Szerző: Farcádi Botond
2015. október 22. csütörtök, 08:30
Ez az a régió, amelyet otthonunknak tekintünk, nem kell bukaresti irodákban hátsó szándékoktól fűtve, asszimilációs törekvésektől vezérelve mesterséges régióhatárokat megrajzolni.

„Úgy tűnik, ismét afféle kegyelmi idő köszöntött be a belviszálytól, buktatóktól, visszalépésektől, meghátrálásoktól terhes erdélyi magyar érdekérvényesítési harcban. Október 24-én, szombaton este őrtüzek gyújtásával jelöljük meg Székelyföld határait, ország-világ előtt felmutatva: ez az a régió, amelyet otthonunknak tekintünk, nem kell bukaresti irodákban hátsó szándékoktól fűtve, asszimilációs törekvésektől vezérelve mesterséges régióhatárokat megrajzolni, ezek azok a történelmi határok, amelyek mentén bármely közigazgatási átszervezést végre kell hajtani, itt akarjuk otthon érezni magunkat, itt akarjuk magunk irányítani sorsunkat.

A Székely Nemzeti Tanács újszerű, látványosnak ígérkező, nagyszabású akciója mellé pedig végre felsorakozott mindenki: a kezdeményezés nem vált pártpolitikai csatározások tárgyává, nem kezdődött el az ötlet elsőbbségéért folyó verseny, az egymásra mutogatás, a betartás, amit oly jól ismerünk. Az RMDSZ, az MPP, az EMNP, az EMNT, mindenki támogatásáról biztosította a megmozdulást, bekapcsolódtak a civil szervezetek, a történelmi magyar egyházak, az önkormányzatok, polgármesterek, helyi tanácstagok, vállalkozók. Olyan összefogás bontakozott ki, amelyre régóta, talán a két évvel korábban lezajlott nagy menetelés óta nem volt példa, és amelyre pedig, mint akkor is, azután is bebizonyosodott, igen nagy a közösségi igény.

Mert nem kell ahhoz sem politikusnak, sem politikai elemzőnek lenni, elég, ha józan ésszel gondolkodunk, hogy felismerjük: nemzeti ügyekben csak összefogással érhetünk el eredményt, legfontosabb közösségi céljainkat csak akkor valósíthatjuk meg, ha legalább abban egyetértünk, mely irányba kell húzni a szekeret.'

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/12191
Öröm nézni, ahogy a szerző a nemzeti, egységes és oszthatatlan román nemzetállam, illetve az ukrajnai román kisebbség diskurzusa között lavíroz. És a végén kilóg a hazai lóláb is a magyarokkal.
Nem nálunk, természetesen. Hanem Franciaországban.
Egy friss felmérés szerint a külföldön élő románok 91 százaléka rendszeresen vásárol hazai termékeket.
A csendőrség büntette meg az egyenruhások sértegetése miatt.
Nagy Orbán színészként 21 éve tagja a Harag György Társulatnak. Versenyvizsgán nyerte el az igazgatói tisztséget.
De ez nem feltétlenül baj. Csak ha nagyon píszí kultúrában él az ember.
Például azok fejében, akik, úgymond, ezt a szerencsétlen országot irányítják. De csalódnunk kell. Nincs nekik. Andrei Pleșu írása.
Az ellenzék ellenkezett, de a PSD már ma napirendre vette és megszavazta. Megússzák az összeférhetetlen honatyák is.
Ez egy „rendkívüli helyzetekben esedékes ad-hoc eljárás”, mivel aggódnak, hogy veszélybe kerül a korrupcióellenes harc.
És Kolozsvár is kiemelt helyszín lesz, naná.
Ritka pillanat, amikor az oroszok KIVONULNAK valahonnan.
A Kolozsvári Kőszikla Gyülekezet lányai saját készítésű portékáikkal segítenek a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatásában.
Nagyon úgy néz ki, hogy a dísztribünökön bűnözők, bűnügyesek és sunnyogó csicskásaik állnak majd. A másik oldalon meg a nép, amely megszavazta őket.
Ludovic Orban, Dan Barna és Dacian Cioloș is kiment az utcára az igazságügyi módosítások ellen tüntető tömeg tagjai közé.