Az Eb-n elsőként jutottak a spanyolok egy meccsen három gólig. Nem volt nehéz dolguk, mert Fatih Terim együttese éppolyan kiváró, védekező taktikát választott, mint annak idején Müezzinzáde Ali pasa hajóhada, ráadásul a török védők egyéni hibák sorát követték el saját kapujuk előterében. 

Hakan Balta például saját kapufájára pöckölte a labdát, de Morata átlövése és Piqué fölé pattanó fejese is jelezte a spanyol fölényt. A török válasz Çalhanoğlu két távoli lövése volt, De Geának sem akkor, sem később nem kellett védenie. 

A spanyolok kényelmesen passzolták körbe az elenfél tizenhatosát, türelmesen keresve a rést a védelemben, amit először Nolito talált meg: Morata fejére emelte a labdát, utóbbi pedig a bal sarokba bólintott. Három perccel később Nolito csapott le Topal erőtlenül hazafejelt labdájára, és lőtte a bal alsóba a másodikat, szünet után pedig Morata egy üres kapuig kijátszott spanyol ziccert zárt le góllal – az eset szépséghibája, hogy a gólpasszt adó Jordi Alba lesen kapta a labdát Iniestától. 

A 16. századdal ellentétben a 21.-ben már nem divat a legyőzött ellenség lemészárlása, úgyhogy 3-0 után a spanyolok kényelmesre vették a tempót, néha engedték a törököket is támadni, de sem Yilmaz, sem Şahan nem találta el a kaput. A címvédő győzelmével bebiztosította helyét a legjobb 16 között, a törököknek viszont legjobb esetben is csak a harmadik hely juthat a csoportban, az pedig 0-4-es gólarányról indulva nehezen érhet továbbjutást.

Cseh feltámadás a horvátok ellen

Izgalmas, fordulatos meccsen játszott 2-2-es döntetlent egymással a horvát és a cseh válogatott az Eb D csoportjában a csoportkör második fordulójában: a csehek kétgólos hátrányból felállva szerezték meg első pontjukat.

A horvátok nem totojáztak sokat, és a szláv testvériségnek fittyet hányva azonnal lerohanták a cseheket. Sikerült is egy darabig nyomás alatt tartaniuk őket, gól azonban nem született – a csehek védelme ugyanúgy működött, mint a spanyolok ellen végül elveszített első fordulóbeli mérkőzés nagy részében.

A csehek kontrákból próbáltak veszélyeztetni, de a legnagyobb gólveszély az ő kapujuk előtt alakult ki: Mandzukic futott el a bal oldalon, és beadta Perisicnek, aki azonban a kapuval szemben milliméterekkel lemaradt a labdáról.

Az első félidő közepe táján gyakorlatilag kizárólag a cseh kapu előterében zajlott a játék, a horvátok zsinórban rúghatták a szögleteket, de eredménytelenül.

Aztán Rakitic egy szép támadás végén szerezhette volna meg a vezetést a horvátoknak, azonban hiába cselezte ki a védőit, Cech résen volt.

Egy perc múlva azonban már a klasszis kapus sem tehetett semmit: Perisic indult el a bal oldalon a felezővonaltól, befutott a tizenhatoson belülre,

célba vette a hosszú sarkot – és telibe találta.

Aztán egy szabadrúgás után Vida növelhette volna az előnyt, de Corlukával egymást zavarták a kapu előtt, így a labda mellé pattant.

A csehek szabadrúgásból egyenlíthettek volna, de Lafata egész kedvező pozícióból a sorfalba lőtt.

A második félidőben a csehek megpróbáltak kitámadni, de Krejci hiába húzta kapura, Subasic résen volt.

Aztán a horvátok előtt is adódtak lehetőségek, amelyek egyikével aztán az 59. percben éltek is: Mandzukic indította Rakiticet, aki egy az egyben mehetett szembe Cechhel, és elegánsan átemelte a kapust –

a gól majdnem olyan szép volt, mint Stieberé az osztrákok ellen.

Aztán sakk-matt helyzetben Mandzukic növelhette volna az előnyt, de fölé durrantott.

Újabb horvát gól helyett aztán cseh szépítés jött: egy támadás végén

Škoda fejelt védhetetlenül tizenegy méterről Subasic hálójába.

A cseh gól után nagyon fölpörgött a meccs, mindegyik kapu előtt adódott gólszerzési lehetőség, de nem tudtak élni vele.

Öt perccel a lefújás előtt aztán meg kellett szakítani a meccset, mert a horvát szurkolók magaviselete miatt rohamrendőrök sorakoztak föl előttük, ők pedig erre teledobálták a pályát petárdákkal.

A játék közel öt percig állt, a sors pedig megbüntette a horvátokat: egy cseh támadásnál Vida kezezett a tizenhatoson belül sárgát és tizenegyest érően,

a jogosan megítélt büntetőt pedig Necid értékesítette.

Ezzel a csehek még megőrizték esélyeiket a továbbjutásra, a horvátok viszont értékes két pontot vesztettek el.

D csoport, 2. forduló:
Horvátország-Csehország 2-2 (1-0)
Saint-Étienne, Stade Geoffroy Guichard, 38 376 néző, v.: Mark Clattenburg (angol)

gólszerzők: Perisic (37.), Rakitic (59.), illetve Skoda (76.), Necid (94., 11-esből)

sárga lap: Badelj (14.), Brozovic (74.), Vida (93.), illetve Sivok (72.)
   
Horvátország:
Subasic – Srna, Corluka, Vida, Strinic (Vrsaljko, 98.) – Badelj, Modric (Kovacic, 61.) – Brozovic, Rakitic (Schildenfel, 97.), Perisic – Mandzukic
Csehország:
Cech – Kaderábek, Hubník, Sivok, Limbersky – Plasil (Necid, 86.) – Rosicky, Skalák, Krejcí, Darida – Lafata (Skoda, 67.)
 

A végén csattant: a svédeket is legyűrték az olaszok

A végén döntötték el az olaszok a svédek elleni meccs sorsát az Eb E csoportjában, de eldöntötték: Éder góljával nyertek, és tovább jutottak a nyolcaddöntőbe.

Az vélhetően senkit nem lep meg, hogy az olaszok nem rohanták le a svédeket, így aztán a skandinávok támadgattak az elején.

Ibrahimovic már a második percben kedvező helyzetben, a kapu torkában fejelhetett volna egy beadást követően, de Chiellini még úgy is elfejelte előle a labdát, hogy a svédek csatára könyékkel keményen tarkón nyomta.

Az olaszok szokásos taktikájukat alkalmazva kontrákból próbáltak eredményt elérni, de igazi helyzetig nem jutottak – az első, kapura tartó lövésük Florenzi nevéhez fűződik, aki azonban a tizedik percben olyan lagymatagon lőtte el laposan a labdát, hogy ha sárga mezben lett volna, megmozdulását hazaadásnak neveznénk. Isaksson ennek fényében könnyedén gyűjtötte be a lasztit.

A svédek már veszélyesebbek voltak: Olsson bal oldalról, kisodródva leadott lövése csak kevéssel Buffon kapuja fölött suhant el.

A továbbiakban hosszú ideig még ennyi említésre méltó esemény sem történt: a svédek ugyan többet birtokolták a labdát, de ilyenkor rendszerint csak tanácstalanul passzolgattak az olasz védelem előtt, és az olaszok is hasonlóan jártak el, amikor átjutottak Isaksson kapuja elé. Előfordulhat, hogy hosszasan lehetne sorolni, mire jelentettek veszélyt a csapatok – például a fűre, vagy egymás testi épségére –, de a kapuk történetesen nem tartoztak ezen kategóriába. Svéd részről Guidetti törte el rettenetesen a labdát, a lelátót találva el, és Ibrahimovic is helyzetszerűségbe került, de az olasz oldalon még ennyit sem lehet felsorolni.

A második félidőben aztán

az olaszoknak jutott először eszébe, hogy ezt a szép sportot gólra játsszák,

és lerohanták a kissé meglepett svédeket. Igyekezetük majdnem gólt ért: Éder jobb oldali beadását Pellé durrantotta kevéssel a kapu jobb felső sarka mellé. Aztán a rohamok lanyhultak, de nem alakult ki az első félidőből ismerős felállás, mivel ezúttal mindkét csapat jobban akarta a gólt.

A 72. percbe aztán Ibrahimovic kihagyta a kihagyhatatlant: egy bal oldali beadás süvített el a kapu előtt, ő pedig a kapu torkában gyertyát lőtt. Bár talán vigasztalja az a tény, hogy amúgy is lesről indult.
A meccs helyzetét az olasz Parolo hagyta ki: Giaccherini ívelte be  kapu előterébe, egyenesen Parolo fejére, ő azonban a felső lécre fejelt.

A 88. percben aztán Éder már nem hibázott: Zaza fejjel játszotta hozzá a labdát, meglódult,

a védők között becselezte magát a tizenhatos vonaláig, majd védhetetlen gólt lőtt.

A svédek már nem tudtak válaszolni – már csak azért sem, mert Buffon addig húzta az időt egy kirúgásnál, hogy Kassai már sárgával „jutalmazta” –, így az olaszok hat ponttal csoportelsők, míg az írekkel az első meccsükön ikszelő svédek sorsa a belgák elleni mérkőzésen dől majd el.