„Romániában tehát nemcsak élni nehéz – nagyon nehéz meghalni is, hiszen az emberek általában nem is magától a haláltól félnek igazából, hanem a fájdalomtól. Erre találták ki az úgynevezett palliatív gyógyászatot, azt, hogyan lehet megkönnyíteni a halálos betegek utolsó napjait, óráit-perceit. Ám ez sem mindenkire érvényes. Csupán a kiváltságosokra. A The Economist jelentése szerint palliatív orvoslás szempontjából Románia a 64. helyen áll 80 megvizsgált ország közül. Európai viszonylatban a helyzet nálunk a legrosszabb. A tanulmány szerint ilyen szempontból Uganda, Ghána, Zimbabwe, Vietnam, sőt, még Tanzánia is jobban áll, mint mi. A betegek utolsó hónapjai, hetei sokkal könnyebbek Lengyelországban, Magyarországon, Argentínában, Mexikóban, nem beszélve Angliáról, Ausztráliáról vagy Új-Zélandról. A kormánynak a helyzet orvoslására tett erőfeszítései még ennél is siralmasabb képet mutatnak: a 80-ból a 76. helyen állunk. Rosszabb nálunk a helyzet, mint Nigériában vagy akár Etiópiában.

Az Európai Unió szegénységi listájának megfelelően az országban közel 9 millió ember él a szegénységi küszöb határán. A kis fizetésű alkalmazottak rangsorában Románia az első helyet foglalja el az Európai Unióban. A szegénység visszaszorítását célzó, 2014–2020-ra szóló nemzeti stratégia adatai szerint minden ötödik állampolgár él szegénységben, illetve a lakosság egyharmadának nincs lehetősége a normális élethez szükséges dolgok beszerzéséhez. A tanulmány szerint még mindig sok gyerek van, aki még soha nem járt iskolába, mert a szülők nem tudták beszerezni a szükséges ruházatot, tanszereket, és nagyon sok fiatal hagyja el idő előtt az iskolát.

A kormányt és a politikusokat mindez kevéssé érdekli.”