Szerző: Balogh Levente
2015. október 23. péntek, 09:58
Amíg olyan országban élünk, ahol egy egyetem, a szintén vásárhelyi MOGYE vezetői az oktatási tárca – tehát a kormány – támogatásával vehetik semmibe a törvényt, amiben a magyarok számára kedvező elemeket, a magyar főtanszékek létrehozását rögzítették, nincs amin csodálkozni.

„A helyzetet tetézi Dorin Florea polgármester, aki egyenesen törvénytelennek nevezi a valóban kétnyelvű utcanévtáblákat – holott nincs tudomásunk olyan jogszabályról, amely tiltaná az ilyen utcatáblák kihelyezését. A kétnyelvűséget szabályozó törvény ugyanis csak a települések megnevezésének kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről rendelkezik. Vagyis attól, hogy a jogszabály nem tér ki külön az utcanevekre is, még nyugodtan alkalmazhatóak lennének a ténylegesen kétnyelvű táblák – ha a román illetékesek a magyar anyanyelvhasználatot érintő ügyekben nem azt, a jogállamiság elvét megcsúfoló elméletet képviselnék, miszerint ami nincs tételesen szabályozva, az tilos.

Persze nem is vártunk mást attól az önkormányzattól, amelynek egyik illetékese, a helyi rendőrség vezetője több tízezer lejes bírsággal fenyegette azokat a polgárokat, akik egy civil szervezet jóvoltából kétnyelvű táblákat helyeztek ki. A helyzetet súlyosbítja, hogy az illetékes bíróság ezt nem értékelte fenyegetésként – azért kíváncsiak lennénk, mégis mi a jogi besorolása annak, ha valaki horribilis pénzbüntetéssel fenyegeti emberek egy csoportját csak azért, mert valami olyasmit tettek, amit nem tilt a törvény?

Igaz, amíg olyan országban élünk, ahol egy egyetem, a szintén vásárhelyi MOGYE vezetői az oktatási tárca – tehát a kormány – támogatásával vehetik semmibe a törvényt, amiben a magyarok számára kedvező elemeket, a magyar főtanszékek létrehozását rögzítették, nincs amin csodálkozni. Addig az abnormalitás, a kirekesztés, az adófizető polgárok egy csoportjának másodrendű állampolgárrá történő lefokozása – csak azért, mert nem román nemzetiségűek – lesz a normális állapot."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/12221
Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért, amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna.
Van ebben az interjúban szó mindenről: az 1818 utáni gyenge román államról, diszkriminációról, kicsit Erdélyről is. Méghozzá női szemszögből.
Ez jött ki egy közvélemény-kutatás eredményeként. De más nyalánkságok is vannak ott. Például Orbán Viktor.
Bocsánatkérés? Szó se róla. Lemondás? Szó se róla.
Van, aki Dragnea lemondásával mentené meg a pártot. Van, aki szerint már arra sem méltó a PSD, hogy az európai baloldali pártcsaládhoz tartozzon.
Két fő téma köré csoportosulnak idén a legnagyobb kolozsvári magyar rendezvénysorozat eseményei: Mátyás király születésének 575. és a tordai vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulója.
De tényleg... ha minden olyan jól meg a mioritikus hazában, amint azt a nagy kormánypárt hangoztatja, akkor miért is nincsenek?
Most akkor volt katonai ügyész a kormánypalota előtti incidens helyszínén, vagy sem?
Ilyen körülmények között jogos a kérdés: miként tudja biztosítani Románia jövőre az EU Tanács elnökségét?
A csendőrökök által megvert osztrák újságíró miatt Románia 2019-es EU-elnökségét is megkérdőjelezik.
De ehhez arra van szükség, hogy a két ország belügyminisztériuma jóváhagyja Bihar és Hajdú-Bihar megye önkormányzati vezetőinek beadványát.
Ultramodern lesz a kolozsvári közszállítás. Már csak utak kellenek.
A kánikulát gyenge nyári záporok enyhítik majd.
A politikában a konfliktus „alaptevékenység”. Ami ma a román politikában zajlik, az nem konfliktus. Folyamatos botrány. Andrei Pleșu írása.