Strada utca
pazs
2015. december 10. csütörtök, 18:50
A törvényszék fityiszt mutatott a marosvásárhelyi panaszosoknak, akiket a zsaruk gigabírsággal ijesztgettek, aztán kiderült, hogy ok nélkül.

A Maros megyei törvényszék csütörtökön azt az ítéletet hozta, hogy nem jár fájdalomdíj azoknak a marosvásárhelyi lakosoknak, akiknek tetemes bírságot helyezett kilátásba a helyi rendőrség arra az esetre, ha nem veszik le házaikról a kétnyelvű utcanévtáblákat.

A törvényszék honlapján közölt ítélet szerint a bírák 12 marosvásárhelyi lakos polgári perében mondták ki az alapfokú elutasító ítéletet. A panaszosok a számukra kilátásba helyezett bírsággal egyenértékű fájdalomdíjat kértek a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrségtől. A helyi rendőrök április végén 30 ezer és 50 ezer lej közötti bírságot helyeztek kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkéntesei által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat.

A rendőrség a reklámtörvény alapján járt el, és a törvénytelen reklámozásra vonatkozó büntetési tételeket helyezte kilátásba. Ugyancsak a reklámtörvény alapján büntette meg azokat az önkénteseket is, akiket márciusban ért tetten a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése közben. A számukra kirótt bírságokat viszont érvénytelenítette a bíróság, mely az ítéletében azt is kimondta, hogy nem tekinthető reklámtáblának a kétnyelvű utcanévtábla, ezért nem vonatkoztatható rá a reklámtörvény. A bírsággal fenyegetett 12 lakos korábban büntető feljelentést is tett a helyi rendőrség ellen, az ügyészség azonban nem indított bűnvádi eljárást a fenyegetés ügyében, és ezt a döntését a bíróság is indokoltnak tartotta.
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/12988
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.
A jó törvénykezés nem elég: a helyi közösségeknek élniük kell a meglévő jogokkal – hangzott el a nyelvi jogokról szóló kolozsvári beszélgetésen.
A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.
A sajátos zenei és szövegvilággal rendelkező felvidéki együttes zenéjéra nincs recept, Szarka Gyula énekes szerint. A Ghymessel indult az idei KMN főtéri koncertkínálata.