A bonchidai Bánffy-kastély udvara évek óta a lelazítás helyszíne, akár az Electric Castle pörgése, akár a Barock fesztivál nyugalma idézi elő. Évek óta erre használja a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) is Víkend a kastélyban néven.
Napközben játékokkal és kézműves foglalkozással vezetik le a gyerekek energiáit, és nemcsak az oda kilátogató családok sarjaiét, hanem azokét a hátrányos helyzetű gyerekekéit is, akiket főként Patarétről és Kolozsról buszoztatnak az impozáns romok közé.
Délután és este pedig azok a felnőttek lazítanak itt, akik kicsit ott akarják hagyni a nagyvárost, ücsörögnének a füvön, de azért megnéznének egy különlegesebb filmet is. Második éve már saját autó nélkül is ki lehet szabadulni abból a belvárosi mozik alkotta Bermuda-sokszögből, amelyben bő egy hétre szeretünk eltűnni: csak fel kell iratkozni, és a TIFF a felnőtteket is ingyen kibuszoztatja Bonchidára.
A tág terektől, a romok méltóságától szinte rendezvénytől függetlenül is megilletődik az ember.
Majd szemügyre és számbaveszi, hogy halad a felújítás akár egyetlen falon vagy épületrészen.
Meglátogatja a kastély legfotogénebb arcát mutató látószöget, és megörökíti a képeslaplátványt több száz társával együtt.
Vannak sörfesztiválos asztalok is, de azon a kerti partin, ahol így terítenek, mégsem miccsezik az ember. Főleg hogy azt nem is sütöttek.
Nyugi van az időnként megnyúló vécésorban is, amely mögött pár méterrel Andreea Esca eszegeti a bográcsost.
Ha lemegy a nap, a fesztiválozó leül a székre. És bebugyolálja magát, ha előre gondolkozott, és hozott meleg ruhát.
Mire épp elmélázna az orosz Gazprom és a művészet összefüggéseiről, ….
… előugranak a Transe Express dobosai, a hétvégén immár harmadjára, és körbekergetik a széksorok között a jókedvet és egy-egy óvatlanabb nézőt.
A cirkuszos előétel ezúttal tökéletesen illik a főfogáshoz. A The Show of Shows egy izlandi színházi rendező, Benedikt Erlingsson 2015-ös „néma” dokumentumfilmje a cirkuszok világáról. Archív felvételek tucatjai pörögnek a 20. század első feléből a Sigúr Ros izlandi zenekar két tagjának zenéjére.
A rendező a jóindulatú megértés szendvicsébe helyezi az álmélkodást, ami így nem vált át megbotránkozásba azon, hogy mi minden ment mutatványszámba akkoriban:
- szépségversenyek,
- freakshow-k,
- táncversenyek,
- veszélyesebbnél veszélyesebb ember- és állatszámok, amelyeket ma már egyetlen cirkusznál sem engedélyeznének.
Ez a szendvics pedig a bevezető pár perc házimozi szerű felvételei régi cirkuszok és cirkuszisták nappali életéről, edzésekről, állattartásról, játékról, sátorépítésről, illetve a végefőcím alatt pergő közeli felvételek a felnőtt és gyereknézők csodálkozó, de leginkább nevető arcáról és fekete-fehérben filmezett, de bizonyára vörösre tapsolt kezéről.
Ha valaki ezután szeretné megnézni a filmet, megteheti a Iulius Mall mozijának 3-as termében június 3-án, pénteken 21:15-től.
Hirdetés