Szombaton Kolozsváron elütöttek egy háromszéki iskoláslányt, akit aztán szüleivel és kísérőivel együtt porig alázott egy mindenható doktor úr a gyerekkórház ügyeletén.
Rácz Norbert |
Az esetről Rácz Norbert Zsolt kolozsvári unitárius lelkész számolt be a Facebook-on, ahol a történet futótűzként terjed.
Olvasson még:
- Varga László Edgár: Egy dohányipari óriás a füstmentes jövőért, avagy miért nincs Önnek semmiféle választása
- Hírek szerdán: Szebeni műemlék hídon akciózott Dorel, a mekkmester. A medvék már Bukarestben vannak
- Nasty, avagy a mioritikus tenisz állócsillaga, aki aztán lehullt az meddő hőzöngés pöcegödrébe
Rácz az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), vagyis az unitárius egyház ifjúsági szervezetének korábbi elnöke.
Az ODFIE szervezésében zajlott az elmúlt hétvégén Kolozsváron a XIX. Versmondó- és népdaléneklő verseny, amelynek népdaléneklés kategóriájában a háromszéki Olasztelekről érkezett Sükei Katalin nyerte el az első díjat.
A 17 éves iskoláslányt a díjkiosztó gálaműsor után baleset érte a városközpontban, a Ferdinand (Dózsa György) utca sarkán, ahol
a gyalogátjárón egy városi busz áthajtott a lábfején.
A baleset pillanatában a lánnyal volt barátnője, ő értesítette a történtekről az ODFIE-rendezvény szervezőit, akik közül többen a helyszínre siettek.
Sükei Katalint a mentők kórházba szállították, vele ment a szervezők közül Fülöp Júlia unitárius lelkész, az ODFIE elnöke is.
Rácz Norbert beszámolója szerint a gyerekkórház ügyeletén lépett a színre Ioan Dobrescu orvos, aki rögtön szóvá tette, hogy a erdővidéki lány miért nem ismeri megfelelően a ország hivatalos nyelvét, ha Romániában él. A számonkérés és az előzetes vizsgálat után Sükei Katalint beutalták a gyerekkórházba. Sérülését ellátták, de benn tartották, mivel egy vérömleny miatt a röntgenfelvételről nem derült ki egyértelműen, hogy kell-e vagy sem operálni a lábfejét.
Így hát meg kellett várni a hétfőt, hogy Dobrescu doktor szakvéleményt mondhasson az esetről, hogy kell-e vagy sem operálni Katalin lábfejét. A kórházban megengedték, hogy Fülöp Júlia a lánnyal maradjon, akinek időközben értesítették a szüleit, vasárnap meg is érkeztek Kolozsvárra.
A kórházban persze a gyerekekkel levő szülőknek széken ülve kell éjszakázniuk,
ágyat nem kapnak, sőt, nekik kell gondoskodniuk evőeszközről, tányérról, pohárról, különben a nővérke unottan megkérdezi, hogy „a tenyerébe öntse-e a teát?” – írja Rácz.
Dobrescu doktor hétfő reggel nyolcra ígérte a vizitet, amiből persze tíz óra lett. Rácz is jelen volt, amikor a sebész megérkezett, a lány anyja kérte, hogy segítsen neki, mivel románul ért ugyan, de nem beszéli jól a nyelvet (ami a gyakorlatilag színmagyar Erdővidéken nem is olyan fura, mint ahogy Kolozsvárról látszik).
A doktor úr azzal kezdte a vizsgálatot, hogy lazán letegezve az unitárius lelkészt, nekiszegezte a kérdést, hogy „Te mit keresel itt?” Rácz elmondta, hogy a lány és az anyja nem beszél jól románul, nekik segítene. „Hogy hívnak?” – kérdezte Dobrescu hasonló kedvességgel az anyától, aki válaszolt neki. „Na látod, beszélnek románul, menj ki!” – fordult ismét a lelkészhez, aki nem akart akadékoskodni és kilépett a kórteremből.
Fülöp Júlia |
Katalin lábát másfél óra várakozás után megröntgenezték, kiderült, hogy négy lábujja eltörött ugyan, de nincs szüksége műtétre. Csakhogy még egy napot várakoznia kellett, mivel a rendőrségen csak kedden tudták meghallgatni. A kórházból időközben eltávozott Ráczot kollégája, Fülöp Júlia hívta sírva telefonon, hogy az orvos ismét jelenetet rendezett, mivel őt a kórteremben találta Katalin mellett. Az orvos azt mondta:
megírja a Katalin kiutalóját, akkor aztán „annyian lehetnek körülötte, ahányan akarnak”
– írja Rácz Norbert.
„Tehetetlen dühében” a lelkész felhívta telefonon Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármesterét, aki személyesen el is ment a kórházba (a gyerekkórház néhány száz méternyire van a polgármesteri hivataltól). Az alpolgármester közbelépése nyomán – orvosokkal és a kórház vezetőségével tárgyalt – Katalint átszállították a Clujana városi kórházba, ahol további vizsgálatok után megvárhatta a keddet, és édesanyja jelenlétében nyilatkozhatott a rendőrségnek a baleset körülményeiről.
„Dobrescut az dühítette, hogy a páciens és édesanyja nem beszéltek jól románul, bennünket meg az rendített meg, hogy emiatt mennyire embertelenül viselkedett. Katalin édesanyjának mondta el, hogy nem szükséges az operáció, de a nővel csak négyszemközt volt hajlandó beszélni, azt nem engedte meg, hogy én is jelen legyek és tolmácsoljak, ha szükséges” – mondta megkeresésünkre Fülöp Júlia.
„Amikor ezt írom, a Sükei család valószínűleg mélyen alszik Olaszteleken, egy keserű, kegyetlen kolozsvári hétvége után, amikor lépten-nyomon megalázták, meghurcolták, megbélyegezték őket, én meg viaskodom a billentyűzettel, mert ez nem igazságos. Nem helyes az, hogy a gyermekkórházban kitegyék az embert a kölyke mellől, vagy megtagadják tőle a megfelelő ellátást azért, mert nem beszéli jól a román nyelvet, vagy nincs pénze megsíkosítani a rendszert. Nem természetes, hogy az alpolgármester kell jöjjön intézkedni, veszekedni, bedobva rangot, s címet, nem jó ez így. Közben pedig Ioan Dobrescu doktor úr gárdában ül, készen arra, hogy a következő páciensét alázza, borotválja, kínozza, pellengérezze nyelvi tudásának hiánya miatt.” – írja Rácz Norbert.