Vasárnap a gyász és a megrendülés vitte ki az embereket a térre, és áradt szét. Kedden csak Bukarest tüntetett, Kolozsvár nem. A szerdán utcára vonulókban Victor Ponta lemondása egyszerre váltott ki örömöt és gyanakvást. Felcsillant a remény, hogy valami változhat, de mindenki érezte, hogy ennyi azért nem elég. És ott volt a vegytiszta felháborodás a tűzesetet lehetővé tévő magánhanyagság, hatósági közöny és korrupció miatt, illetve amiatt a hatalmi arrogancia miatt, amely október 20-án Bogdan Gigina motoros rendőr halálához vezetett. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezekből a vegyes érzésekből csak a felháborodás és párszáz ember maradt csütörtökön az utcán anélkül, hogy bármit is csatornázni tudott volna. Kevesen voltunk, sokfélék, a hangadó többség pedig túl fiatal és fantáziátlan volt bármilyen politikai opció hiteles megjelenítéséhez. Felháborodásuk agresszivitásként, gyászuk pozőrségként hatott.

 

Mindez péntek estére megváltozott. Kijöttek a térre az egyetemisták, a fiatal értelmiségiek és jópár kisgyerekes család – pont azok, akik fájdalmasan hiányoztak előző este. Többezresre duzzadt a tömeg, és megtöbbszöröződtek az üzenetek.

 

Most is feltűnt egyedi színfoltként az Anonymous-maszk, az Erdély-zászló és a royalista Románia-zászló, de lobogott mellettük egy hatalmas Rock the system zászló, egy kis fekete gyászlobogó, egy nagy fekete zászló a radikális változás igényével. Nincs változás önszervezés nélkül, hirdette egy harmadik fekete textil. És az anarchisták felirata vezette a felvonulást: Egyetlen kormány sem képvisel minket! Nem kell a tekintély! Nem kell a hierarchia!

 

 

 

 

Az utópiáktól az irónián át egészen konkrét törvényekig és tettekig terjedtek az elvárások papíron, kartonon és textilen. A mindenkit szivató Cenzuratból, illetve Epic Show-ból ismert színész és humorista, Bob Rădulescu például mindkét felén üres táblát tartott a magasba.

 

Beállt egy origóállapot, illetve (alaptalan?) érzés, hogy van értelme felháborodni a gazságokon, javasolni bevett és szokatlan dolgokat, kitalálni újakat, mert most minden megváltozhat.

 

Van értelme átvilágítási törvényt kérni, a törvénytelenül szerzett vagyonokat elkobozni, a honatyák számát csökkenteni, mentelmi jogukat megnyirbálni, Romániát újraindítani. Van értelme a parlamentből a tömjént kiszellőztetni, a politikai, egyházi és gazdasági elitet számonkérni, és egymást megkérni, hogy ne adjunk és ne fogadjunk el csúszópénzt. Mert az utcának ugyan nincs vezetője, de a jövőnek van – kollektív – szerzője. 

 

Érdemes megtapsolni a mentőt, üdvözölni a buszsofőrt, maradást skandálni az orvosoknak a kórházak előtt, kórusban beolvasni a pártoknak a városháza előtt, hogy egymást váltva lopnak, biztatni DNA-t, felrázni a diákokat. Mindezt az előző estékhez képest új és kreatív szlogenekkel (is).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért pezsgett fel most a közéleti üzenetműhely, mert Johannis ma meghallgatta (a vele is nagyon óvatos) civileket? Vagy mert a DNA ma beidézte a Colectiv klubot engedélyező polgármestert és a végzetes tűzijátékot beszerelő cég tulajdonosát? Vagy mert a mai tüntetést más kezdeményezte, mint a tegnapit? 

 

Vagy mert ma végre lemondott Oprea a belügyminiszterségről? Vagy mert a lemondott kormányfőt beidézte ma a bíróság? Vagy csak most volt ideje az embereknek táblákat írni? Valószínűleg is-is.

 

Már tegnap is unták, hogy csak ugráljanak és skandáljanak a változásért, ezért ma tovább léptek. A hangosbeszélőt végre párbeszédre használták, így dőlt el az ortodox katedrálisnál, hogy ma nem megyünk a Mărăști negyedbe, a városháza előtt pedig azt szavaztatták meg, hogy a Monostor előtt felmegyünk a Hașdeu diáknegyedbe. 

 

Szóba került, hogy utána a Főtéren arról fogunk beszélgetni, mit lehet ebben a kormányváltó helyzetben tenni, de ez végül elmaradt, mert a Hașdeu diáknegyedből leérve a tömeg kettészakadt anélkül, hogy a zöme észrevette volna. A többség tett egy jó nagy kört a Monostoron, pár százan egyből visszamentek a Főtérre, de közben mindkét menetből sokan lemorzsolódtak. 

 

 

 

 

Mire a monostori rész visszaért a Főtérre, addig az ott lévők szétszéledtek, mert este tízkor már csak két Celsius fok árválkodott Kolozsvár belvárosában. A nagyobbat menetelők biztatták egymást, hogy holnap is találkoznak itt, és elkezdik a tervezgetést, addig is aki teheti, adjon vért a bukaresti sebesülteknek, mert főleg a következő napokban lesz erre nagyobb szükség. 

 

Egy gyorsan elsimított összezörrenés után (hogy ki szólhat a tüntetésen, illetve a tüntetésről) pedig mindenki békésen hazament. Bár a novemberi esték utópikussá hűtik a várakozásunkat a szabadtéri társadalmi párbeszéd lefolytatásáról, azért folyt. köv.