Tegnap este Magyarország kettő–nullra legyőzte Ausztriát a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság csoportmérkőzésén.

És a világban szanaszét élő magyarok örültek a győzelemnek. De nagyon! Annál is inkább, mert a magyar focisikerekre lassan már úgy emlékeztünk, mint a csodaszarvas legendájára.

Eddig minden szép és jó. Viszont úgy tűnik, a magyar átok ezúttal sem kerülte el a népet: muszáj volt beleszarni a tortába. Még pályára sem álltak a játékosok, máris hullni kezdett a hasmenéses égből a mindentudás egyetemét kijárt okostojások barna mannája. Nem olvastam el az összest, más étrenden élek. Álljon itt illatos példaként az Indexen megjelent cikk, melynek szerzője azt tartotta rendkívül fontosnak kiemelni, hogy „végső soron minden egyes Eb-pont a fideszes elit hamis önigazolását szolgálja”. (Zárójelben jegyzem meg: hülye is lenne az a politikus, aki egy ilyen sikert nem használ ki.)

Továbbá (mindjárt a címben) arra szólította fel a kurrens diktatúra által szemmel láthatóan elnyomott magyar polgárokat, hogy ne féljenek bevallani, ha a magyar válogatott ellen szurkolnak. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy abban az országban élnek olyanok, akik ezt a fajta beszédmenést valamiféle hősi feladatnak tartják. A nagy paksi mogyoró azonban a szöveg végén található. Egy szavazógép. Hogyaszongya: Nem tudok a magyar válogatottnak szurkolni! Más szavazási opció? Nincs! Na de vajon milyen rezsimek szoktak ilyen egyválaszos szavazásokat rendezni? Mindenkinek a fantáziájára bízom.

Hogyne, a sport és a politika közt nagyon szoros összefüggések vannak. Aminthogy az állatvilág és a jogállamiság között is. Csakhogy lehet ezt stílusosan is csinálni. Nem tudom, hogyan, és főleg, hogy mi értelme van. Ez a stílus azonban Z-ligás.

És hogy nevessünk is a végén, ezeknek a figuráknak ajánlom az alábbi, képzelt kommentárt, csak azért is:

„Orbán 3. kezében a labda, szétnéz a küzdőtéren, kirúgja… a felezővonal környékén Orbán 5. remek mellbedobással leveszi, egy sarokpassz, és Orbán 2. bűvöli tovább a labdát… Egy, kettő, három ellenfél közt cselez, átíveli a jobbszélre, pontosan Orbán 7. lába elé… Orbán 7. megindul vele, szökteti Orbán 10-et… Orbán 10. robog, de hogy robog, Istenem, ez a fiú egy Zatopek, egy tank, egy villám, az védelem állni látszik mellette, mint az idő, ha a szekér halad… és beadja… a labda úgy érkezik a tizenhatosban ugrásra készen álló Orbán 1. feje búbjára, mint a felcsúti expressz… Orbán 1. rábólint, hogy na ugye, és góóóóóól… góóóól Kedves nézők, Magyarország vezet! Istenkém, utoljára akkor éreztem így magam, amikor Hunyadi János győzött Nándorfehérvárnál.”

További jó szurkolást és lehetőleg nagy örömöket kívánok mindenkinek!