Mert fontos könyvet mutattak be pénteken a kolozsvári Bookstory könyvesboltban. Pontosabban Octavian Bortoș dokumentumfilmes és fotós fotóalbumát, melynek címe: Házsongárd, a holtak városa. És ezt leírhatnánk románul, németül és angolul is. Ugyanis a Proart 21 könyvkiadó ugyancsak testes kiadványa négy nyelven jelent meg. És, amint azt a szerző (akinek egy korábbi albuma, a Kolozsvár 12 dimenziója című szintén négynyelvű) a bemutatón megjegyezte: sajnálja, de egyrészt Erdélyben vagyunk, másrészt francia feliratokat nemigen talált a Házsongárdban, ezért ezt a nyelvet mellőzte. A magyar fordítás Czintos Emese munkája (és futtában beleolvasva jónak tűnik), a németet Balogh F. András, Andrada Savin és Silvana Pop készítette, az angolt pedig Stanca-Barbara Bortoș.

A szerző (a jobb oldalon), és a meghívott történész (a bal oldalon)

Nézzük a tárgyat: a kötet szép, bár a puha borító miatt kicsit nehezen fogható, forgatható. A képek egy dokumentarista szemének vetületei. A papír is remek minőségű. Nagyobb baj a kötéssel van csupán: félő, hogy némi forgatás után a ragasztás feladja. A tartalom tekintetében a szerző igyekezett teljes képet adni a Kincses város nagyhírű sírkertjéről, amint azt a kötetet méltató Ionuț Costea történész is kiemelte: van ott történeti áttekintés, etnikai és felekezeti sokszínűség, műemléki lista, régi és új, ember és természet, védelem és rombolás, vagyis minden, amit a Házsongárd jelenthet. A könyvbemutató nyomán leszűrhető egyik központi gondolat ugyancsak bizarr: a Házsongárdban lakik az igazi kolozsvári multikulturalitás. Békésen megférnek egymás mellett magyarok, románok, németek, örmények, zsidók, mindenki.

Tóth Orsolya a technika ördögét űzi

És akkor a sötét oldal: a könyv megjelenését a hazai Nemzeti Kulturális Alap (AFCN) támogatta, olyan 10.000 euróval. Ez szép. Viszont 500 példányban jelent meg, 2015 őszén. És azóta ez az első bemutatója, amelyen kábé 20-an vettünk részt, tokkal-vonóval. És felmerül a kérdés: ennek így mi értelme van? A szerző megjegyezte, hogy úttörő munkáról van szó, ami a Házsongárd többnyelvű megközelítését illeti, román oldalról. Ez rendben is volna. Csak közben meg az van, hogy ha egy ilyen jellegű kötetnek ez a sorsa, akkor a szerző és társai nem tettek egyebet, mint hogy felmutattak egy halva született gyermeket. Aki, ha tetszik, mehet egyenest a Házsongárdba.

A kép hűen tükrözi a könyv sorsát

Minden öröm ellenére rossz szájízzel maradtunk a bemutató után. Úgy tűnik, ez a kötet is szépen belesüpped a városvezetés által kéjesen szajkózott rágógumi multikulturalitásba. És ezen a rossz szájízen a Sapientia EMTE filmszakos diákjainak Tóth Orsolya sorozatrendező és gyártásvezető által felvezetett, Janovics Jenőről és gróf Kendeffy Ádámról készített remek dokumentumfilmjei (a Házsongárd arcai című sorozat részei) sem tudtak segíteni.

Fotók: Szántai János