Kettős interjú Moldova Köztársaság gondjairól Siegfried Mureşan román euroképviselővel és Hans Martin Sieg német politológussal, a Chişinău-i Európai Politikák és Reformok Intézet (IPRE) ügyvezető igazgatójával.

DW: Moldova Köztársaságot alig néhány évvel ezelőtt még a Keleti Partnerség mintadiákjának tartották. Az EU-val aláírt társulási megállapodás ellenére Moldova most a politikai és gazdasági csőd szélére került. Fontos még a Keleti Partnerség az EU-nak? Van-e B-terve Brüsszelnek ezen országra nézve vagy magára fogják hagyni Moldovát?

Siegfried Mureşan: Ahogy az várható volt, az Európa-párti kormány októberi leváltása bizalomvesztéshez vezetett az Uniónál. Már akkor előrelátható volt, hogy ez a helyzet politikai és gazdasági instabilitást fog okozni, ami a gazdasági helyzet romlásához vezet.

Jelenleg sajnos éppen ez történik Moldova Köztársaságban. A nemzeti pénz leértékelődik, a külföldi befektetések pedig csökkennek. Az infláció 2015-ben az utóbbi hét év legmagasabb szintjét érte el. Minden bizonnyal negatív előrejelzések következnek az ország gazdasági növekedéséről, nehezebben jönnek majd létre új munkahelyek, ami csökkenő adóbevételeket jelent. Így aztán ebben a gazdaságilag rendkívül törékeny országban megkérdőjeleződhet a bérek és nyugdíjak kifizetése.

Közismert, hogy Moldova a nemzetközi pénzügyi segélyektől függ. Az IMF elvileg hajlandó segíteni Chişinău-nak, de ehhez stabil partnerre, legitim kormányra van szüksége. Az EU is kész további pénzügyi eszközökkel segíteni Moldovának, de arra vár, hogy az ország megállapodást kössön az IMF-fel, ami azt bizonyítaná, hogy a moldovai vezetőknek sikerült kidolgozniuk egy tervet az ország makrogazdasági és költségvetési stabilizálására.

Senki sem vitatja azokat az eredményeket, melyeket Moldova az EU-hoz közeledés terén elért és a Chişinău és Brüsszel közötti együttműködést sem. Ezek az eredmények vezettek el a moldovai állampolgárokkal szembeni vízumkényszer feloldásához, aminek több százezer ember élvezte az előnyeit. Hozzá szeretném tenni, hogy a közösségen kívüli államok közül, egy főre számítva, Moldova kapta a legtöbb európai pénzügyi támogatást.

Az Európa-párti kormány bukása

volt Moldova politikai és gazdasági destabilizálódásának fő tényezője.

Azt kérem az EU-tól, hogy a moldovai politikusok által okozott csalódás ellenére ne feledkezzen meg a polgárokról. Az Uniónak továbbra is szerepet kell vállalnia a moldovai fejleményekben és nem szabad egyszerű megfigyelőként a partvonalon kívül maradnia. Naiv és elégtelen dolog lenne, ha az EU egyszerűen csak annyit mondana, hogy kész együttműködni a beiktatott Chişinău-i kormánnyal, bármilyen irányultságú is lenne az. Fennáll annak a veszélye, hogy újra az oroszbarát erők kerülnek hatalomra, az EU-nak pedig most sokkal többet kell tennie e forgatókönyv elkerülése érdekében és a Chişinău-i kormánnyal folytatott együttműködés jelentős fokozásáért.

Hans Martin Sieg: Az EU Moldovával szembeni hozzáállásának megváltozása már a legutóbbi, 2014. novemberi parlamenti választás után tapasztalható volt. Azt megelőzően az Unió azt feltételezte, hogy egy Európa-párti új kormány nagyszabású reformokat fog végrehajtani. Tényleges európai támogatás volt ehhez. Még Moldova lehetséges európai integrációja is felmerült. Az EU Moldovával kapcsolatos tevékenységét az integráció és a reformok határozták meg. Az Európa-barát pártok a voksolás végén többséget szereztek, de csak egy kommunisták által megtűrt kisebbségi kormányt sikerült megalakítani. Ezt aztán a reformok elutasítása és a bankrendszerben kirobbant jelentős botrány komoly tisztázásának elmaradása követte, ahonnan

egymilliárd dollár tűnt el nyomtalanul.

Aztán az új kormány összetétele teljesen ellentétes volt a választási ígéretekkel és a választók akaratával, ami az emberek kormány iránti bizalmának zuhanórepüléséhez és nagyszabású tüntetésekhez vezetett, melyek a mai napig nem értek véget. Ennek következtében az EU álláspontja még jobban megváltozott, az Unió eltávolodott Moldovától. Az EU-t most már nem a reform és az integráció érdekli elsődlegesen, hanem a stabilitás, tekintettel az ukrajnai helyzetre is.

Elhibázott volt az EU Keleti Partnerséggel kapcsolatos stratégiája, amikor nem kínálta fel a társult országoknak a közösségi tömbhöz való csatlakozás konkrét távlatát, hogy ne dühítse fel még jobban Oroszországot?

Siegfried Mureşan: A Moldovával, Ukrajnával és Grúziával aláírt társulási megállapodások az együttműködés bővítésének legjobb kereteit teremtették meg. Ezeknek a megállapodásoknak a konkrét alkalmazása most fontosabb, mint a csatlakozási távlatokkal kapcsolatos találgatások. Ezt megelőzően még rendkívül sok célt kell teljesíteni olyan területeken, mint a jogállamiság megerősítése, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés. Bizonyos eszközöket és forrásokat ki kellene meríteni, még mielőtt a csatlakozás kerülne szóba. Egy ilyen absztrakt módon lefolytatott vita senkinek sem hozna semmit. Ezen kívül, tekintettel arra a számos kihívásra, melyekkel a közösség jelenleg szembesül, ebben a pillanatban több tagországban nem igazán lenne szerencsés felvetni az Unió bővítését.

A moldovai polgárok és a külföldi befektetők számára sokkal több konkrét hasznot hozna a jogállamiság megerősítése, a korrupció döntő módon történő visszaszorítása, az intézmények korszerűsítése és egy működő igazságügyi rendszer létrehozása. Ezen kívül fontos még az EU-tól kapott pénzek gondos felhasználása és a szorosabb gazdasági együttműködés az EU-val. Például akkor, amikor Oroszország 2014-ben embargót vezetett be a moldovai gyümölcsökre és borra, az EU jelentősen megnövelte e moldovai áruk importkvótáit. Ez a lépés számos moldovai mezőgazdasági termelőegység számára biztosította a túlélést.

Ha nőni fognak azok a kockázatok és veszélyek, melyekkel a Keleti Partnerség államai szembesülnek, többek között Oroszország cselekedetei miatt, akkor az EU-nak természetesen reagálnia kell és alkalmaznia kell azokat az eszközöket, melyeket eddig nem kívánt igénybe venni. Ezek egyike egy konkrét csatlakozási távlat nyújtása lenne ennek az országnak.

Hans Martin Sieg: A csatlakozás lehetősége is lehet egy további impulzus, de nem kellene túlbecsülni. Keleten nem lehet alkalmazni az EU közép-európai bővítési logikáját. E logika szerint az EU támogatta azokat a reformokat, melyeket minden jelölt állam bizonyos közösségi standardok teljesítése érdekében külön-külön és önként végrehajtott. Az utóbbi években csatlakozott államok – alapból – egy érintetlen államiságból indultak ki, gyorsan kiépítve a piacgazdasági struktúrákat; ezen országok elitjeinek sorában széles körű konszenzus volt a reformok szükségességét illetően, az ellenzék pedig általában folytatta a reformokat, amikor átvette a hatalmat az előző kormánytól. Ezzel szemben

Kelet-Európában oligarchikus struktúrák erősödtek meg,

melyeket rendszerszintű korrupcióval stabilizáltak. Ebben a régióban az állam intézményeit és a politikai pártokat az üzleti magánérdekeknek rendelték alá.

Keleten is vannak reformerek és a lakosság is igényli a reformokat, de minden pártban vannak olyan vezetők, akik gondoskodnak a reformok elutasításáról, hogy megvédjék az oligarchikus érdekeket. Ezért a csatlakozási távlat, más szükséges feltétel hiányában, nem megoldás. Az EU-nak másfajta eszközökre van szüksége, melyekkel aktívan befolyásolhatja a reformok kelet-európai partnerek általi alkalmazását.

Milyen esélyei vannak az új Filip-kormánynak? Az előrehozott választás kiút lehet a politikai válságból, vagy ellenkezőleg, Oroszország karjaiba taszítaná Moldovát? Az előrehozott választás veszélyeztetné Moldova európai pályán tartását?

Siegfried Mureşan: Több hónapnyi politikai instabilitás után egy új választás csak meghosszabbítaná ezt a válságot, minden ezzel járó kockázattal. Ezért most egy Európa-párti kormány sürgős megalakítására van szükség. Az EU-val való együttműködésnek egyértelmű előnyei vannak: a szabadkereskedelmi megállapodásnak és a kereskedelmi akadályok lebontásának köszönhetően növekedni fog a ki- és behozatal. A két fél közötti kereskedelmi kapcsolatokat még inkább serkentené, ha a moldovai hatóságok alkalmazni fogják az élelmiszerbiztonságra és a szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó közösségi szabályozásokat. Ezen kívül minden érintett nyert az eddigi információcseréken és az ágazati együttműködéseken.

Azt hiszem, Moldova számára egy Európa-párti kormány megalakítása a kiút a válságból. Fennáll annak a veszélye, hogy az oroszpárti erők a Parlamentben újra többségbe kerülnek. Azt is tapasztaljuk, hogy csökken a lakosság bizalma a moldovai politikai osztály iránt. E bizalom gyors helyreállításához most hitelesen és haladéktalanul alkalmazni kellene a társulási megállapodás rendelkezéseit és ki kellene építeni a jogállamiságot. Most ezek az elsődleges dolgok.

Hans Martin Sieg: Az Európa-párti irányvonalat nem geopolitikai megfontolásoknak, hanem belső reformoknak kellene meghatározniuk. E kritérium szerint ugyanis megkérdőjelezhető az ország 2015-ös politikai irányvonala – lehet-e azt még Európa-pártinak nevezni? Oroszország tovább bonyolítja a helyzetet azzal, hogy elősegíti Moldova polarizálódását. Moszkva az embargójával Moldova gazdasági életét is megnehezítette. De

a reformok alkalmazását nem Oroszország akadályozza,

hanem éppenséggel az „Európa-párti” táborhoz tartozó moldovai politikusok.

Az EU-nak pragmatikusan kell együttműködnie a Filip-kormánnyal: az európai támogatásért reformokat kell elvárnia. De a kormánynak gyenge a demokratikus legitimitása. A parlamenti többséget csak több párt szétdarabolásával lehetett elérni. Az már nem a választói akaratból fakad.

Nem megoldás minden áron elkerülni az előrehozott választást, nehogy esetleg az oroszbarát erők győzzenek. Ezek hatalomra jutása csak idő kérdése, ha nem sikerül visszaszerezni a lakosság bizalmát az Európa-párti reformer irányvonal iránt. De döntő fejlemények elsősorban az ellenzék részéről várhatók. A felmérések szerint az Európa-párti lakosság jelenleg úgy érzi, hogy kormányzati oldalon kívüli és a Parlamentben csak statiszta szerepet játszó pártok képviselik. Ez a politikai színpad egyelőre felaprózódott – három-négy különböző szervezet alkotja. Moldova Európa-párti irányvonala hosszú távon attól függ majd, hogy mennyire lesznek képesek megerősödni, valamint lerakni egy közös platform és program alapjait ezek az Európa-párti erők.