Közép-Európa világpolitikai pillanata

Mi történt 1989-ben? A 20. század utolsó magyar sorsfordulójára nagyítunk rá Gyarmati György történész szakszerű lencséjével.
Hirdetés

Rendszerváltás vagy rendszerváltozás volt 1989-ben Magyarországon? Ezt a kérdést szálazta az illető év hónapjaira Gyarmati György történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója. Gyarmati György múlt heti előadása volt az utolsó a Korunk Akadémia tavaly indult sorozatának, amely a XX. századi magyar sorsfordulókat részletezte a kolozsvári érdeklődőknek az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében. (Márciustól új, művészettörténeti sorozat indul, az első előadó Marosi Ernő.)

Úgy emelt ki egy-egy magyarországi témát 1989 minden egyes hónapjából, hogy említett mellette egy-egy nemzetközi történést, amely ha nem is Kelet-Közép-Európában zajlott, de összefüggést mutatott az itteni rendszerváltásokkal.

 
Gyarmati György Romsics Ignácot ajánlja
 
A történész kollégája, Romsics Ignác művét ajánlotta, ha jobban elmerülnénk a témában: Volt egyszer egy rendszerváltás Magyarországon. Ő maga is négyszer megírta ezeket az éveket, és nemrég beszélt a ’88-’89-es migrációról. 
 
„Tessék mondani, ez már a kommunizmus, vagy lesz még ennél rosszabb is?” – idézte a történész mottóként Királyhegyi Pál humoristát, akit e vicce után két hónappal kitelepítettek. Sőt, a legenda szerint már 1948-ban táviratozott Sztálinnak Moszkvába: „A rendszer nem vált be. Stop. Tessék visszavonni. Stop” – anekdotázott Gyarmati György. Ezzel illusztrálta azt a 40 évet, amely megelőzte 1989-et, és amelyről nem beszélt, hanem nekivágott 1989-nek.
 

Január

Prágában tömegdemonstrációt tartottak Jan Palach tűzhalálának huszadik évfordulóján. (1969. január 16-án az akkor húsz éves diák úgy tiltakozott a ’68-as prágai tavaszt követő új berendezkedés és a szovjet megszállás ellen, hogy felgyújtotta magát.)
 
Magyarországon még 1988-ban létrehoznak egy történész bizottságot, hogy eldöntsék, mi volt 1956. Az akkor egyeduralkodó párt részéről már maga a bizottság létrehozása nagyon erős engedménynek számított, az előző 32 évben fel sem merülhetett a kérdés. 
 
A bizottság januári ülésén többször elhangzik, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Pozsgay Imre, aki politikusként volt tagja a bizottságnak, már másnapi interjújában népfelkelésként említette 1956-ot – idézte fel Gyarmati György, aki szerint ezzel kikezdték a Kádár-rendszer egyik ideológiai sarokkövét. A népfelkelés kifejezés szerinte egyfajta kompromisszum volt az ellenforradalom és a forradalom között.
 

Február

Elkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból egy tíz éves „kishidegháború” után, mivel a Szovjetunió arra a következtetésre jut, hogy nem tudja a saját elképzelése szerint pacifikálni. A térség a mai napig világpolitikai ütközőzóna – jegyezte meg a történész.
 
Magyarországon közben deklarálják, hogy a szocialista államban is lehet többpártrendszer. Formailag az akkori alkotmány se zárta ki, ahogy a vallásszabadságot sem, csak épp a gyakorlatban nem garantálta, mondta Gyarmati. Akkoriban már léteztek úgyneveztek protopártok: a Magyar Demokrata Fórum nem kormánypárti és nem ellenzéki, hanem közéleti tömörülésként, már létezik a Szabad Kezdeményezések Hálózata (a későbbi SZDSZ), létezik a Fidesz, amely szintén 1988-ban jött létre. 
 
1989-ben egyre több, magát pártként meghatározó szerveződés alakult, 1988 áprilisától 1989 szeptemberéig 427 pártot jegyeztek be. A közélet, sajtó viszont nem szól 18-20 pártnál többről. Ez volt Magyarország szelíden forrongó időszaka – magyarázta a történész. A tervek szerint mind a 427 pártnak a szocialista Magyarországra kellett volna felesküdnie.
 

Márciusban

többjelöltes választásokat tartanak a Szovjetunióban, ahol a reformkommunisták aratnak győzelmet. A Gorbacsov-párti glasznoszty és peresztrojka megerősítést kap, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a reformpártiak győzelme stabilizálta volna a Gorbacsov-féle szocialista megújulást, az irányzat nem volt kizárólagos – magyarázta az akkori szovjet viszonyokat Gyarmati.
 
Budapesten közben az ELTE Jogi Karán és egy Attila úti kocsmában megalakul az Ellenzéki Kerekasztal az ismertebb protopártokból, de teljes jogú tagja volt például a Bajcsy-Zsilinszky Társaság is, egy értelmiségiekből álló, nemzeti-konzervatív érzelmű társadalmi egyesület. Vegyes összetétellel állt össze az Ellenzéki Kerekasztal, amely politikai formációként határozta meg magát, és akkora súlyt nyert a sajtóban, közéletben, hogy már vitaképes partnere volt az akkor még egyben lévő MSZMP-nek, amely irányította, működtette az országot.
 

Április

Lengyelországban újra szabadon működik a Szolidaritás szakszervezet, amely 1980 nyarán alakult, az 1981 decemberében bevezetett hadiállapot során pedig több mint tízezer tagját tartóztatták le és internálták. A visszaszorítottság időszakában hétmillió tagja volt a társadalom minden rétegéből, előtte és utána tízmillió. Ez az akkori Magyarország teljes népességének felelt meg. Mindeközben a Lengyel Egyesült Munkáspártnak hárommillió tagja volt.
 
Ebben a hónapban reformplatform szerveződik az MSZMP-ben. A kommunista pártokban mindig vannak látens irányzatok, szerveződések, de áprilisban elkezdődött az MSZMP szervezetszerű erodálódása – magyarázta a történész, hozzátéve, hogy korábban a frakciózás jutalma gyakran kötél volt a kommunista pártban. A reformplatform a párt fiatal, harmadik generációjának tagjaiból alakult, de ők is óvatosan álltak az MSZMP szétzilálódásának élére.
 
A párt Központi Bizottságának május közepi ülésén utoljára jelent meg Kádár János a pártnyilvánosság előtt. Zavarodottan, paranoiásan előadott életútelemekkel, szinte félve próbálta igazolni a Rajk-perben és a Nagy Imre-perben játszott szerepét úgy, hogy a neveket nem merte kimondani. Töredezett mondanivalójából a történészek arra következtetnek, hogy Kádár János a számonkéréstől félt, attól, hogy mikor jönnek érte és viszik el – őt, aki formailag az uralkodó párt elnöke volt.
 

Május

Az SZDSZ elődjeként működő csoport már 1988-ban kijelentette a politizáló közvélemény előtt, hogy Kádár Jánosnak mennie kell, 1989 májusában az ismertebb pártok is követelik a távozását annak ellenére, hogy Kádár János befolyása a pártra már csak képletes. Az MDF válságkormányt, az SZDSZ szakértői kormányt követel. Ezzel Gyarmati szerint nagyfokú önmérsékletet mutatnak az ellenzéki alakulatok, mert már hónapokkal korábban is követelhették volna Kádár távozását.
 
Ebben a hónapban alakítja át a kormányát Németh Miklós miniszterelnök, próbálja magára ölteni a szakértői kormány arculatát, illetve függetleníteni magát a Grósz Károly-féle MSZMP-től.
 
Közben a nemzetközi színtéren, pontosabban Mainzban George Bush úgy fogalmaz, hogy a berlini falnak nincs létjogosultsága, a két Németország jövője a partnerség. Berlinből azt üzenik vissza, hogy a fal még száz évig állni fog. A mainzi beszéd felmondja a hidegháborús status quót, hisz az európai hidegháborús állapot egyik fő kérdése évtizedekig a német helyzet volt – magyarázta a történész.
 
Amikor augusztusban felgyorsul a kelet-európai átalakulás, a diplomáciai, politikai háttérbeszélgetéseken amerikai és nyugat-európai politikusok a konzervatívoktól a szociáldemokratáig mind azt tanácsolják, hogy langsam spazieren – nem kell rohanni.
 
Gyarmati György közönsége | Fotó: Szabó Tünde
 
Ebben a hónapban Magyarországon leállítják a nagymarosi vízlépcső nagyberuházást, mert nagyon nehezen lett volna finanszírozható: az ország küladóssága ekkor közel 20 milliárd dollár (de ezt Németh Miklós csak novemberben jelenti be). Az ügyet döbbenetesen átpolitizálják, mesélte a történész: ez az első olyan ellenzéki akció, amely széles társadalmi visszhangot kap. Ekkor lép ki alkalmilag az MDF és az SZDSZ szélesebb társadalmi közegbe – azért csak alkalmilag, mert nem volt olyan társadalmi beágyazottságuk, mint például Lengyelországban a Szolidaritásnak.
 
Szintén májusban kezdődik meg a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, illetve Nyugat-Magyarországon a vasfüggöny, a műszaki határzár lebontása. Ezt a műszaki állapota is indokolta, már kisebb-nagyobb állatokra, sőt erősebb szélre is határsértést jelzett, pénzügyileg pedig nem érte meg új technológiájú határzárra cserélni.
 

Június

Miközben Kelet-Európában nagy mozgások indultak az államszocializmuson belül, Pekingben vérbe fojtották a diákok Tienanmen téri tüntetését.
 
Magyarországon a történések csúcspontját Nagy Imre és mártírtársai nyilvános eltemetése jelentette június 16-án, (több)százezer fős tömegdemonstrációval. Itt mutatta meg az ellenzék, hogy önkénteseivel óriási tömeget képes botránymentesen mozgatni Budapest utcáin. Az, hogy a Nagy Imre-temetésen nem történt összecsapás, Gyarmati szerint döbbenetes társadalmi önfegyelem eredménye is. Az ellenzék pedig nemcsak azt mutatta meg, hogy vitaképes partner, hanem azt is, hogy tömegeket tud mobilizálni.
 
A temetésen nagyjából ugyanakkora létszámú, civil titkosrendőr vett részt, mint ahány önkéntessel megszervezték azt a társadalmi egyesületek – vázolta a történész utólagos kutatások eredményét. Az esemény edig egyúttal politikai rendszertemetés is volt, értékelt.
 

Július

Budapestre látogatott George Bush. Ő az első olyan, hivatalban lévő amerikai elnök, aki az államszocialista Magyarországra látogatott, és találkozott az ellenzék képviselőivel is. Egyik megállapítása az volt, hogy „mintha Alabamában egy vidéki szerkesztőségi ülésen vettem volna részt” – idézte a történész.
 
A márciusban megalapított Ellenzéki Kerekasztal másfél hónapos huzakodás után átalakul Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokká, és rögzítik a rendszerváltás forgatókönyvét, lépéseit.
 
Közben zajlik a perújrafelvétel Nagy Imre ügyében, a legfelső bíróság felmenti az ’56 után kivégzetteket. A rehabilitáló tárgyalás közben körbejárt egy cédula a teremben azzal a felirattal, hogy Kádár János meghalt.
 

Augusztus

23-án élőláncos demonstráció zajlott a Baltikumban 600 km hosszan, egymillió résztvevővel a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának ötvenedik évfordulóján. Az 1939-es paktum rögzítette a térség felosztását és bekebelezését a német és a szovjet nagyhatalom között, az élőlánc pedig egyértelműen jelezte a balti államok függetlenedési törekvéseit.
 
Fotó: Kusurija / Wikipédia
 
Magyarországon augusztusban zajlott a páneurópai piknik Sopron mellett. Ez egy ideiglenes kapunyitás volt, magyarázta Gyarmati, és elmesélte, hogy Habsburg Ottó pár hónappal korábban Debrecenbe látogatott az MDF ottani szervezetéhez, ott döntötték el, hogy a kelet-nyugati határnélküliséget látványossá kell tenni valahogy: egy szalonnasütéssel augusztus 20. előestéjén.
 
Ez a szalonnasütés alakult át olyan politizálódott tevékenységgé, amely a vasfüggöny megszűnését akarta szimbolizálni. Mert már tavasztól gyülekeztek Magyarországon a keletnémet turisták, akiknek Budapesten, vidéken és a Balatonnál is már külön „menekülttáboruk” volt. A páneurópai pikniken a magyar-osztrák fizikai határt is kinyitották egy adott ponton, ahol aznap délután először mintegy 340, majd még aznap mintegy 180, az NDK-ból érkezett menekült jutott át Ausztriába, majd a határt visszazárták.
 
A soproni határáttörés nem volt áttörés, mert szó szerint nyitott kapun mentek át, de az, hogy az NDK állampolgárai illegálisan és szabadon távozhattak Ausztriába, megoldási kötelezettséget teremtett. Még ebben a hónapban nagyjából ugyanennyien mentek be a prágai német nagykövetségre is.
 

Szeptember

10-én éjszaka hivatalosan is megnyitják a magyar határt, és a menekültként érkezett keletnémeteket szervezetten kiutaztatják Magyarországról. Októberig 60 ezer NDK-állampolgár távozott így nyugatra. Ettől kezdve az NDK-soknak legális kivonulási útvonaluk volt, Kelet-Németország viszont egyből leállította az utazásokat Csehországba és Magyarországra, amelynek majd két hónap múlva lesz nagy jelentősége a berlini fal lebontásában.
 
Kettős „határáttörés” zajlott, az NDK-sok kiengedésével párhuzamosan keleten engedik be a Romániából legálisan kitelepedő, illetve illegálisan átszökő magyarokat. 1987-ben hatszáz, ’88-ban hatezer, ’89 augusztusára 30 ezer az illegális határátlépők száma, év végére eléri a nyugati határon kiengedett NDK-sok számát, sorolta Gyarmati György. ’86-’87-ben több száz romániai magyar legálisan telepedik át Magyarországra. A keleti határon 1986 végétől csak visszalőni szabad, ’89 februárjában ugyanez a parancs ment ki a nyugati határra: lőni csak akkor szabad, ha a határőr személyét éri támadás.
 
Plakát | A kép forrása: hellovilag.hu
 
Magyarországon közben aláírásra készítik elő a megállapodásokat a kerekasztalon. De az NDK-sok kiengedése mindenki számára jelzi, hogy a Szovjetunió egyértelműen levette a kezét az MSZMP-ről. Ennek hatására két nap múlva bejelenti az SZDSZ és a Fidesz, hogy nem írják alá a többhónapos tárgyalássorozaton született megállapodásokat a sarkalatos törvényekről és politikai lépésekről.
 
Például arról, hogyan váltsanak rendszert. Az új választások előtt fel kellene számolni az állampárti rendszert, új köztársaságot hirdetni, ahhoz pedig új köztársasági elnököt választani – ez tűnt technikailag gyorsabbnak és egyszerűbbnek, mint alkotmányozó törvényhozást összehozni, amihez külön választást kellene kiírni, és a köztársasági elnököt majd csak az új rendszerben megválasztani.
 
1989 őszén az MSZMP reformpolitikusai közül Pozsgay Imre toronymagasan nyerte volna az elnökválasztást korabeli felmérések szerint, ezt és az MSZMP ezzel járó túlhatalmát az SZDSZ és a Fidesz ellenezte. Ha el tudják halasztani a köztársasági elnök megválasztását, akkor az átalakulás folyamatában az MSZMP szerepe redukálható – taglalta a történész az ellenzéki álláspontot.
 
Az MDF ebben a hónapban választja meg pártelnökké Antall Józsefet, aki ekkor tűnik fel először felelős pozícióban. Elkezdődik a nyílt rivalizálás most már az újonnan létrejött politikai szerveződések között, és elindul a négyigenes népszavazás kampánya az SZDSZ és a Fidesz kezdeményezésére. A négy kérdés:
 
  1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
  2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
  3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy a kezelésében levő vagyonról?
  4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
(A november 26-i népszavazáson az Igen válasz nyert mind a négy kérdésben.) Maga a népszavazás pedig lehetőséget adott az új pártok megismerésére, népszerűsítésére.
 

Október

7-én az NDK megalakulásának éppen a 40. évfordulóját ünnepelték Berlinben, ahol Mihail Gorbacsov reformokat javasolt – taglalta Gyarmati, és elmesélte, hogy egy anekdota szerint a keletnémet vezetők azt válaszolták Gorbacsovnak, hogy „attól, hogy a szomszéd tatarozza a lakását, nem kell nekem is tapétázásba kezdenem”. Ugyancsak ebben a hónapban rendszerváltó tömegtüntetések zajlanak Prágában.
 
Az MSZMP utolsó kongresszusán feloszlatja önmagát. A létrejövő MSZP főként a korábbi reformplatform tagjaiból áll, a régi kommunisták külön pártba tömörülnek. Október 23-án Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke kikiáltotta a köztársaságot, és ő lett az ideiglenes köztársasági elnök. 
 

November

A hónap elején leomlott a berlini fal.
 
Magyarországon törvénnyel mondták ki a Munkásőrség feloszlatását két héttel a népszavazás előtt, ahol győznek az igenek, nagyon minimális többséggel a köztársasági elnök megválasztásáról szóló kérdésben is. Eldőlt, hogy az MSZP minimális előnyhöz sem jut az 1990-es tavaszi választásokon.
 
Ez lett a lengyel minta követésének vége, mondta a történész: megszűnt az az alternatíva, hogy a választásoknak 50,1 százalékban lehet részese a volt uralkodó párt, az új pártok pedig csak a másik, majdnem 50 százalékért versenyezzenek. Ebbe a Szolidaritás belement Lengyelországban. 1988-tól a mai napig szokás mondani, hogy a varsói gyors eldönti, mi legyen Magyarországon a következő választás eredménye.
 

December

A máltai csúcstalálkozón George Bush és Mihail Gorbacsov mindent jóváhagyott, ami addig megtörtént Kelet-Európában, de egyik sem kívánta felpörgetni vagy fékezni a folyamatokat a másik ellenében. Romániában lezajlik a térségben egyedüli véres átalakulás.
 
Magyarországon feloszlatják a parlamentet, és új választásokat írnak ki 1990 márciusára, és mindenki mindenki ellen indul a választási versenyben, miközben az ország egyik fele a tévé előtt ül, és követi a romániai véres-anarchikus folyamatokat, a másik fele pedig a segélyszállítmányokat szervezi – vázolta a közhangulatot Gyarmati György.
 

Mi volt az 1989-es év?

A szocialista rendszernek Európában egyértelműen befellegzett, és véget ért egy 40 éves, hidegháborús időszak. 
 
A közép-európai kisállamok egy történelmi pillanat erejéig világpolitikát csináltak – értékelt a történész. Köztes-Európa államai, társadalmai többnyire békésen rendszert váltottak úgy, hogy közvetlen szereplői sokkal inkább mentek előre az átalakulás felé, mint ahogy Moszkvából, Bécsből, Berlinből, Párizsból, Londonból vagy Washingtonból tanácsolták nekik. A világpolitika nagyhatalmi szereplői egyértelműen mérsékelni, visszafogni, lassítani próbálták a folyamatot.
 
Magyarország 1989-ben autoriter vegyesgazdaság volt, ahol a kezdetleges magánvállalkozásokkal fellazított szocialista tervgazdaság államadósságát a „hanyatló imperialista Nyugat” tőkéje finanszírozta a ’80-as évek közepétől. A diktatórikus rendőrállamból Kádár alatt vegyesgazdaságú államszocializmus alakult, de ’89-ben ez is megbukott.
 
A 20. századi Magyarországon kilenc rendszerváltás történt, ezek közül a ’89-es volt az egyedüli, amikor nem történt véres leszámolás. Az átalakulás minden lépéséhez törvényt rendeltek, amelyet parlamenti többség hagyott jóvá, ezért a magyarországit szokás alkotmányos rendszerváltásnak is nevezni, mondta a történész.
 
Gyarmati György zárásként Királyhegyi Pált parafrazálta. Szerinte ha a humorista élne, 26 év után most azt kérdezné: „Tessék mondani, ez már a kapitalizmus, vagy lesz még ennél rosszabb is?”

Hirdetés