Tejóég, gyerekkorom óta nem láttam ennyi Dacia 1300-ast egy helyen, mint ma a kolozsvári Főtéren. Akkora túlsúlyban voltak az oldtimerek szokásos áprilisi felvonulásán, hogy biztonsági öv nélküli időutazáson éreztem magam.
Mégsem velük szelfiztek a kíváncsiskodók, akik zömében jóval fiatalabbak voltak, mint a felsorakozott járgányok.
Leggyakrabban emellé a Citroën mellé álltak be fotózkodni tulajdonosi testtartással.
A leggyakoribb nyugati márka a Volkswagen volt: több Bogár is körözött a téren, de ez volt a legretróbb, ő egyenesen a ’30-as évekbe utazott vissza sízni.
A hippikorszak sztárja mellett Kolozsvár egyik aktuális sztárja. Mircea Bravo csak nem egy Fiat Bravát keres?
Mert Fiatból csak Kispolskik jöttek ma el. Naná hogy a gyerekek élvezték leginkább az ő méretükre szabott népautót.
Ő azt akarja elhitetni magáról, hogy meseautó: tud repülni. Pedig csak exhibicionista.
Egy egész kiállítást hozott a csomagtartójában.
A Daciások sem akartak lemaradni bibliográfia terén.
OMFG!
Királyi paripa a BMW-től.
Azért a lóerő nem minden!
A legbámultabb, a legáhítottabb és a legtöbbet fotózott autó: naná hogy egy Cadillac.
Épp csak bele nem ültünk. Amikor pedig beleültek, és az összes autó elhajtott a Főtérről, akkor sem maradtunk műsor nélkül:
Kezdődött a kampány a Bodnariu család egyesítéséért két órányi hangos-nyálas popzenével, amit időnként imaszerűséggel szakítottak meg, majd körbemenetelték a belvárost. A családegyesítés akár nemes dolog is lehet, a norvég gyermekvédelmi döntések ellen pedig a bíróság a leghatékonyabb küzdőterep. Ekkora színpad mellett nem tudom elhinni, hogy valaki(k) ne keresne egy halom pénzt ezzel a Norvégia-ellenes kampánnyal. Visszatértek a ’70-es évek?