„Az ellenzék vérszegény tiltakozása arról árulkodik, a liberálisok maguk sem tudják, akarnak-e, tudnak-e kormányozni, ha igen, mikor, kivel, egyáltalán, ellenfelük vagy potenciális szövetségesük-e Oprea. Klaus Johannis államfő reagálása ezúttal nem késett, tulajdonképpen neki sikerült csak magyarázkodásra kényszerítenie Opreát, eszközei viszont nem nagyon vannak a kormányfőhelyettes elmozdítására, az a kijelentése pedig, mely szerint azt tanácsolta neki, hogy mondjon le, inkább gyengeségről, mintsem elszántságról tanúskodik. De a civil szféra, a közvélemény nyomása sem bizonyult tartósnak, az utcai tüntetésekkel a hétvégén fellobbant láng igen hamar kialudt.

És talán ez a legdühítőbb az Oprea-botrányban: hogy elpárolgott minden dühünk, hogy szinte már nem is látjuk értelmét felemelni szavunkat a visszaélések ellen. Mert ha már lázadni sem tudunk, merünk, tényleg bármit megtehetnek velünk.”