Románia számára a varsói csúcs alkalmat nyújt saját korlátai és kudarcai megvizsgálására. A Krím annektálása által megerősített orosz fenyegetés ellenére a Fekete-tenger déli szárnya nem kapott akkora figyelmet, mint az északi. A szövetségesek szolidaritása Romániával a szárazföldi csapatok küldésére vonatkozó ígéretek szintjén szerény volt, hogy egy eufemizmussal éljünk. Ami végül is számított, az Egyesült Államokkal meglévő partnerség volt, melynek a területünkön jelenlévő amerikai katonákat is köszönhetjük. Végül a fejlődő román–lengyel kapcsolatot lehet még olyan jelnek tekinteni, ami közép- és hosszú távon reményt keltő lehet.

Mindezeken a geopolitikai elemeken túlmenően, a varsói összejövetel nem választható el belpolitikánk kontextusától.

Románia szerény szerepe saját fejletlenségének következménye.

Az elmúlt évtizedekben elszalasztott honi modernizálás szépítés nélküli önvizsgálatra kényszerít bennünket. A stratégiai helyzet és az Egyesült Államok – állandó – támogatása nem elegendő. Most, minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy szembesüljünk a Romániát rozoga és intézményi szempontból kompromittálódott alapokra helyező, bennünket felőrlő rosszal.

A helyhatósági választás után egy hónappal a román politika a demagóg delírium képét mutatja. A parlament által megszavazott béremelések e kollektív megvesztegetési stratégia legbrutálisabb formáját jelenti, melyre a jövőre vonatkozó tervünk támaszkodik. Egymás után minden társadalmi kategória célpontjává válik ennek az egyáltalán nem kifinomult alkunak. Megveszik a hűségét és a hallgatását. A jó kormányzás és az átláthatóság helyett cinkosságot és adózási felelőtlenséget kínálnak. Nem bátorítanak egy költségvetési egyensúlyra törekvő elképzelést, tekintettel arra, hogy csak az éppen soron következő választások számítanak.

Bukarest városvezetése, a polgármester – az írószövetségi tag Firea asszony – vezetésével ennek a nemzeti sodródásnak a betetőzése. A fákkal folytatott háborútól egyes események betiltásáig és a közösségi vízió ceauşiszta vidékiségéig, a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) bukaresti dominanciája megfojtja, kompromittálja és elfojtja a kezdeményezéseket. Firea asszony és a hozzá hasonlók győzelme

a stagnálás és a populizmus sikere.

Egy effektív ellenzék hiánya pedig csak tovább növeli egy tartós hegemónia esélyeit.

Ami Dragnea úr energiáját illeti, aki arra készül, hogy a parlamenti választás után átveszi a kormányfői tisztséget, érthető a türelmetlensége. Derűlátásra adhat okot, ha egy nemzetet olyan politikus vezet, akit demokrácia elleni bűncselekményekért ítéltek el jogerősen. Románia ezzel azokhoz az államokhoz csatlakozna hivatalosan, melyek a bíróságok által igazolt profizmusra alapoznak. A Cioloş-kabinettel szembeni ellenségesség előrejelzi a kampánytémát. A PSD most, akárcsak a helyhatósági választás alkalmával, a legelőnyösebb helyzetben van. Egy meggyengült PNL-vel (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) és egy csak folyó ügyeket kezelni tudó kormánnyal szembesülő PSD kényelmesen elfoglalja helyét a tömegek védelmezője szerepben. E szerénységtől és becsületességtől sugárzó szociáldemokrácia élén Liviu Dragnea elkötelezett katona, hibátlan karrierrel.

A demokratikus hanyatlás elkerülhetetlenségének érzése minden egyes választással tovább erősödik: Románia fejletlensége

endémiás állapottá és az egyetlen általunk elképzelhető jövővé válik.

A korrupció, a kleptokrácia, a közigazgatás impotenciája felszámolhatatlannak tűnik. Elmúlt a „Colectiv” remények lelkes korszaka. A jelen a PSD-é és szövetségeseié.

A fejletlenség az a biztonsági kockázat, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az intézményi és gazdasági gyengeség aláássa egy igazi külpolitikai elkötelezettség esélyeit. Illúzió a védelemmel kapcsolatos költségvetési célok elérése. A fekete-tengeri hadihajó-csoport a hazai haditengerészet hiányán alapul. Oroszország számára Románia egy önnön impotenciája által aláaknázott ellenség üdítő képét nyújtja. Önkéntelenül a román állam Oroszország legjelentősebb szövetségese, az évtizedek alatt megerősödött, természetévé vált alkalmatlanságával.

A konferenciatermek párnázott nyugalmában kidolgozott ambiciózusan elegáns tervek egy politikailag elkábított nemzet napi valóságával ütközik. A fejletlenség fogsága függetlenségünk halálos ellensége. A helyi cinkosságok jövője végzetes lehet számunkra.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.