Eltelt 26 év a romániai kommunista rezsim bukása óta, a román társadalom pedig mélyreható változásokon ment át, de még mindig vannak jelentős rendszergondok, melyeket nem sikerült megoldani. A döntéshozók jönnek-mennek, és legtöbbször ez történik az ígéreteikkel is. A Gândul bemutatja azt a 10 nagy problémát, amiket Romániának több mint negyed évszázada nem sikerül megoldani.

1. DEMOGRÁFIAI HELYZET

Ez az ország egyik fő aktív gondja, mellyel szemben a forradalom óta nem történt semmilyen komoly lépés. Miközben a természetes szaporodás folyamatosan negatív, nem létezett semmilyen program a lakosságszám növekedésének vagy a lakosság fiatalításának érdekében. A románok száma folyamatosan csökkent, így az ország lakossága jelenleg az 1966-os szinten, 20 millió alatt van.

A jövő sem néz ki jól, a becslések ugyanis riasztóak. Míg 1990-től kezdődően a lakosságszám csökkenése kivándorlás útján történt, 2013 óta ez megváltozott, ugyanis elkezdett csökkenni az állandó lakóhellyel rendelkező népesség. Így aztán a lakosság száma csak 2014-ben 80.000 fővel lett kevesebb, akikhez további 40.000 kivándorló polgár is társult. Ez olyan, mintha évente két kisebb város lakossága tűnne el.

A lakosság számának csökkenése mögött az elhalálozások magas száma, de a születésszám visszaesése is áll, és ezeken nem lehet nagyon rövid időn belül változtatni. A születésszám terén Románia most ugyanazt a helyzetet mutatja, mint 1961-ben, nevezetesen egyre kevesebb gyermek születik és ez a folyamat 1990 után fel is gyorsult.

Romániának 2050-re nagyjából 16 millió állandó lakhelyű lakosa lesz, a migrációt nem számítva.

2. EGÉSZSÉGÜGY

Ez továbbra is „nyílt seb” marad, melyet egyetlen 1989 utáni kormánynak sem sikerült kezelnie. Az utóbbi 25 évben az egészségügyben nem történt semmilyen valódi reform. Bár az Egészségügyi Minisztérium költségvetését megnövelték, a rendszer továbbra is szegény maradt az európai standardokhoz képest, falun pedig továbbra is korlátozottan lehet hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz.

2012-ben, a Boc-kormány idején kidolgoztak egy tervet az egészségügyi rendszer strukturális reformjára, de a törvényt visszavonták, miután a közvita elsősorban a Traian Băsescu volt elnök és az Oktatásügyi Minisztérium akkori államtitkára, Raed Arafat közötti vitára összpontosított. A volt elnök Arafat elleni támadása jelentős tüntetéseket váltott ki, a válság pedig néhány hónappal később a Boc-kormány lemondásával ért véget.

Jelenleg nem létezik egy hatékony egészségbiztosítási rendszer, mely magas kezelési standardokat biztosíthatna a páciensek számára, de a megfelelő bérezési és kórház-felszereltségi szint is hiányzik. E téren az Országos Egészségügyi Pénztár (CNAS) monopolhelyzetben van. Ezen kívül távol áll még a megvalósítástól bizonyos regionális központok létrehozásának terve is.

Bebizonyosodott, hogy válsághelyzetekben a rendszer nem képes megbirkózni a kihívásokkal: a Colectiv-tragédia az egyik példa erre.

Az alkalmazottak szintén gondot jelentenek. Az alacsony fizetések miatt a román orvosok 1989 után fejvesztve menekültek az országból. Meghaladja a tizenötezret azoknak a száma, akik az utóbbi hat évben hagyták el Romániát. Az Orvosok Kollégiumának (CMR) egyik közleménye szerint 2015 kezdete óta a román kórházakban csak 13.521 orvos tevékenykedik (2011-ben 20.648, 2013-ban pedig 14.487). A helyzet annál inkább aggasztó, hogy ami a korcsoportokat illeti, a kórházi orvosok közül 2.961 60 év feletti, 2.610 kora 50 és 60 év közötti, 3.642 kora 40 és 50 év közötti, 3.901 kora pedig 30 és 40 év közötti. Csak 407 harminc évesnél fiatalabb orvos van.

A CMR adatai szerint, évente nagyjából 3.000 orvos kerül be és kb. 3.500 kerül ki (migrációval, nyugdíjazással és elhalálozással) a rendszerből.

3. OKTATÁS

Ez a terület szintén távol áll attól, hogy megoldott legyen a helyzete. Bár az oktatási szakszervezetek ismételten kérték, hogy az oktatás kapja meg a GDP 6 százalékát, a 2015-ös költségvetésben csak 4 százalék jutott. Annak ellenére, hogy az oktatási alkalmazottak bére az egyik legvitatottabb kérdés, ez továbbra is alacsony, ami kihatott az oktatási tevékenységre is.

A romániai iskolákban csapnivaló a minőségbiztosítás, és ezt tükrözi a diákok érettségi vizsgákon elért eredménye. Sőt, az utóbbi 25 évben több mint hatvanszor módosították az oktatási törvényt, ami a rendszer destabilizálódásához vezetett. Az Oktatási Minisztérium élén megfordult minden miniszter végrehajtott legalább egy változtatást.

Ugyanakkor a romániai oktatási rendszer még mindig nem a készségfejlesztésre törekszik. A rendszer és a munka piaca közötti rossz összhang miatt az iskolákból kikerülők közül sokan nem tudnak elhelyezkedni.

Nem utolsó sorban a Victor Ponta, Gabriel Oprea vagy Petre Tobă által plagizálással szerzett doktori címek botránya csorbát ejtett a felsőoktatási rendszer hitelességén is.

4. INFRASTRUKTÚRA

Romániában az utóbbi 20 évben a közúti infrastruktúra sem fejlődött túl sokat. Bár a közút- és autópálya-fejlesztő vállalatnak évente 1,7 milliárd eurós költségvetése van, Romániának most, több mint 25 évvel a forradalom után még mindig 700 kilométernél kevesebb autópályája van. Bár a pénz elég lett volna évi 300 kilométernyi autópálya megépítéséhez, vagy 2.500 kilométernyi országút felújításához, a pántlikázott szerződések, túlszámlázások vagy az el nem végzett munkák utáni kifizetések csak néhány ok, melyek miatt Romániának csak 695,4 kilométernyi működőképes autópályája van.

Romániának azt az Európában egyedülálló teljesítményt is sikerült elérnie 2015-ben, hogy az évet kevesebb autópálya-kilométerrel fejezze be, mint amennyivel elkezdte, miután a Nagyszeben–Szászváros autópálya 3., a (2014-es – a szerk.) elnökválasztás második fordulója előtt két nappal felavatott szakaszát vissza kellett bontani.

Így aztán egy működőképes infrastruktúra hiánya, mely Romániát összekapcsolhatná a többi európai állammal, hazánkat az Európai Unió perifériáján tarthatja, és komoly akadályát képezi a fejlődésének, a befektetések vonzásának, vagy az idegenforgalom elősegítésének. Ugyanakkor egy hatékony infrastruktúra hiánya azon okok egyike, melyek miatt az Eurostat egyik 2013-as felmérése szerint Románia a második helyen van az EU-ban a közúti balesetek áldozatainak számát illetően.

A vasúti infrastruktúra sem áll jobban. A Világgazdasági Fórum Romániát az utolsó helyre sorolja az EU-n belül a vasúti infrastruktúra minőségét illetően, még a bolgárok is megelőznek minket. Románia vasúti hálózatának kevesebb, mint 40 százaléka villamosított, ilyen körülmények között pedig felesleges árammal működő mozdonyok és motorvonatok beszerzése. 2008 óta évente több mint 5.000 kilométernyi vasúti hálózat esetében lépik túl a főjavítási határidőt.

5. ERDŐIRTÁSOK

1989 óta ez is a romániai gondok egyike. Míg a román történelmi tartományokban 1800-ban 8,5 millió hektárnyi erdős terület volt, 2012 nyarára az erdős terület nagysága 6,35 millió hektárra csökkent.

A Greenpeace România egyik jelentése szerint, mely a hatóságok által biztosított adatok alapján végzett vizsgálatot, hazánk óránként 3 hektárnyi erdőt veszít és 62 illegális kivágási eset történik naponta. Ennek megfelelően az illegális favágási tevékenységek csak a 2013–2014-es időszakban több mint 52 millió euró értékű kárt okoztak a román államnak.

Ugyanakkor az utóbbi 21 évben több mint 32,66 millió tonna faáru (forgács, rönkfa, gally, vagy borítólap, furnérlap és egyéb) megy exportra, derül ki az Országos Statisztikai Intézettől (INS) származó és a Gândul által 2015 májusában összesített adatokból. Az országos erdős terület csökkenésének riasztó tendenciája az, hogy a tarvágások után az erdőterületeket mezőgazdasági területekké vagy legelőkké alakítják át. Így aztán, hogy megkaphassák a hektáronkénti európai támogatásokat, számos személy a tulajdonába került erdőket letarolta és helyükön mezőgazdasági területet alakított ki. Ezáltal az erdők letarolása talajromláshoz, a klíma szárazabbá válásához, a szélsebesség növekedéséhez, földcsuszamlásokhoz és árvizek kialakulásához vezetett.

6. A POLITIKAI OSZTÁLY REFORMJA

Az utóbbi 25 év Romániájának másik jelentős „kudarca”, hogy a politikai vezetők gyakran napirendre tűzik ezt a kérdést a választási kampányok idején, de az urnazárás után gyorsan megfeledkeznek róla. E sikertelenség egyik első mutatója az, hogy a lusztrációs törvényt csak a forradalom után 22 évvel, 2012-ben sikerült elfogadni, egy sok kérdést felvető formában.

A román politikai környezet megváltozásának kudarcát az mutatja a legjobban, hogy a jelenlegi, 2012–2016-os törvényhozási ciklusban megfordult parlamenti képviselők csaknem 25 százalékának meggyűlt a baja a törvényel, ugyanis elítélték, bíróság elé állították, bűnvádi nyomozás alá helyezték őket, vagy az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) vádolta meg őket összeférhetetlenséggel, érdekütközéssel vagy indokolatlan vagyonosodással. A Gândul 2015. augusztusi összesítésében szereplő 99 képviselő és 42 szenátor közül a legtöbben (55) a PSD-hez tartoznak. Ennek a pártnak van különben a legtöbb képviselője is. A rangsorban a következő a PNL (a PDL-vel együtt), 43 olyan képviselővel, akiknek gondjuk van az igazságszolgáltatással, aztán az UNPR 12, az RMDSZ 10, a PC–PLR 6, a kisebbségek 3 és a PP-DD 2 képviselővel. 11 problémás képviselő független, miután távoztak abból a pártból, melynek révén bekerültek a Parlamentbe.

A politikai osztály reformjának kudarcát példázza Victor Ponta háromévnyi kormányzása is, melynek során három kabinetet vezetett, 12 minisztere ellen pedig bűnvádi nyomozás indult megvesztegetés, hivatallal való visszaélés, választási csalások, a nemzetgazdaság aláásása vagy plágium miatt, és közülük hármat, a Gândul 2015. júliusi összeállításának elkészítése idején el is ítéltek. Ezek annak a bizonyítékát jelentik, hogy Románia polgárait még mindig egy olyan politikai osztály tartja a szorításában, mely kultuszt csinál a kompromisszumokból.

7. A FORRADALOM IGAZSÁGA

Ez a kérdés még mindig tisztázatlan, annak ellenére, hogy 26 év telt el azóta, hogy a románok az egyetlen véres kelet-európai forradalommal léptek ki a kommunizmusból. Bár akkor több mint ezren meghaltak és több mint háromezren megsebesültek, a Főügyészség 2015 októberében lezárta a forradalom aktáját, melyben azokat a körülményeket vizsgálták, melyek az 1989. december 19-e és 22-e között 709 személy halálához, 2.198 személy megsebesüléséhez és csaknem 300 személy letartóztatásához vezettek. Mindezt úgy, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2011-ben arra kötelezte Romániát, hogy oldja meg gyorsabban a forradalommal kapcsolatos ügyeket. Sőt, a Főügyészség 2013 áprilisában hivatalosan is kötelezettséget vállalt e fórum előtt arra, hogy kialakít egy menetrendet a forradalom alatt elkövetett bűnök kivizsgálására, a Tiberiu Niţu által vezetett Főügyészség ügyészeinek pedig 2013 szeptemberéig kellett volna megállapítaniuk „a politikai döntéshozók érintettségét” az 1989-es forradalomban, de ezt a határidőt nem tartották be.

Ennek ellenére a katonai ügyészek októberben úgy döntöttek, hogy lezárják a vizsgálatot a háborús propaganda, genocídium, embertelen bánásmód, tulajdon és más jogok elleni háborús bűncselekmények, illetve emberiség elleni bűncselekmények vádjával, arra hivatkozva, hogy a vizsgált tettek nem szerepelnek a büntetőtörvénykönyvben, „ugyanis nem jellemzi tipikusság az inkrimináló törvényi jogi normákkal összefüggésben”. Ezen kívül lezárták az emberöléssel, emberölési kísérlettel és emberölésre való felbujtással kapcsolatos vádpontokat, mert vagy bekövetkezett az elévülés, vagy már jogerős ítélet született, de arra is hivatkoztak, hogy az elhalálozás nem valamilyen büntetőtörvénykönyvben szereplő tett nyomán következett be, vagy maga a tett nem bizonyított.

8. A BÁNYÁSZJÁRÁSOK IGAZSÁGA

Ez szintén egy 26 éve megoldatlan kérdés Romániában, ugyanis a vizsgálat hiányos és nem találtak egyetlen vétkest sem. Az 1990 júniusában lezajlott bukaresti utcai harcokban több százan sebesültek meg. Ugyanakkor hivatalosan csak hat halálesetet ismertek el, de az újságírók akkoriban legalább 100 áldozatról beszéltek, akiket ismeretlen helyeken temettek el. 26 éve senkit sem vontak büntetőügyi felelősségre az akkori események miatt. Ezek során a rezsim ellen tüntetőkkel szemben bevetett bányászok és munkások mindent feldúltak, kormányzati épületektől kezdve egészen a pártszékházakig. A károkat a mai napig nem mérték fel.

Az ügyészek csak most, negyedévszázaddal később, az EJEB nyomására kénytelenek újra megnyitni az aktákat. Az 1990. június 13–15-i bányászjárás aktáját 2015. október 21-én nyitották meg újra. A katonai ügyészek több olyan személy ellen indítottak bűnvádi nyomozást, akik 1990-ben politikai döntéshozók voltak, azt állítva, hogy az akkori elnök, Ion Iliescu, valamint Petre Roman kormányfő, Virgil Măgureanu SRI-vezető (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), Gelu Voican-Voiculescu és mások az Egyetem (Universităţii) téren zajló tüntetés erőszakos felszámolásáról döntöttek. Az említett személyeket az 1990. június 11–12-én hozott döntésük miatt a polgári lakosság elleni támadással elkövetett emberiség elleni bűncselekményekkel vádolják.

9. A PRIBÉKEK

A kommunista rezsim még életben lévő pribékjei ellen csak most indítottak vizsgálatot és eddig egyetlen jogerős ítélet sem született az elkövetett bűnök miatt. Egyetlen évtized alatt több mint 100.000 olyan rab halt meg Románia börtöneiben, akiket a kommunista rezsim az állam ellenségeivé nyilvánított.

A Gândul a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézettel (IICCMER) együttműködésben nagyszabású kampányt indított Románia történelmének e sötét korszakával kapcsolatosan, és közzétette a kommunista rezsim még életben lévő volt pribékjeinek listáját. Ennek nyomán kerültek bíróság elé olyan pribékek, mint Alexandru Vişinescu, a Râmnicu Sărat-i börtön volt parancsnoka vagy Ion Ficior, a peripravai láger volt parancsnoka.

Eddig csak az emberiség elleni bűncselekmények miatt bíróság elé állított Alexandru Vişinescut ítélték 20 év börtönre, de a döntés nem jogerős. A peripravai kényszermunkatábor volt parancsnoka, Ion Ficior a második pribék, akit emberiség elleni bűncselekmények miatt bíróság elé állítottak. Az ő esetében még nem született ítélet.

10. A TITKOSSZOLGÁLATOK CIVIL ELLENŐRZÉSE

Romániának ezt sem sikerült még megoldania. Elméletileg az ellenőrzés a parlamenti bizottságokon keresztül valósul meg, de valójában szinte egyáltalán nem létezik. Sőt, az ilyen hatáskörrel felruházott parlamenti képviselők között olyanok is vannak, akikkel szemben gyanúk merülnek fel, például Sebastian Ghiţă, aki az állammal és ezen belül sok esetben éppen a titkosszolgálatokkal kötött szerződésekkel alapozta meg a vagyonát, vagy Daniel Savu volt SRI-tiszt, aki most PSD-s szenátor. A bizottság elnöke, Georgian Pop a SRI Nemzeti Hírszerzési Akadémiáján végezte tanulmányait, mint ahogy a bizottság alelnöke, a liberális Octavian Popa is.

A titkosszolgálatok közvetlenül részt vettek olyan törvények kidolgozásában és elfogadtatásában, melyek az alkotmány és a hatályos törvények keretét meghaladó módon növelnék meg a hatalmukat. Az olyan törvények, mint a „Big Brother”, a kibernetikai biztonságra vonatkozó, vagy az, mely a feltölthető mobilkártyákat vagy nyilvános Wi-Fi-hálózatokat használók azonosítására kötelezné a szolgáltatókat, az ilyenfajta kísérleteket példázzák, melyek viszont beleütköztek az Alkotmánybíróság ellenállásába. Ezek, például, törvényi lehetőségeket biztosítottak volna a titkosszolgálatoknak arra, hogy bírói engedély nélkül hozzáférhessenek bármelyik romániai informatikai rendszerhez.

A parlamenti képviselők az összes olyan eléjük kerülő ügyet lezárták, melyek a titkosszolgálatok visszaéléseiről szóltak, azt állítva, hogy ezekre nincs bizonyíték. Ezen kívül a bizottság, az információk minősítésére vonatkozó törvényekre hivatkozva, sohasem mutatta be azokat a bizonyítékokat, melyek ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy a titkosszolgálatok nem tevékenykednek joggal visszaélő módon.