Az Eb legjei: ezzel búcsúzunk a kontinensbajnokságtól

Hogy nézne ki a labdarúgó Európa-bajnokság álomcsapata? Kik voltak a bajnokság lúzerei? Mi az idei Eb tanulsága? Munkatársaink megmondják.
Hirdetés

Itt az ideje, hogy összegezzük kicsit az idei foci Európa-bajnokság tanulságait, lajstromozzuk a legjobb és legrosszabb teljesítményeket – ezen belül a magyar és a román válogatott helyét, szereplését.

A Főtér hűséges „Eb-krónikásai”, Balogh Levente, Boros Miklós és Pálfi Csaba-Sándor egyfajta szubjektív „toplistával” búcsúztatják azt a bajnokságot, amelynek leginkább szívmelengető fejleménye mégis csak a magyar nemzeti tizenegy váratlan felívelése volt.
 

Az Eb legjobb csapata

Balogh Levente: Franciaország. Hiába veszítették el a döntőt, ők játszották az egyik legszebb focit, de aztán belefutottak a késbe a végig pofátlanul bunkerező portugálok ellen. Hiába ezüstérmes, az én szememben mégiscsak az a csapat a legjobb, amely képes volt kiütni a regnáló világbajnokot.

Boros Miklós: Wales, mert egyszerre okos és szenvedélyes futballal a maximumnál is sokkal többet hozott ki a képességeiből.

Pálfi Csaba-Sándor: Németország. A legösszeszedettebb futballt játszották végig, egyszer sem vesztettek taktikai csatát, sőt, ilyen tekintetben még a franciák ellen is jobbak voltak. Ha nincs az a könnyen megadott 11-es, ma lehet, hogy német Eb-győzelemről szólnának a hírek. Persze a futballban nincs „ha”.
 

Az Eb legrosszabb csapata

B. L.: Szoros a verseny, nehéz a pont és rúgott gól nélkül kizúgó ukránok, a legfeljebb csak a szurkolói botrányaik révén a hírekbe bekerülő oroszok, a nyolcaddöntőben az izlandiaktól kikapó angolok vagy az egy ponttal, csoportutolsóként hazakullogó románok közül választani. Azonban mégiscsak legyenek a románok – Albániától kikapni egy világversenyen egy, a románhoz hasonló szinten jegyzett válogatottnak kellőképpen nagy égés ahhoz, hogy legalább ezt a címet behúzza.

B. M.: Anglia, mert nagyon jó játékosokkal játszott nagyon buta és rossz focit. 

P. Cs-S.: Románia, ehhez kétség sem fér. A leggyengébb foci, nulla akciógól, kulcsmeccs elvesztése ALBÁNIA ellen.

Az Eb gólkirálya, Antoine Griezmann párbajozik a labdáért Vlad Chiricheșsel a bajnokság nyitómeccsén, a francia-román mérkőzésen|Fotó: Getty Images
 

Az Eb sztárja:

B. L.: Antoine Griezmann. Nem csupán azért, mert gólkirály lett, az egyik legszebb, legötletesebb focit mutatta be. Még akkor is, ha a döntőben nem tudott betalálni.

B. M.: Gareth Bale, mert végig igazi vezér volt. Normális esetben övé lenne az Aranylabda, de a hülye FIFA úgyis Messinek (szerencsésebb esetben Cé Ronaldónak) adja. A hülye UEFA pedig kihagyta a torna álomcsapatából. 

P. Cs-S.: Griezmann, a gólkirály. Hat gól, óriási médiafigyelem, kiváló teljesítmény, és hiába vesztette el a döntőt, ez az ő Eb-je volt.
 

Az Eb felfedezettje

B. L.: Hazahúz a szívem: Nagy Ádám. Ha egy 21 éves, a Fradiban játszó magyar középpályásért egy Eb-szereplés után jó nevű európai klubok tolakodnak, az már mégiscsak valami.

B. M.: Hal Robson-Kanu, aki munkanélküliként érkezett Franciaországba, és most válogathat az ajánlatok közül.

P. Cs-S.: Ez egy nehéz kérdés. Sok olyan játékos van, aki a nagyközönség számára nem volt név és most berobbant. Krychowiak, Renato Sanches, Glik.
 

Az Eb hülyéje

B. L.: Egy darabig erős volt a kísértés, hogy itt is magyar szempontból közelítsem meg a témát, és Szergej Karaszjov sporttársat nevezem meg, aki az izlandiak elleni meccsen befújt egy nem létező 11-est, jócskán megizzasztva ezzel a magyar játékosokat és szurkolókat. De aztán úgy döntöttem, játékvezetőt kutyázni nem sok sportértékkel bír, ezért a választottam Zaza, az olasz csodabüntetés-végrehajtó, akit a németek elleni meccs végén Conte a lefújás előtt csak azért küldött pályára, hogy legyen olyan játékos, aki biztosan belövi a 11-est.

Nos, mint ismert, ehelyett Zaza előadott egy csodálatos, eddig még sehol sem játszott balettrészletet, amelyet A hattyú halála mintájára A szaró galamb totyorgása címmel illetnék, majd lendületes mozdulattal a kapu fölé durrantotta a labdát. De legalább másfél-két évre ellátta a mémgyárosokat témával.

B. M.: Egyénileg a németek elleni 11-est elbohóckodó Zaza. Testületileg a továbbjutást ünneplő walesi játékosok gyermekeit a pályáról kitiltó UEFA.

P. Cs-S.: Roy Hodgson. Teljesen fogalmatlan módon használta az angol keretet, orrnehéz csapatot rakott össze. Hogy lehet kihagyni Barkley-t? Hogy lehet középpályást játszatni Rooney-val? Miért kezd Kane, amikor lesír róla, hogy jártányi ereje sincs? A katasztrófaközeli teljesítményt produkáló Sterlinget miért kell erőltetni? A mindig hajtó Milner miért nincs  a kezdőben?

És ez csak néhány kérdés. A fő kérdés inkább az: mégis hogy lehet kikapni Izlandtól?

Az első magyar gól az „Eb meccsén”, a magyar-portugálon|Fotó: Illyés Tibor/MTI
 

Az Eb edzője:

B. L.: Majdnem Bernd Storckot írtam, de azért legyünk realisták: Chris Coleman, Wales szövetségi kapitánya hihetetlenül jól összerakta a csapatot, amely meg sem állt a legjobb négyig. Ez még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha a keretben egy Gareth Bale is ott van.

Hirdetés

B. M.: Fernando Santos, mert képes volt menet közben változtatni és görög módra nyerni a portugálokkal. Előző munkahelyét elnézve ebben semmi meglepő nincs.

P. Cs-S.: Fernando Santos. Miután kapott 3 gólt TŐLÜNK, teljesen átrendezte a csapatjátékot és védekezést, ezzel kábé az Eb Legnagyobb Húzása címet is megnyerte, és egy előzetesen a nagyok mellett esélytelennek tartott csapattal, a döntőben a házigazdát verve nyerte meg országa első címét.
 

Az Eb álomcsapata

B. L.: Neuer – Kimmich, Umtiti, Pepe, Kádár – Joe Allen, Kroos, Ramsey, Payet – Griezmann, Giroud.

B. M.: Rui Patrício – Kimmich, Boateng, Pepe, Gueirrero – Özil, Draxler, Ramsey, Payet – Griezmann, Bale. Játszottak még: Neuer, Glik, Bonucci, Kroos, Perisic, Renato Sanches, Blaszczykowski.

P. Cs-S.: Rui Patrício – Kimmich, Pepe, Boateng, Chiellini, Glik – Kanté, Özil, Ramsey – Bale, Griezmann. Cserék: Guerreiro, Joe Allen, Kádár, G. Sigurdsson, Payet, Kroos.
 

Az Eb meccse

B. L.: A magyar–portugál csoportmeccs, ez egyértelmű. Gerzson elsülő bal lába, Dzsudzsák duplája, Elek kapufája, és CR7 sajátos törzsi tánc formájában manifesztálódó idegösszeomlása minden pénzt megért. Már csak azért is, mert hármat rúgtunk a későbbi Európa-bajnoknak, amely egyébként ezen a meccsen focizott utoljára az egész Eb-n.

B. M.: Érzelmileg a magyar–portugál gólzápor, taktikailag az Eb-re 120 percre a BL-színvonalat becsempésző német–olasz.

P. Cs-S.: Magyarország–Portugália 3-3, és igen, teljesen szubjektív és részrehajló vagyok 🙂

Hogy róluk se feledkezzünk meg: magyar szurkolólány Budapesten, a magyar-portugál meccs előtt|Fotó: Balogh Zoltán/MTI
 

Az Eb meglepetése

B. L.: Izland. A vikingek, akik néhány évtizeddel ezelőtt legfeljebb a szétesett magyar nemzeti tizenegy ellen voltak képesek sikert elérni, most nem csupán csoportmásodikként jutottak tovább, de a nyolcaddöntőben még az angolokat is kiszórták.

B. M.: Végre nem voltak eredményt befolyásoló ordító bírói hibák, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ebből a szempontból ennyire nyugis világverseny.

P. Cs-S.: Wales. Nem, nem Izland. Tudtuk, hogy van három jó játékosuk és azt is, hogy a keret többi része „jómunkásember”, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire masszív csapatként teljesítenek és ilyen messze jutnak. Ronaldo klasszisteljesítménye kellett ahhoz, hogy fejet hajtsanak a későbbi győztes előtt.
 

Az Eb csalódása

B. L.: A franciák veresége a döntőben. (Bár számomra még mindig az, hogy a hollandok nem jutottak ki.)

B. M.: A politika ide is befurakodott, orosz verőlegények képében.

P. Cs-S.: Ukrajna. Egy jónevű játékoskból álló, kifejezetten jó keret, egy borzasztóan gyáva, Fomenko nevű edzővel. Sokkal többre lennének hivatottak, hihetetlen lúzerséget mutattak a csoportmeccseken. A másik jelöltem Horvátország lett volna, tőlük is sokkal többet váram, de Ukrajna szerencsétlenkedéseit egyszerűen képtelenség felülmúlni.

És itt a trófea, amelyet végül a portugálok vittek haza|Fotó: Illyés Tibor/MTI
 

Az Eb tanulsága

B. L.: Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a végén nem a legszebb és -látványosabb focit játszó csapat nevet, hanem a legpragmatikusabb. A focit meg hagyjuk, a lényeg a győzelem és az Eb-cím.

B. M.: A világfutball trendjeit továbbra is a klubok diktálják, a válogatottak többsége időszűkében minimalista taktikával játszik, ez pedig kedvez az erőviszonyok kiegyenlítődésének. Az UEFA létszámemelése bevált, de kimaxolta a taktikázási lehetőségeket.

P. Cs-S.: A magyar válogatottól azt tanultam, hogy akarattal és hozzáértéssel olyan teljesítményre vagyunk képesek, amelyre büszkék lehetünk. Ezzel együtt végérvényesen leáldozott a magyar futballt 30 éve szipolyozó „szakembereknek”.

A világfutball szempontjából az a tanulság, hogy nincs olyan nagy különbség a „kis” válogatottak és a nagyok között, valamint hogy a védekezésre alapuló futballt nem antifocinak hívják, hanem eredményfutballnak.

Hirdetés