Végül mégiscsak megszavazták maguknak a parlamenti képviselők és a szenátorok az extranyugdíjat. Miután Klaus Johannis államfő megfontolásra és átdolgozásra visszaküldte a júniusban elfogadott eredeti verziót – amely tulajdonképpen a honatyák jogállását rögzítő törvényt módosítja – most minimális átalakítással ismét elfogadták azt. A lényeg azonban nem változott: egy három mandátumot végig pedálozó honatya több mint 4000 lejes nyugdíjat kap.

A honatyák 287 támogató vokssal 1 ellenében, öt tartózkodás mellett szavazták meg a módosítást, mivel a jogszabályt ellenző Nemzeti Liberális párt (PNL) honatyái tiltakozásul kivonultak az ülésteremből.

A módosítás értelmében egy honatya egy négyéves mandátum után 1550, két mandátum után 3100, három mandátumot követően pedig 4600 lejes nyugdíjra jogosultak.

A jogszabályt még az akkor kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) nyújtotta be, de a végül kihátráló PNL-en kívül az összes párt támogatta.

Johannis államfő szerint a pluszjuttatás indokolatlan és önkényes, a parlamenti képviselőknek nem kellene privilégiumokkal rendelkezniük, hiszen nem járultak hozzá a nyugdíjalaphoz.

A parlament ennek ellenére megszavazta – annyi módosítással, hogy immár hat hónap helyett négy év a minimális, képviselőként vagy szenátorként eltöltött időtartam, amely után jár a nyugdíj.

A korrupció miatt jogerősen elítélt honatyáknak nem jár majd a juttatás, a mandátumukat összeférhetetlenség miatt elvesztőknek viszont igen.

Az indítvány szerzői azzal indokolják a nyugdíjemelés szükségességét, hogy a képviselőknek és a szenátoroknak joguk van a „természetes és méltányos” illetményhez a parlamenti tevékenységüket honorálandó. A nyugdíjemelést támogató honatyák arra hivatkoznak, hogy parlamenti mandátumuk nem számít bele a nyugdíjra feljogosító, ledolgozott évekbe.

Az államfő többször már nem küldheti vissza a jogszabályt a törvényhozásnak, viszont megtámadhatja azt az alkotmánybíróságon.