Március 15. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
Itt van március 15!
szabot
2016. március 15. kedd, 20:24
Rengeteg diák vonult fel az ünneplő tömeggel, a teológusok énekeltek, a kicsik huszárkodtak, a szónokok szónokoltak, Boc-nak bekiabáltak. Képriport.

Semmi új a nap alatt, sőt még nap sincs – a felhős, hideg Kolozsváron ugyanúgy zajlott a március 15-i megemlékezés ma, ahogy évtizedek óta: az ifjúság és az elöljárók felvonulnak a protestánt teológiától a Szent Mihály-templomba, megpihennek az ökumenikus istentiszteleten, majd tovább vonulnak a Petőfi utcába, ahol a Biasini-szálló volt épületén, jó magasan elhelyezett emléktábla előtt beszélnek.

 

 

Pár különbség azért jelezte, hogy nem állt meg az idő, még ha ez is lett volna a benyomásunk a sok induló alatt, amivel a szervezők szórakoztattak a műsorkezdetig. Az élelmes ünneplő igenis észreveszi a tavaszi primőröket:
  • eddig senkit nem zavart Erdély zászlója, idén a hatóságok lekapcsolták rögtön a felvonulás elején (a HVIM-zászlók szervezői ráhatásra tűntek el az elmúlt 2-3 évben);
  • a táblaper és a Musai-Muszáj-akciók hatására idén már Emil Boc is cikinek érezte, hogy kiejtse a multikulti szót;
  • ennek ellenére kifütyülték a polgármestert;
  • mégsem maradtunk multikultizás nélkül: Fancsali Ernő helyi Néppárt-elnökként kérte számon rajta a valós multikulturalizmust és többnyelvűséget;
  • tavaly és idén sem szólalt fel Gergely Balázs, pusztán koszorúzott, azt sem az EMNP, hanem a Kincses Kolozsvár Egyesület nevében;
  • új szelek fújnak az RMDSZ háza táján is: már másodjára nem jelent meg és nem szólalt fel Máthé András Levente, nem tudhattuk meg, milyen nehéz március 15-i beszédben újat mondani;
  • ezért idén először a Kolozs megyei RMDSZ új elnöke, Csoma Botond beszélt és beszólt a kisebbségi jogok visszanyesése miatt.
Nem új, de aránylag friss fejlemény az is, hogy már nem kell öt méter magasan koszorúzni az emléktáblát, és kíváncsiak vagyunk, idén is a szomszédos kapualjban végzik-e a koszorúk, ahogy tavaly, rögtön az ünnep másnapján. Addig is vesszünk el a részletekben:
 
 
Március 15. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde 
Az ének mindig a teológiától és a teológusoktól indul.
 
 
Március 15. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Se a magyar, se a székely zászló nem csípte a hatóság szemét, Erdély zászlójára viszont rá se bírtak nézni. Pedig az a román trikolór színeiből áll. Már jobban félnek a regionalistáktól? Egy bámészkodónak mintha a globalista kapitalizmus még jobban fájt volna: hevesen integetett az Orange üzlet ablakában állóknak, és közben azt kiáltotta, hogy „Erdély a tiétek, nem az övék”, mutatott a Kossuth-nótára vonulókra.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Most már nekünk is vannak díszhuszáraink, nem csak a székely városoknak.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Pár éves hagyomány: a kiskorúak huszárkodnak.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
A vitézkötés viszont már nem a huszárok előjoga: van aki a hagyományosat, van aki a modernné stilizáltat szereti.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde 
Zászló azoknak, akik azt hiszik, hogy ma a Ziua Maghiarilor de Pretutindeni-t ünnepeljük.
 

Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde

Tavaszi fejfedő fiúknak.

 

Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde 

Tavaszi fejékesség lányoknak. 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Tucatnyi busz kígyózott a pár száz ünneplő mögött. Volt olyan sofőr is, aki inkább visszafordult.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
A szervezők mindenre felkészültek.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
„Minden poszton a legkiválóbb emberekre van szükségünk” – idézte Horváth Anna a háttérből figyelő Márton Áront.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Vigyázzunk ám a hegyes zászlórudakkal – oktatott ki öt napja a vásárhelyi csendőrség.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Zsúfolásig telt a Szent Mihály-templom.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Még egy újdonság: csak a teológusok éneke hallatszott a Főtéren, a magyar szótól ugatásrohamot kapó Noua Dreaptások idén végre elmaradtak. Illetve három nappal korábban küldtek el minket az országból.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
A menet úticélja és Boc beszédének jelképe: milyen jó, hogy együtt építjük a közös európai utat, még ha magyarok vagyunk is.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Vagy mégis két út áll előttünk?
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Vagy inkább egy harmadik?
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Mindenesetre három nyelv legyen rajta. „Szégyelld magad!” – kiáltotta oda Boc-nak a zászlót lengető férfi. Sajnos csak magyarul.
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde 

Mert nekünk a szimbólumok fontosak. A pántok és a tulipántok is. Itt állunk, másként nem tehetünk.

 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde 
Vagyis ne csak álljunk – mondta Horváth Anna, mielőtt beállt volna Boc mögé –, hanem dübörgő szónoklatok helyett dolgozzunk keményen, mint az apostolok, zárjunk össze, és ugyan tudja, hogy megingott a közbizalom a vezetőkben, de azért inkább segítsük egymást, mintsem gáncsoskodjunk. Ezt válaszként is lehetett érteni Fancsali kampánybeszédére, amit az ünnepi tribünről nyomott: lejárt a 20. századi pártok és a bukaresti árulások ideje, rendszerenkívüli Petőfikké kell válnunk. (Vagy legalább szavazzunk a magukat rendszerenkívülinek beállító új jelöltekre – fordítjuk le a nem is finom választási utalást.)
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője ezúttal nem mondott semmit, pedig most mindenki arra kíváncsi, hogy ő majd hova áll be. 
 
 
Március 156. Kolozsváron | Fotók: Szabó Tünde
 

Addig is – búcsúként – beállunk Matyi alá. Jöjjenek a hétköznapok.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/14334
Bemutatta megingathatatlannak tűnő bizonyítékait a református egyház jogi képviselője, a csütörtöki bírósági döntés azonban teljes mértékben kiszámíthatatlan. Aztán Strasbourg következhet.
Kérdés: a kizárólag a lakók zsebét terhelő nagy homlokzatfelújítási kampány után mi lesz a graffitisekkel? Kitiltják őket? Járőrözni fognak a kedves városatyák? Na?
A mioritikus nemzeti mítoszokat élvezettel és szakértelemmel romboló román törtnész továbbra is kényelmetlen figura a nackórollert hajtó román gondolatvezérek számára.
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Az éppen zajló 4. Kolozsvári Zsidó Napokon hangzottak fel Eisikovits Mihály dallamai Laczkó Vass Róbert színművész előadásában, Nagy Gergő zongorakíséretével.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.