Az Utca megtette kötelességét, az Utca mehet

Megtették, amit meg kellett. Haza is kéne már menni...
Hirdetés

Amit el kellett mondani, azt elmondták, amit meg kellett tenni, azt megtették. Itt a jó pillanat arra, hogy az „Utca” tartson egy kis szünetet. Az utcára vonulás megbuktatott egy olyan kormányt, mely úgy tűnt, belefásult a Victoria-palotába, kitörölt a történelemkönyvekből egy gyanús pártot, mely nélkül semmilyen politikai játék sem volt elképzelhető, és börtönbe küldte a főpolgármesteri tisztségre leginkább esélyes jelöltet (bár ebben az igazságszolgáltatás is segített). Ez a teljesítmény óriási és elégséges.

Az utóbbi napokban zajló tüntetések jelentéséről szóló viták, összehasonlításai a múltbeliekkel és azok a kérések, hogy álljon össze egy politikai követelésekkel rendelkező szervezetté, jogosak, de feleslegesek. A Térnek itt kellene abbahagynia és mindazoknak, akik kértek, felelősségre vontak vagy skandáltak, olyan – civil – intézményi eszközök után kellene nézniük, melyek teljesíthetik az óhajaikat. Ha az effektív részvétel nem érdekli őket, akkor menjenek haza és tartsák kezük ügyében a bakancsaikat, mert hamarosan újra lesz okuk utcára vonulni.

A válság nem ért véget, még csak most kezdődött el.

Ne hagyjuk, hogy a nosztalgiák elrontsák a tüntetések kezdetekor átélt lelkesedésünket és örömünket. Persze, sokan úgy fogják érezni, hogy őket már nem képviseli mindaz, ami ezek után következik, és ez az érzés is természetes. De ha már 1989-hez és a 90-es évek elejéhez hasonlítgatunk, akkor azt is lássuk, hogy a helyzet most pont az ellenkezője az akkorinak.

1989-ben egy rendszerváltást követelő forradalom robbant ki. Sok görcs volt, Ion Iliescu az utca óhaja alapján legitimálta a FSN-jét (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.), megfeledkezve arról, hogy ő volt az, aki a lehető legtöbb lépcsőfokon keresztül cserélte volna le a kommunizmust kapitalizmusra. De akkor totális váltásra volt szükség. A tüntetés most az elitnek szól, amelye képtelen előállni egy országstratégiával. A jelenlegi Parlament nem a Nagy Nemzetgyűlés (az 1989 előtti „gúnyparlament” – a szerk.), akárhány gazember ül is benne. Az Egyetem (Universităţii) tér a 90-es években ugyanazt jelentette az ellenzék számára, mint a forradalom a FSN-nek: energiaforrást az intézményi és identitási építkezéshez. A helyzet most teljesen más, és ezért nincs szükségünk vezérekre a téren, összefogásokra, szervezetekre, vagy mit tudom én milyen szerveződési formákra. Van egy intézményi rendszerünk, melyet néhány, a politikai döntéseket – gyakran okkult módon – irányító pártok feletti banda sajátított ki.

Nem a rendszert kell szétrobbantani, hanem a vezérlőpultnál ülő bandákat.

Ehhez viszont nem menetelésekre, hanem intézményi lépésekre van szükség.

Politikai csapda a tüntetések elhúzódása, bizonyos formátumok kialakulása a Téren (ismétlem, a forradalmi hangulatú Téren és mindazzal, amit a feszültségkeltő tevékenységük jelent), arra várni, hogy vezetők nőhetnek ki ezekből a megmozdulásokból. Egyrészt mindez időhúzás, hogy az erkölcsi erejüket vesztett és az előző szavazásokon szerzett voksok legitimitásába kétségbeesetten kapaszkodó politikai erők visszanyerjék egyensúlyukat. Másrészről vannak vezetők és már nem kell újak megjelenésére várni. A Cotroceni-palotában tartott konzultációkon megjelent néhány szervezet: ezek azok a központok, melyekből a vezetőket ki kell választani. Ezeken kívül van még néhány, melyek elutasították a meghívást, vagy egyáltalán meg sem hívták őket. Aki egy ügyre, polgári cselevésre vágyik, vagy azt akarja, hogy az állam intézményei előtt képviselve legyen, az könnyen választhat magának egy szervezetet és embereket, amelyik és akik képviselhetik az ezek után következő harcban.

Az a drámai, hogy társadalomként el sem tudjuk képzelni, hogy ez lehetséges, és meg sem fordul a fejünkben, hogy ezt megtegyük. És azt is meg kell említeni, hogy az utóbbi évtizedekben

a politikai tényező mindent megtett a civil társadalom szétveréséért.

De még ezen nehézségek közepette is, ha jól megnézik, elég sokan vannak, akiket érdemes támogatni. Az EFOR, a CRPE, a Románia Kezdeményezés (a lista jóval hosszabb) és sokan mások a Tér energiájára és a civil aktivizmust igénylők adományaira szorulnak. A Térre vonulásnak megvolt a maga szerepe, most nyugodtan meg lehet tenni a második lépést anélkül, hogy azon bánkódnánk, milyen szép kis Terünk volt, és íme, most mindenféle gyanús alakok akarják elsinkófálni.

Konkrétan, amit tenni lehet, az egy totális nyomásgyakorlás a Parlamentre. A civil szervezetek rendelkeznek ehhez a szükséges erővel és eszközökkel. A Térre kivonultak szolidaritásával többet tudnak elérni, mint a népgyűlések. A diaszpóra szavazási lehetősége, a kétfordulós polgármester-választás és sok más strukturális gond parlamenti úton oldható meg. És olyan Parlamentünk van, mely semmit sem akar csinálni, és ezt a fajta viselkedést szeretné állandósítani. Maga az elnök is habozott bármit kérni a Parlamenttől, ehelyett az utcához fordult. Nem itt van a megoldás, hanem a parlamenti határozatképességben, a nép érdeke ellen szavazók által felemelt kézben.

Technokrata kormányt követelnek és már fel is bukkant néhány vélemény, melyek szerint ez gyenge kormány lesz, mert nem rendelkezik majd parlamenti támogatottsággal. Így van, és ezt a tényezőt is figyelembe kell venni. Csak akkor lesz egy választás előkészítésére alkalmas és erős technokrata kormány, ha az utóbbi napok tüntetéseinek szimbolisztikáját maga mögött tudó civil társadalom nyomást gyakorol a Parlamentre. Az előrehozott választás hamis megoldás, melyet csak a feszültségek enyhítésére dobtak be: egy politikai játék, semmi más.

A pártoknak át kellene érezniük a felelősségüket és saját magukat kellene megreformálniuk.

Pártalakítások szorgalmazása illuzórikus és időpazarlás.

Nincsenek források és képesség egy új párt létrehozására, és már elég sok példa alátámasztja ezt. Irreleváns, hogy három személy is pártot alakíthat, hiszen képtelen megjelenni a nyilvánosság előtt. Amikor egy párt a Téren fog megszületni és meg is nyeri a választásokat, biztosak lehetnek abban, hogy az egy szélsőséges párt lesz, mely kihasználta a politikai döntésképtelenséget és a polgárok kétségbeesését.

Aki most változást akar, az keresse meg a képviselőit az interneten és támogassa őket. A Tér megtette a kötelességét. Haszontalan érzelem azon siránkozni, hogy degradálódik. Lépjünk tovább és segítsük a civil társadalom fejlődését.

Hirdetés