Keresztelkednek a menekültek

Kérdés, vajon tényleg a hit hajtja-e őket a keresztvíz alá.
Hirdetés

Irániak, afganisztániak, pakisztániak – származási országaikban a keresztényeknek szenvedniük kell a hitük miatt. Németországban viszont nőnek a közösségeik – úszómedencékben zajlik a menekültek tömeges megkeresztelése.

Rövid alámerülés a vízben. Ennyi volt Benjamin megkeresztelkedése, akinek alapvetően megváltozott az élete. A 25 éves iráni fiatalember mostantól keresztény, akit az egyik hamburgi városi úszómedencében keresztelt meg a perzsa keresztény lelkész. Származási országában a kereszténységre áttérők a halálbüntetést kockáztatják. Benjamin el van ragadtatva: „Ma kezdődik az új életem. Most már Jézushoz tartozom”, mondja.

Úgy tűnik, nemcsak az iráni fiatalember döntött a kereszténység mellett. A medence mellett további 70 jelentkező várakozik, fehérbe öltözve, abból a 600 menekültből, akik idén kereszténnyé akartak válni. Németország szerte hasonló a tendencia. Berlinben csak tavaly 185-en váltottak hitet.

E döntésnek hasonló okai vannak, mondja Albert Babajan lelkész. Sokan azt mondják, hogy csalódtak az iszlámban, ilyen Benjamin esete is. „Iránban elkezdtem gondosan tanulmányozni a vallásokat. Egy adott pillanatban az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért élek rémületben”, vallja a fiatalember. Hamburgban megismerkedett két iráni kereszténnyel, ami segített neki beilleszkedni az új közösségébe. Különben számos németországi keresztény templomban az tapasztalható, hogy a hívők száma újra nőni kezdett, ami mindkét „táborra” kihat.

Kereszténység menedékjogért?

A hatóságok számára a keresztelő egy úgynevezett „kiegészítő, post festum jellegű menedékkérési ok”, vagyis egy fontos részlet a menedékkérő életrajzában, amit gondosan meg kell vizsgálni. A Szövetségi Migrációs és Menedékügyi Hivatal szerint, még ha rövid ideje történt is meg, az áttérés „a védelem megadásához vezet, amennyiben a menedékkérő a származási országában üldöztetésnek van kitéve a hite miatt”. Tehát a következő a fő kérdés: mennyire őszinte az, aki kereszténnyé kíván válni? Tényleg ezt akarja, vagy csak a menedékjogért teszi ezt meg? És főleg, hogyan lehet ezt pontosan megállapítani? E téren az egyházak és a hatóságok nem mindig értenek egyet.

A Németországi Evangélikus Egyház korábban már kidolgozott egy útmutatót a parókus lelkészeknek, hogy megfelelő választ tudjanak adni az áttérési kérésekre. Az egyház örül annak, hogy olyan országokból érkező embereket, mint Irán, Afganisztán és Pakisztán, vonz a keresztény egyház, áll a kérdéses dokumentumban. Másrészt a megkeresztelkedés az egyház számára is különleges felelősség. „A menedékkérő számára fontos lehet, hogy egy pap vagy lelkész kísérje el a hatóságok előtti meghallgatásra”, mondja Babajan lelkész. Az egyházak számos képviselője rendkívül kritikusan vélekedik a menekültek hatóságokkal kapcsolatos tapasztalatáról.

A meghallgatások esetről esetre különböznek, a vizsgálatot végző személytől függően. Ez utóbbi kérdéseket tesz fel a vallási identitásról (például, hogy hány nap van húsvét és pünkösd között). Egy lelkész elmesélte, hogy miként kellett bizonyítania a hatóságoknak, hogy a kérdéses menekült aktív a keresztény közösségen belül – becsületszavát kellett adnia és be kellett mutatnia ezt tanúsító 30 német hívő aláírását.

Maguk az egyházak képviselői is támadásnak érzik az ilyenfajta követeléseket. „Problematikus, hogy a kormányzati hatóságok felülvizsgálják az egyházak alaptevékenységét, azt sugallva, hogy ez utóbbiak nem ellenőrzik megfelelően az áttérés előkészítettségét”, mondja a berlini Martens pap. Az Evangélikus Egyház szintén megkérdőjelezi a hatóságok kompetenciáját: „Az Egyház szerint meg kellene szüntetni a hitteszteket.” A Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Ügynökség szintén azt állítja, hogy a meghallgatásnak nem kellene „tényleges hitvizsgává válnia.” Másrészről viszont azt is tisztázni kell, hogy a menedékkérő hogyan gyakorolja majd az új hitét, miután visszatér a származási országába.

Az áttérés nem mindig akadályozza meg a kiutasítást

Hirdetés

Albert Babajan lelkész nem kételkedik az általa megkereszteltekben. A közösség folytatni akarja a hittérítési tevékenységet. Mielőtt a perzsa közösségben megkeresztelnek valakit, előbb át kell esnie egy több hónapos hittanfolyamon, melynek keretében a Bibliára és a kereszténységre helyezik a hangsúlyt, de a német nyelv megtanulására is. E tanfolyam után nem mindenkit keresztelnek meg, mondta a lelkész. „Ha az a benyomásom, hogy valaki nem hisz teljes szívéből, akkor újra ki kell járnia a tanfolyamot.” De a legtöbben a közösség aktív tagjai maradtak a hitváltás után.

A keresztény hitre történő áttérés nem mindig akadályozza meg a kiutasítást. Az egyik Schleswig-Holstein-i közösségben, melynek nevét nem kívánta elárulni, jelenleg három menedékkérő ellen zajlik kiutasítási eljárás. „Nagyon aggódom”, mondta a lelkész.

Az éppen kereszténnyé vált iráni Benjámin nem akar visszatérni Iránba. „Ott semmilyen lehetőséget nem látok magamnak. Szabadon akarok élni.” A fiatalember tisztában van azzal, hogy kiutasíthatják: „Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy a jó úton haladok.” Az útja a városi úszómedence öltözőjében kezdődik.


Fotó: timesofisrael.com

Hirdetés