Szerző: Mózes Edith
2015. október 6. kedd, 08:40
Vajon teszik, de nem tudják? Ha az ottani románok „jogkövetelései” eredménye Székelyföld autonómiája lesz, akkor, ahogy a székely mondaná, minden oké.

„A miniszter kivágta a rezet: a magyarokat képviselő szervezeteknek meg kell érteniük, nincs helye az autonómiaköveteléseknek, egy kisebbségnek be kell tartania az ország alkotmányát, főleg az első cikkelyt! Szerinte a magyarság képviselői a parlamentben vagy bármiféle magas rangú köztisztségben, bár az alkotmányra esküsznek, minden tevékenységükkel ez ellen dolgoznak, és a magyar kisebbséget a román többség ellen hangolják. Így aztán a három székely megye románságát képviselő civil fórum a térség »egyensúlyfaktora«, amely megpróbálja »tompítani« a két együtt élő közösségben a (magyar) politikusok által szított feszültséget.

A miniszter önmagával is ellentmondásba keveredik. Egyrészt külön kormányhivatalt követel, miközben az alkotmány és a törvényes előírások mindenkire kötelező voltáról szónokol. Másfelől azt szeretné, ha a román állam úgy viselkedne Székelyföldön, ahogyan az olasz kormány tette Dél-Tirolban.

Arról nem beszélt – ezért beszélünk mi –, hogy az olasz állam különböző manőverekkel valóban meg akarta akadályozni az említett térség autonómiáját, és miután 1946 szeptemberében aláírták a Gruber-De Gasper-i Egyezményt, amely szavatolta a német kisebbség számára a törvényhozói és végrehajtói autonómiát Bozen tartományban, megpróbálta kikerülni a végrehajtását. Amint arról sem, hogy több évtizedes vita után végül az olasz parlamentnek is meg kellett szavaznia a valódi kisebbségi területi autonómiát megteremtő autonómiastatútumot, amely egyebek között előírja, hogy a közszférában a munkahelyeket az egyes településen élő népcsoportok arányában osztják el, a német és az olasz nyelv a hivatalokban egyenlő rangú, és köztisztviselő eleve nem lehet, aki nem rendelkezik mindkét nyelvből nyelvvizsgával.

Vajon teszik, de nem tudják? Ha az ottani románok »jogkövetelései« eredménye Székelyföld autonómiája lesz, akkor, ahogy a székely mondaná, minden oké."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11916
Románia egyik leginkább megosztó személyisége, Lucian Boia történész többek között a hivatásos román történetírás nagyromán merevgörcséről is szól.
És itt a olimpia első doppingesete is, mégpedig a rendkívül megerőltető curling-ben.
Utolsó útjára kísérték Kallós Zoltánt, aki mindenkinek a lelkét megérintette, akivel csak találkozott.
A miniszterelnök 20. évértékelő beszédét tartotta. Leszögezte: Magyarország azokkal a nyugat-európai emberekkel és vezetőkkel szolidáris, akik meg akarják menteni hazájukat, a keresztény kultúrájukat.
A háromszéki származású tornászcsillag életregénye igazi mese – lidérces fordulatokkal. A Szabó Katiról írott könyv szerzőjével, Csinta Samuval beszélgettünk.
Szépen és alaposan becsomagolva, az üzenet a következő: Románia alsóbbrendűségéért tulajdonképpen a gonosz Magyarország a hibás.
Mert a román menedékkérők száma ugrásszerűen megnőtt.
Nem? Akkor erőltesse meg a fantáziáját. Romániában ez is előfordul. Például Teleorman megyében.
Ha folytatódik az igazságszolgáltatás elleni támadás, akkor ideje bevetni a 7-es cikkelyt Romániával szemben, véli a CDU politikusa.
Értékelni kell a profizmust, mellyel a magyar politikusoknak az utóbbi 100 évben sikerült pontokat szerezniük a gázpiacon Magyarország számára. Nahát, ilyen is van?
Felmerül a kérdés: mi marad még épen Romániában a PSD-s kormányzás után?
A Personal Point szakemberektől tanultuk a trükköket.
A gázügylettel Magyarország gyakorlatilag kirabolta Romániát. Legalábbis ez derül ki a szakszerű elemzésből.
Most erre van a városnak pénze. Évek múltán talán fel is tárják őket.