevándorló (sic!) közönség szerda délután masszív adagot kapott európai identitásválságból és migránsokból.

A meghívottak: Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet vezetője (Századvég Alapítvány), Andrej Cus, a szlovén parlament képviselője és Faragó Csaba, az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) alelnöke. A moderátor szerepét Henter Lilla, a Fidelitas alelnöke vállalta magára.

Az első kérdés mindjárt az volt, amin sokan elgondolkoznak, mondjuk lefekvés előtt vagy ébredés után: van-e egyáltalán olyasmi, hogy európai identitás? És ha van, mi fán terem, és mivel eszik-isszák? Ha pedig nincs, akkor kell-e?

Orbán Balázs úgy vélekedett, hogy a II. világháború után az európai integráció nem valamiféle absztrakt ideák együttesének függvénye. Értsd,

az identitást nem Beethoven Örömódája és nem madárcsicsergés határozta meg.

Az integráció a pragmatizmuson alapult. A politikusok mérlegelték és meghatározták, mik azok a problémák, amiket közösen kell megoldani, és mik azok, amiket nem. Mert, ugye, az Unió tagállamai sok mindenben különböztek és különböznek egymástól. A problémák e különválasztása idővel egy páneurópai karaktert eredményezett, ami azonban ismét eltűnőben van, ugyanis az utóbbi idők válságai bebizonyították: az európai politikus elit elfelejtette a józan mérlegelést, a kritikai attitűdöt, végeredményben a pragmatizmust. A bevándorláspolitika egy olyan probléma, ami nem lehet közös. Ellentétben például a határvédelemmel, ahol viszont elképzelhető, sőt, üdvös dolog az együttműködés.

 

Faragó Csaba (csak a képen a baloldalon) és Andrej Cus

 

Andrej Cus élesebben fogalmazott. Szerinte az Európai Unió migrációs politikája következtében az Unió összeomlik, tehát az európai identitás megszűnik. Európában mostanság az tapasztalható, hogy az elit elfelejti, miért is jött létre tulajdonképpen az Európai Unió. A kulcsszavak: béke, szabadság, biztonság, együttműködés. Ma egyik sem létezik. Nem csoda hát, hogy szerte a kontinensen erősödik az euroszkepticizmus, így Szlovéniában is. Ami a migrációt illeti, az EU-politikusok mások érdekeit helyeztek a saját polgáraiké elébe: ezeket az embereket ő nem politikusnak, hanem árulónak nevezi. Ha nem tudták volna: Andrej Cus volt az első szlovéniai iszlamizáció- és migráció-ellenes tömegmegmozdulás szervezője.

Faragó Csaba némileg ellentmondásosan nyilatkozott az európai identitásról. Felütésként ugyanis kijelentette, hogy európai identitás márpedig nincs. Egy erőltetett fogalomról van szó, amit

gazdasági érdekek által vezettetve kényszerítenek rá az emberekre.

Nézzük szegény skandinávokat. Sok svéd például azt mondja, hogy ő Svédországból származik, de európai. A skandinávok különösen kitűnnek abban, hogy azt állítják magukról, értéksemleges terekben élnek. (Lásd a norvégokat, akik itt-ott leszedik a keresztet a templomaikról, például.) Ugyanakkor kijelentette: nem feltétlenül igaz, hogy Európa elveszti identitását, viszont a migráció hatására az identitás átalakul.

 

Telt ház van, a sátorba migráló, garantáltan európai közönségnek hála 

Hirdetés

 

A moderátor ezek után arra kérdezett rá, hogy lehet-e pozitív hozadéka annak, ahogy a migráció megváltoztatja az európai identitást.

Orbán Balázs úgy vélekedett, hogy ebben a tekintetben nem zajlik semmi rendkívüli az európai kontinensen. Migráció mindig is volt a történelem során, amely mindig is változásokat hozott. Lényegében az univerzalitás és a lokalitás küzdelméről van szó. Az elmúlt időben az Európai Unió erőteljesen elmozdult az univerzalitás irányába, mire természetesen megjelentek a lokalitás reakciói, amire a legékesebb példa a Brexit. Az uniós politikai elit a maga részéről mindent elkövetett (szándékosan vagy akaratlanul), hogy támogassa a Brexitet. Némi éllel azt is mondhatnánk: Jean-Claude Juncker legnagyobb teljesítménye a britek kilépése. Ilyen alapon kijelenthető, hogy

ha az EU szétesik, az maga az Unió támogatásával fog bekövetkezni.

Andrej Cus szerint a migráció határozottan megváltoztatja az európai identitást, és ez nem jó. Precedens értékű példaként a jugoszláv háborút említette. Annak idején Szlovénia 70 000 menekültet fogadott be a volt Jugoszlávia területeiről. És az a 70 000 ember nem tért vissza hazájába. Most is ott van Szlovéniában. Csak már nem annyian vannak, hanem körülbelül 300 ezren. Ljubljana polgármestere szerb, és már épül az első mecset a szlovén fővárosban. A betelepült szerbek és horvátok nem integrálódtak a szlovén társadalomba. Amint hogy a betelepülő muzulmánok sem. 

Faragó Csaba történelmi példákkal hozakodott elő. Vajon miért ettek a magyarok több disznóhúst a 150 éves török uralom idején? Vagy a spanyolok a 800 éves mór uralom alatt? Hát, hogy túléljenek. Meg hogy „elijesszék” a hódítókat „undorító” étkezési szokásaikkal. De más példát is lehet felhozni: amikor az európaiak elkezdtek kivándorolni az amerikai kontinensre, nem hogy megváltoztatták, gyökeresen kiirtották az ottani identitásokat. (Ezek szerint akár úgy is érezhetjük magunkat mostanában, mint valami indiánok, tesszük hozzá mi.)

 

Orbán Balázs szellemesen vitte a prímet

 

A beszélgetés végén Orbán Balázs egy szellemes játékkal illusztrálta a különböző identitások, no meg a demokrácia természetét. Tegyük fel, hogy az egész sátor, meghívottastul, moderátorostul, szinkronfordítóstul, közönségestül, mind elmegy szépen nyaralni. Na de hova? Van két opció: egy meleg hely (tengerpart, bikinis csajok, pasik stb.) meg egy hideg hely (hegyek, gejzír, medve, bikinis csajok, pasik, stb.) Ezek után megkérdezett mindenkit, ki hova szeretne menni. Nos, voltak, akik a meleg helyet választották, és voltak, akik nem. A többség persze tengerpartra ment volna. Na de: mi a baj ezzel az egésszel? Hát az, hogy mi a fenének kell nekünk együtt nyaralni? Hát ez a helyzet a jelenlegi európai identitással, a migrációval, az integrációval, és egyáltalán, a nagy páneurópai demokráciával. Tulajdonképpen semmi szükség rá.

 

Fotók: Erdély László

Hirdetés