A nagy zöld összecsapás

Leiskolázták a civilek Emil Boc polgármestert: felkészültebbek, következetesebbek, és van elképzelésük arról, milyen Kolozsváron szeretnének élni.
Hirdetés

A héten zajlott le a kolozsvári városházán az a közvita, amelyet

  • öt-hat éve kellett volna megrendezni,
  • múlt héten hirdetett meg Emil Boc polgármester, hogy lecsillapítsa a civil felháborodást, amit azok a munkálatok váltottak ki, amelyek beáldozták volna a Szamos-parti zöldövezet egy részét egy újabb autós forgalmi sáv kialakításáért a Függetlenség úton az Erzsébet hídtól az új sportcsarnokig.
Amikor kitört emiatt a botrány a Facebookon, Boc Németországban tartózkodott, és onnan függesztette fel a már zajló munkálatokat, és hirdette meg a közvitát. (Ez csak azért fontos, mert Boc a közvitán előszeretettel hivatkozott erre a húzására: lám, milyen belátó és jószándékú polgármester ő, hajlandó meghallgatni a civileket.)
 
Maga a közvita széleskörű és intenzív érdeklődés mellett zajlott, a polgármester, néhány tanácsos, a városháza néhány szakértője és hivatalnoka mellett több tucatnyi civil és sajtós, valamint a hétfői ökoperformansz száz méteres tekercse zsúfolódott be a polgármesteri hivatal Üvegtermébe. Bő három órán át tartott úgy, hogy az első két órában senki sem távozott, és a harmadik órában is csak néhányan.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
Természetesen nem oldódott meg a Függetlenség útja felújításának mikéntje, hogy tovább fokozza-e az autós forgalmat a belváros irányába, vagy sétánnyal, bringasávval teszi-e élvezhetővé és nyugisabbá a Szamos-partot mindenki számára, de legalább
  • megalapozott és következetes szakmai érvek hangzottak el az utóbbi mellett, amelyek mintha nem jutottak volna el a polgármester füléig az útszélesítési terv kidolgozása közben egészen a munkálatok elindításáig;
  • végre láttam Emil Boc-ot nyers hatalomgyakorlás közben. És nem nyert meg magának.
(Igen, a mi mulasztásunk, hogy nem jártunk eddig a városi tanács nyilvános üléseire. De most megjött a kedvem a hozzá.)

Emil Boc nem jó polgármester

– világosodtam meg a harmadik óra végére, miközben közelről figyeltem, milyen technikákkal gyakorolja a hatalmat. Azért nem jó polgármester, mert nincs saját víziója annak a városnak az infrastruktúrájáról, amelyet vezet, és nem sajátította el azt az elképzelést sem, amelyet erről Kolozsvár 2014-2020-as fejlesztési stratégiája, illetve a tavaly decemberben elfogadott, általános városrendezési terv (PUG) megfogalmaz. 
 
És mindezidáig mintha meg sem fordult volna a fejében, hogy ellenőrizze, egy-egy ilyen útfelújítás, bővítés, átépítés összhangban van-e az elfogadott stratégia és városrendezési terv írásban rögzített elveivel, főként ha egy ilyen átalakítás módosítja egyes területek besorolását, jelen esetben zöldövezetből közúttá. 
 
Emil Boc mindig annak az álláspontja felé hajlik, aki épp előhozakodik egy racionális(nak tűnő) érvvel, függetlenül attól, hogy beleillik-e, vagy épp ellentmond az említett dokumentumokban leszögezett városfejlesztési céloknak. Ha nincs koherens elképzelésed, és azt nem tudod rákényszeríteni a végrehajtó hivatalnokokra, akkor egyrészt könnyen nyúlsz az olyan hárításokhoz, hogy erre most nincs pénz, ellenben azt meg kell csinálni, mert szorít az európai alapokat lehívó pályázat, másrészt bárki könnyen meggyőzhet bármiről felületes érvekkel is. Ahogy ez a Szamos-parti útszélesítés esetében is történt.

Boc végig erős vezetőnek akart mutatkozni

Az első órában határozott és hatékony ülésvezetőt alakított. Ez az a Boc, akit a sajtótájékoztatókról is ismerünk: a kijelentő mondatok is úgy pattognak elő a szájából, mint a parancsok, olyan virtuozitással piruettezik a válaszok és visszakérdezések között, ahogy arra csak az ülésvezetés primadonnája képes. Akár szónoki kérdésekre is válaszolt, ha eszébe jutott egy replika, de ha valaki konkrét hiányosságot kért rajta számon, és nem tudott rá válaszolni, akkor olyan természetességgel adta meg a szót a listán következőnek, mintha a kérdés vagy bírálat el sem hangzott volna.
 
Kezdi ő az útfelújítás részletezésével – vázolta –, majd hozzá lehet szólni, jelentkezzen most, aki beszélni akar – mondta, és írta is fel a jelentkezők nevét. A civilek harmada iratkozott fel, a polgármester pedig gyorsan belevágott, miért is kell szélesíteni a Függetlenség útját: gördülékennyé kell tenni a közlekedést a Monostortól a belváros irányába. Ezért az illető útszakaszon
  • szegélykövekkel elhatárolják a villamosvonalakat az autós forgalomtól,
  • egyirányúsítják az autós forgalmat a központ felé, a másik parton pedig a központtól a Dónát negyed irányába,
  • több sávra eresztik rá az autókat,
  • le lehet majd menni a víz fölé egy korláttal védett sétányra,
  • a meredek és zöld partnak csak egy részét építik be, és az építkezés közben szétrombolt részt újra füvesítik, fásítják.
Ez utóbbit többször is elmondta a polgármester, még úgy is, hogy odalépett az egyik sokképes panóhoz, és fényképeken mutatta a cölöpöket, ameddig kiér majd az épített rész a jelenlegi zöldben, miközben a part szélén lévő fák megmaradnak. Mintha a sok civilt (köztük jópár építésszel) csak az érdekelte volna, mekkora az aránya a felszámolandó, illetve a megőrzendő / visszafüvesítendő zöldnek.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
Egyrészt rögtön az elsőként megszólaló aktivista, Mihai Goțiu újságíró tisztázta neki, hogy ezt az intenzív érdeklődést részükről nem pusztán az a párszáz négyzeméternyi zöld, illetve pár tucat fa kivágása váltotta ki, hanem fordulópontként élik meg az ügyet. Az a tét, hogy a városháza továbbra is főként az autós közlekedésnek kedvez a felújításokkal, ahogy az a ’60-’70-es években volt jellemző az európai nagyvárosokra, vagy csatlakozik-e végre a 21. századi urbanisztikai trendekhez, amelyek úgy alakítják a közlekedési infrastruktúrát, hogy az elsősorban a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak, a tömegközlekedésnek és csak legutolsó sorban az autós forgalomnak kedvez.
 
Másrészt rögtön megkapta a kérdést a kerékpárklubot vezető Radu Mititeantól, hogy a felújítási tervek milyen arányban tüntetik el a Szamos-parti zöldet. Ahogy bizonytalanná vált a lába alatt a talaj, vagyis nem tudta a választ, Boc többször elismételte, hogy az útszélesítési terv átment az összes törvényes procedúrán, és megkapott minden engedélyt, része egy szigorú európai pályázatnak, amin nem szabad változtatni, másrészt rögtön átadta a szót a szakértőknek. 

És ebből remek, több órás vita kerekedett, 

amelynek során sokat lehetett tanulni
  1. a közlekedésről,
  2. a bürokrácia labirintusáról, amelyben rendszerint láthatatlanná válnak a kolozsvári urbanisztikai tervek, majd úgy bukkannak fel, hogy alig lehet rájuk ismerni,
  3. a hivatal és a polgárok egyirányú és roppant hiányos kommunikációjáról,
  4. illetve arról, mit is keresünk mi itt.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
Megtudtuk, hogy erre a közlekedési folyosóra nagyon is szükség van, hogy összekösse a Monostort a történelmi városközponttal, hogy attól lesz rajta gördülékenyebb a közlekedés, hogy az autók nem fognak beragadni a villamosok mögé, úgy védi a környezetet, hogy a folyamatosan haladó autók kevesebb gázt pufognak ki, mint a meg-megálló, majd elinduló autók, illetve ez a fő artéria a lakott övezetek szűk utcáiból csatornázza el az autós forgalmat, hogy ott kevesebb gáz és zaj keletkezzen – sorolta Adrian Borda, az általános városfejlesztési tervet koordináló építész. 
 
Aki szerint a villamosozás nemcsak a leggyorsabb, legzöldebb (a troli mérgezőbb, mert az autósokkal közös sávon megállásra és fölösleges kipufogásra kényszeríti az autókat) és leghatékonyabb városi tömegközlekedés, hanem maga a jövő. Nem hogy felszámolni nem szabad, hanem meg kell nyújtani a vonalát ki Szászfenesre. Az építész egyenesen a szívemből szólt, amikor afelett a kolozsvári jelenség felett értetlenkedett, hogy míg az utakat tükörsimára újítjuk fel, a járdák – főleg a lakóövezetekben – katasztrofális állapotban vannak.
 
Szakáts István és más civilek
 
A civilek mögött térkép a kérdéses útszakaszról
 
Gördülékenységi érvét viszont épp egy nem építész döfte halálra: hiába biztosítunk folyamatos haladást több sávon bő egy kilométeren keresztül, ha ez a kellemes szakasz mindkét irányban palacknyak (bottleneck) hatásba torkoll: az út mindenképpen beszűkül az aréna, illetve a magyar színház előtti villamosmegállók miatt. 
 
Arról nem is beszélve, hogy miért akarunk egyáltalán még több autót bevonzani a központba, illetve azon átvezetni, amikor a Főtér befejezésével és gyalogos zónává alakításával, illetve a belvárosi parkolás megdrágításával épp hogy 

el kellene tántorítani az autósokat a központtól. 

Az érvényes városfejlesztési stratégia is olyan szociológiai tanulmányra hivatkozik, amely szerint Kolozsvár lakossága, de főleg autóinak száma nem nőni, hanem csökkenni fog, viszont növekszik majd az az igénye, hogy többet gyalogoljon, bringázzon és tömegközlekedjen, a belvárost pedig ne autópályaként és parkolóként, hanem társasági és kulturális életének minél kevésbé szennyezett helyszíneként használja – kérte számon a következetességet Szakáts István.
 
Az AltArt Alapítvány elnökeként a polgármester szemére hányta, hogy többsávos aszfaltúttal, betonozással akarja elszigetelni a folyót a várostól, miközben a Szamos annak a hét pillérnek az egyike, amelyre az East of West szlogenű, már benyújtott kulturális fővárosi pályázat épül, és amely projekt Emil Boc-nak is a szíve csücske. És ha a sávbővítés ennyire ellentmond a Kolozsvár jövőjét alakító, már elfogadott elképzeléseknek, akkor mi indokolja? Mert a környék forgalmát utoljára nyolc-tíz éve felmérő tanulmány biztos nem – ragasztotta fel Szakáts a Lejárt címkét az útfelújítók egyetlen, adatokat is tartalmazó hivatkozási alapjára.
 
Azt már fiatal építészek, például Iulia Hurducaș szúrta ki, hogy a felvilágosításunkra kifüggesztett technikai tervrajzok között nagy eltérések vannak. Vagyis a polgármester állításával ellentétben a felújítás és az európai pályázat kivitelezési részletei igenis módosíthatóak, mert már módosították. Pénteken derült ki, hogy tényleg: Claudia Anastase PSD-s tanácsos megtudta, hogy 2009 és 2010 között úgynevezett építőtelepi rendelettel döntötték el, hogy a villamossíneket mégsem költöztetik be a parkba.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
A Függetlenség út mostani állapotának keresztmetszete
 
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
A Függetlenség út felújításának eredeti terve: a villamosközlekedés beköltözik a parkba, az út három sávján roboghatnak az autók.
 
Többféle ötlet született arra, mit is kellene kezdeni a Szamos-parttal: 
  • radikális, amely a villamos kivételével mindenféle motorizált közlekedést megszüntetne azon a szakaszon, és parkosítással egyesítené a Sétatéri parkot a folyóparttal úgy, hogy a part mentén csak bringasáv és sétány húzódjon;
  • mérsékelt: ha már kiszélesítik az utat, akkor az egyik sávból legyen bringaút, illetve normális járda (a jelenlegi röhejesen keskeny);
  • kompromisszumos: ne bántsák a partmenti zöldet, és ne szélesítsék az utat, mert az embereknek nem kellene 4 sávon átverekedniük magukat ahhoz, hogy láthassák a Szamost; viszont csak az egyik sínpárt határolják el, a másik maradjon közös, hajthassanak rá autók, a folyó felőli oldalon pedig legyen bringaút és járda;
  • más szakaszt érintő: építsenek hidat bringásoknak a Dónát negyedi plázs és a Rózsák parkja közé.
Mivel rendes bringautat mindenki szeretett volna, Ovidiu Câmpean, a városháza kapcsolattartási osztályának vezetője hozakodott elő azzal, hogy hát a park legkülső alléja bringaút. Erre az összes jelenlévő bringás felröhögött, Mititean pedig gyorsan megjegyezte, hogy ahol 20 méterenként padok vannak, az promenád, korzó, és nem bringaút.
 
Egyrészt kínos és gáz, hogy ezt a civilek kell megmondják, és nem a hivatal jelenlévő útépítő mérnökei és építészei, másrészt örvendetes, hogy Mititean a sajtó és a döntéshozók előtt vázolhatta tömören és világosan, hogy hiába henceg most a hivatal és a polgármester a központi utcák felújításával kialakított bringasávokkal, ha azok használhatatlanok, minőségtelenek, nem függnek össze, és kifejezetten veszélyesek a gyalogosokra és a kerékpárosokra. Megtervezésük és kivitelezésük ötletszerű, nem részei egy közlekedési mestertervnek, ami ráadásul nincs is – kérte számon az egységes elképzelést és a koherenciát a kerékpáros érdekvédő is.
 
Terveznek bringás hidat, és tárgyalnak a belvárosi parkolás 2016-os megdrágításáról az októberi tanácsülésen – jött néhány tartalmi válasz is a hivatal képviselőitől. A közvita szakmai részében 

Boc a jó menedzsert alakította,

aki seperc alatt leosztja a feladatokat, hogy a kérdésekben melyik szakértője illetékes, hogy ő maga is csak végrehajtó, a felújítás átment minden, a törvény kérte procedúrán és engedélyezési eljáráson, nem a saját, hnem az építészek és a mérnökök javaslatait adja ki a vállalkozóknak megvalósításra, felelős városgazdaként nem kockáztathatja a polgárok közpénzét, és ha azt mondja neki a pályázatot kezelő Északnyugati Fejlesztési Ügynökség, hogy ne nyúljon a pályázathoz, akkor ő nem nyúl, mert a törvény szerint ezzel kockáztathatja a Muncii sugárúttól a Dónát negyed végéig tartó teljes szakasz európai finanszírozását, ami mintegy 12 millió euró.
 
És különben is örüljünk, hogy ő kíváncsi a civilek véleményére, és összerántotta ezt a közvitát, még ha a helyi civilek öt éve, a terv elfogadásakor nem is voltak ennyire zöldérzékenyek, mert most megtehette volna, hogy nem állítja le a munkálatokat, és nem hallgatja meg a civileket – hangsúlyozta többször is akkora udvariassággal, hogy elfedje ennek az álláspontnak az óriási arroganciáját: én vagyok hatalmon, tehát én szabom a szabályokat.
 
Ami azonnal kiverte a civil biztosítékot, és többen is rákérdeztek: ha a partszakasz melletti útfelújítási terv nem módosítható, akkor miért tépjük a szánk? Miért hívtak ide minket? Miért is vagyunk itt? Egyáltalán közvita ez? – lázadoztak a jogászok, ha nem is volt akként meghirdetve a városháza honlapján, nem kaptuk kézhez előre a dokumentációt, és nem lehet tudni, mi lesz a jogi következménye.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
Balról elől: Szakáts István, Iulia Hurducaș építész, Mihai Racu egyetemi tanár, az Épített Környezetért Egyesület elnöke, Dan Clinci építész áll, hátul a falnál ül Guttmann Szabolcs építész
 
Legyen meg először a sávbővítés az autósoknak, zárjuk le határidőre, 2016 júliusára az EU-s pályázatot, aztán majd új terveket pályáztatunk meg a járdához és a bringaúthoz – próbálta halogatni a kérdést és változatlanul hagyni a pályázatot a polgármester, de Guttmann Szabolcs építész roppant udvariasan oltotta le: így ugyanarra az útszakaszra kétszer költünk közpénzt, kolozsvári és más európai polgárok adóját. Egyszerűbb és olcsóbb volna most változtatni a pályázat tartalmán.

A megszelídített, belátó és megoldást kereső vezető

jött elő a végén Boc-ból, amikorra a civilek szétcincálták az ő és szakértői gárdájának összes érvét. Úgyhogy azt ajánlotta, még ezen a héten személyesen felkeresi a pályázatot kezelő Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökséget, hátha módosítható az EU-s pályázat anélkül, hogy elúszna az európai finanszírozás, és a válasz ismeretében jövő hétre újabb közvitát hív össze, hogy együtt találjuk meg a legjobb megoldást.
 
(Az ügynökségnek természetesen nem érdeke egy már megnyert, többmilliós pályázat módosítása. Az ügynökségnek az az érdeke, hogy a pályázók minél több pályázatot döccenőmentesen lezárjanak és elszámoljanak, és ne romoljon Románia így is siralmas statisztikája és kapacitása az európai pénzek lehívására.)
 
Demonstratív kompromisszumkészsége és annak a ténynek az ismétlése ellenére, hogy itt mindenki a város javát akarja, Emil Boc kasszírozott még pár kemény bírálatot. Volt, aki a városmenedzseri posztot hiányolta a hivatalból: ő kellene összefogja és egyben lássa azokat a fejlesztéseket, amelyek túlmutatnak a választott tisztségviselők négy éves mandátumán.
 
Szamos-parti közvita Kolozsváron
 
Șerban Țigănaș jegyzetel, Adrian Borda magyaráz
 
Șerban Țigănaș, a Romániai Építészek Rendjének elnöke, a Függetlenség úti sávbővítés heves ellenzője azt rótta fel, hogy a városháza hiányosan és átláthatatlanul kommunikál a projektjeiről. A szakmabeliek (és a városi tanácsosok) sem kapták meg azokat a terveket, amelyeket most kifüggesztettek az útmérnökök. 
 
Ráadásul az aktuális felújítási terv nem egyezik meg az új sportcsarnok körüli területrendezési tervvel, amit ő készített 2011-ben, nem ment át a közlekedéstechnikai bizottságon, a városházára pedig ráfér egy hozzáértő koordinátor, aki átlátja a forgalmat, a készülő közlekedési mestertervet, az általános városrendezési tervet. És egyáltalán mi az, hogy a beruházási osztály nem kommunikál az urbanisztikai osztállyal.
 
Ezért ő azt javasolja, hogy a mostani terv befejezését halasszák addig, amíg az érdekeltek egyet tudnak érteni a partszakasz céljáról, funkciójáról.
 
A civilek sem rettentek vissza a kritikai élű javaslattételtől: 
  • szeretnék tudni, hogy lehet-e új forgalmi tanulmányt készíteni, mert szerintük nem drága, és nem annyira időigényes;
  • míg a városháza rendszeresen hírleveleket küld az érdeklődőknek, ki kellene találni annak is az intézményes formáját, hogyan juttassák el a lakosok a véleményüket a hivatalhoz;
  • ki kellene találni annak módját, hogy az ilyen felújítási projekteket ne veszítsük szem elől a szakbizottságok labirintusában;
  • a városháza mindig tegye nyilvánossá a szakszerű terveket legalább pár nappal a közviták, közmeghallgatások előtt.

A nagy zöld harc korántsem ért véget,

a közvitával, civilek eltökéltek, hogy ügyvédet is fogadnak, ha ez kell ahhoz, hogy megkapják a Függetlenség út területrendezési tervét, az útfelújítás eddigi terveit az összes műszaki adattal, mert ezek nemcsak közérdekűek, de önkormányzati határozatok függelékeiként elméletileg nyilvánosak kellene legyenek.
 
Hétfő délután pedig több órásra tervezett beszélgetésre gyűlnek össze, hogy részletezzék és összesítsék ötleteiket arról, milyen céllal és milyen formában kellene felújítani a Függetlenség útját.
 
A fejlesztési ügynökség álláspontját a pályázat módosíthatóságáról állítólag szerdán ismerteti majd Emil Boc, a 15 órakor kezdődő, e havi tanácsülésen.
 
Hogy a dolog még nyitottabb legyen, Claudia Anastase, az útfelújítás részleteibe most magát beleásó PSD-s tanácsos azt nyilatkozta, az út egyirányúsítása sem biztos, hogy kivitelezhető úgy, ahogy a városrendezési terv megkívánja, mert gondok adódnak a túlparton lévő utcák egyirányúsításával: a Jászay / Mamaia utca nem elég széles, a Fellegvári / General Drăgălina utcát pedig domboldali földcsuszamlások veszélye miatt nem lehet megterhelni.

 

Hirdetés