Spanyolország
A 2008 és 2012 között két Európa- és egy világbajnoki begyűjtő nagy generáció nimbusza ugyan kissé már megkopott, de spanyol futball továbbra is olyan minőségi játékosállománnyal rendelkezik, hogy a kimaradókból is összejönne egy éremesélyes válogatott. Carvajal, Bernat, Xabi Alonso, Mata, Sergi Roberto, Isco, Saul Niguez, Fernando Torres, Diego Costa maradt többek között otthon – de ez a keret nélkülük is képes a történelmi triplázásra. A 2008-as győztesek közül mára csak Casillas, Ramos, Iniesta, Fabregas és David Silva maradt hírmondónak, de a négy évvel ezelőtti aranyérmesek közül is összesen tízen kaptak újra lehetőséget, miközben az az ember érzése, hogy semmit sem változott a csapat.
Az európai klubfutball szinte totális spanyol dominanciája (2013 óta nem nyert más ország képviselője sem BL-t, sem EL-t) mellett a válogatottra árnyék vetült a brazíliai vb-n elszenvedett kudarc miatt – de így legalább nem nyomja őket az abszolút esélyesség terhe. Bár ezt a 2010-es vb-n és az előző Eb-n is tökéletesen elviselték.
Legnagyobb siker: világbajnok (2010), Európa-bajnok (1964, 2008, 2012)
Világranglista-helyezés: 6.
Eb-részvételek száma: 10
Legjobb Eb-eredmény: Európa-bajnok (1964, 2008, 2012)
Legtöbb válogatottság: Iker Casillas 167
Legtöbb válogatott gól: David Villa 59
Út az Eb-re: 1-2 és 2-0 Szlovákiával, 1-0 és 1-0 Ukrajnával, 3-0 és 1-0 Fehéroroszországgal, 4-0 és 4-0 Luxemburggal, 5-1 és 1-0 Macedóniával.
Kapusok: Iker Casillas (Porto), David de Gea (Manchester United), Sergio Rico (Sevilla)
Védők: Sergio Ramos (Real Madrid), Gerard Piqué, Jordi Alba és Marc Bartra (Barcelona), Juanfran (Atlético Madrid), César Azpilicueta (Chelsea), Mikel San José (Athletic Bilbao), Héctor Bellerín (Arsenal)
Középpályások: Sergio Busquets és Andrés Iniesta (Barcelona), Cesc Fabregas (Chelsea), David Silva (Manchester City), Koke (Atlético Madrid), Thiago Alcantara (Bayern München), Bruno Soriano (Villarreal)
Támadók: Pedro Rodriguez (Chelsea), Lucas Vázquez (Real Madrid), Álvaro Morata (Juventus), Nolito (Celta Vigo), Aritz Aduriz (Bilbao)
Olvasson még:
Csehország
Amióta megszűnt Csehszlovákia, és a csehek önálló futballnemzet lettek, abszolút Eb-specialistának számítanak: 1996 óta minden kontinenstornán részt vettek, miközben világbajnokságra csak egyszer jutottak ki. Olyan ismert mezőnyjátékosaik, mint Nedved, Baros vagy Koller ugyan jelenleg nincsenek, a legnagyobb név a negyedik Eb-jére készülő kapus, Petr Cech, de a csapategységük átlagon felüli.
Egy igazi gólvágó nagyon elkéne viszont Pavel Vrba szövetségi kapitánynak, mert a selejtezőkben is a középpályás Dockal (4 gól) volt a legeredményesebb. Pedig kiszolgálókkal nagyon jól állnak: a két veterán középpályás, Rosicky és Plasil kreativitása vagy Darida elképesztő futómennyisége képes megteremteni a helyzeteket. A sors viszont nem volt kegyes hozzájuk, a D csoportot ugyanis elkerülték a meglepetésre kijutó, nagy tornák tapasztalatával nem rendelkező válogatottak.
Legnagyobb siker: Európa-bajnok (1976), világbajnoki döntős (1934, 1962)
Világranglista-helyezés: 30.
Eb-részvételek száma: 9
Legjobb Eb-eredmény: Európa-bajnok (1976 – Csehszlovákia néven)
Legtöbb válogatottság: Petr Cech 119
Legtöbb válogatott gól: Jan Koller 55
Út az Eb-re: 1-2 és 2-1 Izlanddal, 2-1 és 0-2 Törökországgal, 2-1 és 3-2 Hollandiával, 2-1 és 4-2 Kazahsztánnal, 1-1 és 2-1 Lettországgal.
Kapusok: Petr Cech (Arsenal), Tomás Vaclík (Basel), Tomás Koubek (Slovan Liberec)
Védők: Theodor Gebre Selassie (Werder Bremen), Roman Hubník és David Limbersky (Viktoria Plzen), Pavel Kaderábek (Hoffenheim), Michal Kadlec (Fenerbahce), Daniel Pudil (Sheffield Wednesday), Tomás Sivok (Bursaspor), Marek Suchy (Basel)
Középpályások: Vladimír Darida (Hertha Berlin), Ladislav Krejcí, Borek Dockal és Josef Sural (Sparta Praha), Daniel Kolár (Plzen), David Pavelka (Kasimpasa), Jaroslav Plasil (Bordeaux), Tomás Rosicky (Arsenal), Jirí Skalák (Brighton)
Támadók: David Lafata (Sparta), Tomás Necid (Bursaspor), Milan Skoda (Slavia Prága)
Törökország
A török labdarúgás felemelkedésében a német szakemberek játszották a főszerepet, első fázisban azok, akik a ’80-as évek végétől a török csapatoknál vállaltak munkát. A mostani játékosok jó részének kineveléséhez viszont már el sem kellett hagyniuk a Vaterlandot, a vendégmunkások német földön született gyermekei Európa egyik legkiválóbb utánpótlásrendszerében nőttek fel. Hogy aztán felnőttként új hazájuk csapatát választották, mint Özil és Emre Can, vagy visszatértek őseik földjére, az rengeteg egyéni tényezőn múlt. A jelenlegi török Eb-keretből hatan (Balta, Sahin, Calhanoglu, Torun, Malli és Sahan) a német futball “termékei”, de Dániában (Emre Mor) és Hollandiában (Özyakup) is találtak egy-egy török tehetséget.
És mellettük ott vannak a hazai bajnokság sztárjai vagy a barcelonai Turan. A kispadon pedig a török foci császára, Fatih Terim, aki a selejtezők hajrájában a sírból hozta vissza a továbbjutást. Ha a korábbi évekkel ellentétben a keret “német” és “igazi török” magja megtalálja a közös hangot, akkor ismét képesek lehetenek egy meglepetésre.
Legnagyobb siker: világbajnoki bronzérmes (2002)
Világranglista-helyezés: 18.
Eb-részvételek száma: 4
Legjobb Eb-eredmény: elődöntős (2008)
Legtöbb válogatottság: Rüstü Recber 120
Legtöbb válogatott gól: Hakan Sükür 51
Út az Eb-re: 0-3 és 1-0 Izlanddal, 1-2 és 2-0 Csehországgal, 1-1 és 3-0 Hollandiával, 3-1 és 1-0 Kazahsztánnal, 1-1 és 1-1 Lettországgal.
Kapusok: Harun Tekin (Bursaspor), Onur Kivrak (Trabzonspor), Volkan Babacan (Basaksehir)
Védők: Gökhan Gönül, Sener Özbayrakli, Mehmet Topal és Caner Erkin (Fenerbahce), Ahmet Calik (Genclerbirligi), Hakan Balta és Semih Kaya (Galatasaray), Ismail Köybasi (Besiktas)
Középpályások: Emre Mor (Nordsjaelland), Volkan Sen, Ozan Tufan (Fenerbahce), Hakan Calhanoglu (Leverkusen), Nuri Sahin (Dortmund), Oguzhan Özyakup és Olcay Sahan (Besiktas), Selcuk Inan (Galatasaray), Arda Turan (Barcelona)
Támadók: Burak Yilmaz (Peking Kuoan), Cenk Tosun (Besiktas), Yunus Malli (Mainz)
Horvátország
Ahol a Real és a Barcelona egy-egy meghatározó játékosa uralja a középpályát, ott sok gond nem lehet. Ám a horvát válogatott jóval több, mint a két szupersztár, Modric és Rakitic. Van egy három topligában is megforduló gólvágójuk (Mandzukic), egy rutinos és összeszokott védősoruk, talán csak egy igazán klasszis kapusuk nincs Pletikosa visszavonulása óta.
Ante Cacic szövetségi kapitány azt is megengedte magának, hogy a kezdőcsapatban garantált helyet követelő Liverpool-védőt, Lovrent kihagyja a keretből. Így is van 14 topligás játékosa, egy szellemes, kreatív focit játszó csapata. A felkészülést egy önbizalomnövelő meccsel zárták le, 10-0-ra verve San Marinót. Ilyen különbségű sikerekre az Eb-n ugyan nem számíthatnak, de félniük egyetlen ellenféltől sem kell.
Legnagyobb siker: világbajnoki bronzérmes (1998)
Világranglista-helyezés: 27.
Eb-részvételek száma: 5
Legjobb Eb-eredmény: negyeddöntős (1996, 2008)
Legtöbb válogatottság: Darijo Srna 130
Legtöbb válogatott gól: Davor Suker 45
Út az Eb-re: 1-1 és 1-1 Olaszországgal, 5-1 és 0-2 Norvégiával, 3-0 és 1-0 Bulgáriával, 6-0 és 0-0 Azerbajdzsánnal, 2-0 és 1-0 Máltával.
Kapusok: Danijel Subasic (Monaco), Lovre Kalinic (Hajduk Split), Ivan Vargic (Rijeka)
Védők: Darijo Srna (Sahtar Doneck), Vedran Corluka (Lokomotiv Moszkva), Domagoj Vida (Dinamo Kijev), Ivan Strinic (Napoli), Gordon Schildenfeld (Dinamo Zagreb), Sime Vrsaljko (Sassuolo), Tin Jedvaj (Leverkusen)
Középpályások: Luka Modric és Mateo Kovacic (Real Madrid), Ivan Rakitic (Barcelona), Ivan Perisic és Marcelo Brozovic (Internazionale), Milan Badelj (Fiorentina), Marko Rog és Ante Coric (Dinamo Zagreb)
Támadók: Mario Mandzukic (Juventus), Nikola Kalinic (Fiorentina), Andrej Kramaric (Hoffenheim), Marko Pjaca (Dinamo Zagreb), Duje Cop (Málaga)