Fantasztikus hangulatba hozták az örökzöld slágerek azokat, akik ma Kolozsvár belvárosában korzóztak. És megérte hosszan, meg-megállva sétálni, mert minden sarkon más-más zenész játszott a Jazz in the Street minifesztiválon.
A Deák Ferenc utca elején legalább kétszázan ültek, álltak, rollereztek, fagyiztak a koranyári napon, míg a zenészek félóránként váltották egymást. Annál a néhány asztalnál, amelyhez le lehetett ülni, fából készült társasjátékok szorították háttérbe a zenét.
A Malomároknál állították fel a legtöbb asztalt és széket, itt alkohollal lehetett fokozni a mámort, amit napnyugtakor épp az Ad Libitum Voices nevű trió érzelmes slágerekkel keltett az alkalmi melománokban.
Minden sikeres férfi(trió) mögött egy erős nő áll (ül).
A történelemmel tudatosan agyonnyomott Széchenyi teret flamenco jellegű darabok igyekeztek felszabadítani Varga András előadásában.
A Ferences kolostor kerítésénél szűkös volt a hely, viszont a közönség lelkesedése messze meghaladta a létszámát. Itt láttam először életemben, hogy valaki úgy szeletelt egy táncosabb dzsessz-sztenderdre, mintha technóbuliban lett volna.