Szerző: Mózes Edith
2015. október 6. kedd, 08:40
Vajon teszik, de nem tudják? Ha az ottani románok „jogkövetelései” eredménye Székelyföld autonómiája lesz, akkor, ahogy a székely mondaná, minden oké.

„A miniszter kivágta a rezet: a magyarokat képviselő szervezeteknek meg kell érteniük, nincs helye az autonómiaköveteléseknek, egy kisebbségnek be kell tartania az ország alkotmányát, főleg az első cikkelyt! Szerinte a magyarság képviselői a parlamentben vagy bármiféle magas rangú köztisztségben, bár az alkotmányra esküsznek, minden tevékenységükkel ez ellen dolgoznak, és a magyar kisebbséget a román többség ellen hangolják. Így aztán a három székely megye románságát képviselő civil fórum a térség »egyensúlyfaktora«, amely megpróbálja »tompítani« a két együtt élő közösségben a (magyar) politikusok által szított feszültséget.

A miniszter önmagával is ellentmondásba keveredik. Egyrészt külön kormányhivatalt követel, miközben az alkotmány és a törvényes előírások mindenkire kötelező voltáról szónokol. Másfelől azt szeretné, ha a román állam úgy viselkedne Székelyföldön, ahogyan az olasz kormány tette Dél-Tirolban.

Arról nem beszélt – ezért beszélünk mi –, hogy az olasz állam különböző manőverekkel valóban meg akarta akadályozni az említett térség autonómiáját, és miután 1946 szeptemberében aláírták a Gruber-De Gasper-i Egyezményt, amely szavatolta a német kisebbség számára a törvényhozói és végrehajtói autonómiát Bozen tartományban, megpróbálta kikerülni a végrehajtását. Amint arról sem, hogy több évtizedes vita után végül az olasz parlamentnek is meg kellett szavaznia a valódi kisebbségi területi autonómiát megteremtő autonómiastatútumot, amely egyebek között előírja, hogy a közszférában a munkahelyeket az egyes településen élő népcsoportok arányában osztják el, a német és az olasz nyelv a hivatalokban egyenlő rangú, és köztisztviselő eleve nem lehet, aki nem rendelkezik mindkét nyelvből nyelvvizsgával.

Vajon teszik, de nem tudják? Ha az ottani románok »jogkövetelései« eredménye Székelyföld autonómiája lesz, akkor, ahogy a székely mondaná, minden oké."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11916
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.
Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Kevesebb mint két év alatt elég látványosan alakult a pártok népszerűsége.
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.