Lengyel letámadással indult a meccs, Lewandowski már az első percben hibára kényszerítette Sommer kapust, de Milik nem találta el az üres kaput. Az Ajax csatára négyszer is próbálkozhatott az első félidőben, mert Lewandowski most is sikeresen alakította a csalicentert, elvonva az ellenfél védőinek figyelmét, de csatártársa is ugyanazt csinálta, mint a csoportmeccseken: elszórakozta a ziccereket. Svájc hiába birtokolta többet a labdát, statikus játékában csak a szögletek jelentettek veszélyt, Schär fejese azonban középre ment, és könnyedén fogta Fabiański.

A lengyel kapus a vezetés megszerzésében is fontos szerepet játszott. Gyors indításával Grosicki rohant el a balszélen, keresztlabdáját pedig Błaszczykowski a kapus lábai között belőtte a hálóba. Szintén Błaszczykowski lőtt egy nagyot 18-ról a második félidő elején, de Sommer hárítani tudott. A lengyelek ezzel befejezettnek nyilvánították támadásaikat, és a hátralevő időben csak előnyüket próbálták őrizni. Az utolsó félórára két friss csatárt becserélő Svájc nyomása pedig lassan meghozta eredményét: Rodriguez szabadrúgását Fabiański a torna eddigi legnagyobb védésével tolta ki, majd Seferovic bombázott a felső lécre.

Végül egy klasszis megoldás, Shaqiri 16 méteres ollózása hozta meg az egyenlítést, de a játék képét ez nem változtatta meg: a lengyelek a hosszabbítást is végiglazsálták, várva a 11-eseket. Ehhez kellett Fabiański újabb két nagy védése: Derdiyok sem fejjel, sem lábbal nem tudott kifogni rajta. 

A szétlövésben már kapusbravúr sem kellett, Granit Xhaka a második körben csúnyán mellélőtte, és mivel utána már senki sem hibázott, Krychowiak találata után a lengyelek ünnepelhették történelmi sikerüket: Európa-bajnokságon először jutottak a legjobb nyolc közé. A gólok és nagy helyzetek itt láthatók.

Halk csontzene nyelvi problémák nélkül

Brusztolós Championship-meccsre volt kilátás a 96. Wales–Észak-Írország találkozón, stílszerűen szigetországi bíróval. Tipikus „angolfocit” láthattunk, annak minden szépségével és árnyoldalával. 

Az elején meglepő módon az észak-írek többet birtokolták a labdát, az első helyzet(ecske) is előttük adódott, Hennessey mentett szögletre az első tíz perc végén. Tekintve, hogy a csoportkörben 30% körül volt a észak-írek labdabirtoklása, nem meglepő, hogy a technikásabb walesiek meg tudták tartani a játékszert, és durván 60-40 arányban nyerték a félidőt ebben a mutatóban. A pálya középső harmadában zajlott a játék, a kapusok felívelték a labdát, utána valamelyik csapat néhány érintéssel, hosszú passzal eljutott az ellenfél tizenhatosáig. Sok kapu előtti akció azonban nem volt, Ramsey lesgólja jelentett oázist a csontdarálás sivatagában. A kemény játékot Atkinson engedte, a durvaságot nem, így Dallas kapott olyan lapot (sárgát) a félidő végén, amit JR Ewing érdemelt minden Dallas-epizódban. Az előzetesen várt különbségből nem sok látszott, sőt, az észak-írek mindenki meglepetésére bátran futballoztak, letámadtak, többször is nyomást gyakorolva a walesi védelemre.

A második félidő ugyanúgy kezdődött, ahogy az első véget ért, bár Wales alig észrevehetően jobb lett. Vokes előtt adódott is egy lehetőség, Ramsey beadását fejelte mellé az 53. percben. Chris Coleman walesi szövetségi kapitány megunta a dolgot, és Robson-Kanu becserélésével gyakorlatilag feladja az ívelgetést.  Jonathan Williams érkezésével pedig stabilabb lett a középpálya, a lassan-lassan növögető mezőnyfölény pedig végül góllá érett. Természetesen Bale főszereplésével, aki 75. percben végigfutotta a komplett észak-ír védelmet, laposan középre lőtte a zsugát, McAuley pedig élete legfontosabb gólját lőtte a saját kapujába (megduplázva az idei dugóinak számát.)

A meccs lényegi része ezzel véget is ért, Wales szilánkosra tördelte a játékot a bíró pedig lefújta. Az észak-írek nem játszottak rosszul, de mindent egybevéve jobb volt Wales, teljesen jogosan lesznek a magyar–belga meccs győztesének ellenfelei a következő körben.