Molnár Gusztáv: alkotmányos válság várható Spanyolországban

Az autonómia már nem elég Katalónia számára. A helyzet akkor mérgesedett el, amikor Madrid megkérdőjelezte a katalánok nemzeti mivoltát. Molnár Gusztáv geopolitikust kérdeztük.
Hirdetés

Ellentmondásosan értékelték a spanyol elemzők, de a világsajtó is a katalán regionális parlamenti választások eredményét, annak jelentőségét azonban a különböző álláspontok ellenére sem érdemes alábecsülni.

A teljes képlet könnyebb megértése érdekében Molnár Gusztáv geopolitikai szakembert kérdeztük, többek között arra keresve a választ, hogy milyen előzményei vannak az autonóm régió függetlenségi törekvéseinek, van-e esély a tényleges függetlenség kivívásának, továbbá milyen lehetséges forgatókönyvek képzelhetőek el a régió jövőjét illetően.

Molnár Gusztáv

Molnár Gusztáv márciusi könyvbemutatóján Kolozsváron | Fotó: Szabó Tünde

A katalán regionális parlament 2006-ban fogadta el az Autonómia Statútumot, mely kiszélesítette az addigi jogköröket Katalóniában. A jobboldali Partido Popular (Néppárt) hatalomra kerülésekor, 2010-ben megóvta a dokumentumot az alkotmánybíróságon, és

szűkítette a tartományi kormány és parlament hatáskörét.

Mégpedig elég drasztikusan: mindenekelőtt pénzügyi tekintetben. A térség a leggazdagabb tartomány Spanyolországban, ezért a központ több pénzt vesz el tőlük, hogy az országot gazdaságilag életben tudja tartani. Érdekes módon mégsem ez volt a mérvadó a katalánok számára a függetlenségi „harc” zászlóbontásakor, hanem sokkal inkább az, hogy az alkotmánybíróság törölte a Statútumból a katalánok történelmi nemzetként való definiálását. 

„A Madrid és Barcelona közötti küzdelem nagymértékben a szimbolikus térben zajlik. Más a képlet, mint például a skót függetlenség esetében, ahol végül is a pragmatikus szempontok döntötték el – pillanatnyilag! – a kérdést a függetlenséget ellenzők javára. A függetlenedési kérdés akkor került középpontba, amikor

a központ elvette a katalánok nemzetként való önmeghatározását.

Az ilyen típusú helyzetek mindig akkor válnak kritikussá, ha a központ elvesz valamit” – fogalmazott Molnár Gusztáv.

Visszaemlékezett: 2010 júliusában személyesen is jelen volt az emiatt meghirdetett nagyszabású barceloniai tüntetésen, ahol lenyűgöző volt látni a hatalmas tömeget, melynek jelszava ez volt: „Som una natió”, „nemzet vagyunk”. (Erről szóló blog-bejegyzése itt olvasható). Ehhez képest az Alkotmánybíróság szerint Spanyolországban csak egy nemzet van, az pedig a spanyol. Ugye milyen ismerősen cseng?

Bár Székelyföld és Katalónia helyzete között erőltetett lenne párhuzamot vonni, Molnár Gusztáv emlékeztetett arra, hogy amikor fölmerült a régiósítás kapcsán a székely megyék megszüntetése, illetve más közigazgatási egységbe való sorolása,

a román kormány szinte kiprovokálta a székelység radikálisabb fellépését.

Katalóniában jelentős mértékben a jelenleg kormányzó jobboldali nacionalista Néppártnak köszönhetően mérgesedett el annyira a helyzet, hogy felerősödött a szeparatizmus igénye. 

Hol hibázott Madrid? Két évvel ezelőtt már erős függetlenedési kampány volt megfigyelhető Katalóniában. Ha lehetővé tették volna a népszavazást az elszakadásról, egy jó kampánnyal akkor még a központ elérhette volna, hogy a függetlenségpártiak alul maradjanak.

„Újra a szimbolikus dimenzió érvényesült, szó sem lehetett a katalóniai népszavazásról, mert az sértette volna az egységes nemzetállam szentségét” – véli a szakember. Akár alkotmánymódosítást is kezdeményezhettek volna. Molnár Gusztáv meggyőződése szerint „ha föderális irányba mozdultak volna el, és az alkotmányt ilyen értelemben módosítják, elismerve, hogy Spanyolország többnemzetiségű állam, akkor a kérdés – legalábbis egy időre – lekerült volna a napirendről”.

Fotó: AP/Paco Serinelli

Mi a helyzet most? Van-e okuk ünnepelni a függetlenségpártiaknak? – adódik a kérdés két nappal azután, hogy az önálló Katalónia létrehozásáért kiálló politikai pártok nyertek a parlamenti választáson, viszont az „igenek” nem érték el az ötven százalékot. Molnár Gusztáv szerint a magas, 77 százalékos részvételi arány és a függetlenségpártiak parlamenti győzelme miatt egyértelmű: van mit ünnepelni azoknak, akik az elszakadásért küzdenek. Az elemzők, de a spanyol kormány is előzetesen úgy vélte, hogy

a részvételi arány megnövekedése a függetlenséget ellenzőknek fog kedvezni

olyannyira, hogy ők kapják meg az abszolút többséget a parlamentben. Nos, ez nem következett be. 

Ami a továbbiakat illeti, minden attól függ, hogy a Junts pel Sí (Együtt az igenért) függetlenségi pártszövetség és szélsőbaloldali CUP (Népi Egység) konszenzusra tud-e jutni. A jelenlegi tartományi miniszterelnök, Artur Mas a pártszövetség embere, akit viszont a baloldaliak nem szívlelnek, nemcsak a belpolitikai nézetkülönbségek miatt, hanem azért is, mert korrupció gyanúja merült fel vele szemben. Ha megegyeznek a táboron belül az új tartományi miniszterelnök személyéről, és elfogadják a függetlenségi menetrendet, akkor a labda Madrid térfelén pattog.

Hirdetés

Molnár Gusztáv szerint a madridi kormány akkor eléggé drasztikus intézkedésekhez lesz kénytelen folyamodni. A napokban dől el annak a néppárti törvényjavaslatnak a sorsa is, mely olyan jogosítványokkal ruházná fel az Alkotmánybíróságot, hogy az azonnal felmenthetne minden olyan politikust, hivatalban lévő tartományi vezetőt, aki az alkotmánnyal ellentétesen jár el.

Igaz, hogy a Néppárt támogatottsága drasztikusan csökkent az utóbbi időben, de ha most még meglévő parlamenti többségét kihasználva erőből átviszi ezt a kezdeményezést, az egyértelmű hadüzenet lesz Katalóniának. Az összeegyeztethetetlen álláspontok miatt éles konfliktushelyzet, egyfajta

„hideg polgárháború” állhat elő Marid és Barcelona között.  

A CUP egyik vezető politikusa hétfő délután közölte (pár órával a Molnár Gusztávval való beszélgetés után – szerk. megj.), hogy a függetlenségpártiak radikális szárnya kész a kompromisszumra a többségi szárnnyal, mert az egyértelmű szavazattöbbség hiányában lemondtak az egyoldalú függetlenség deklarálásáról.

Vagyis egyelőre megelégednek az önálló államiság egy alacsonyabb szintjével, amivel a harmincas években is rendelkeztek: a Katalán Köztársasággal egy föderális Spanyolországon belül. Ez persze – fűzte hozzá ma Molnár Gusztáv a tegnap készült interjúhoz – nemcsak az egységes nemzet és egységes nemzetállam dogmája miatt elfogadhatatlan Madrid számára, hanem a monarchia miatt is, hiszen hogyan is létezhet egy „köztársaság” egy királyságon belül?

Fotó: Artur Mas katalán kormányfő leadja szavazatát (Reuters)

Ez a nyilatkozat kissé bonyolítja a dolgokat, és egy újabb súlyos belső politikai választóvonal jelentkezésére utal. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a spanyol baloldal, különösen az új radikális baloldali párt, a Podemos (amely mellesleg a katalánokat külön nemzetnek tekinti) antimonarchista. Mindezek alapján Molnár Gusztáv biztosra veszi, hogy a görögországi helyzet átmeneti rendeződése után az EU egy újabb komoly dél-európai válsággal szembesül, ezúttal Spanyolországban.    

Végül elkerülhetetlen a kérdés: lesz-e valaha Katalónia független? A szakértő szerint a közeljövőben biztosan nem, ugyanis szabályos függetlenséget csak konszenzussal lehetne elnyerni. Ehhez viszont a madridi parlament kétharmadának jóvá kellene hagynia a kiválást, plusz alkotmánymódosításra és új országos referendumra is szükség lenne. Annak viszont valószínűleg hatása lesz a belpolitikára, ha a függetlenségpártiak „rendezik soraikat” és kivárnak, miközben friss legitimitásuk birtokában megkérdőjelezik a jelenlegi kormány legitimitását.

Decemberben Spanyolországban parlamenti választások lesznek, és Katalónia jövője nagymértékben múlik azon, hogy milyen új madridi kormány kerül hatalomra. Ha a Néppárt eltűnik a színről, és egy új koalíciós kormány jön a helyére, valószínűleg

Madrid sem fog ennyire merev politikát folytatni.

Ez még nem garantálja azt, hogy a katalánok lemondanak a függetlenségről, hiszen ők  egyértelművé tették az úgynevezett menetrendjükben, hogy másfél éven belül  kikiáltják az independènciát, és addig sem fognak tétlenül ülni, hanem gyakorlatilag elkezdik építeni az államot. Már most is rendelkeznek komoly  kompetenciákkal, van például saját rendőrségük, és hamarosan létrehozzák a saját nemzeti bankot és adóhivatalt is, amelyeket persze Madrid – legalábbis a jelenlegi kormány – azonnal alkotmányellenesnek fog nyilvánítani.

Bár tíz évvel ezelőtt minden szakértő meg volt győződve arról, hogy az autonómia az etnikai és nemzetiségi konfliktusok egyik leghatékonyabb, legitim kezelési megoldása, mára Molnár Gusztáv szerint bebizonyosodott, hogy

az ún. belső önrendelkezés nem oldja meg ezeket a kérdéseket.

Olyan erős a kis nemzetekben az önállósodási vágy, hogy ha szükséges, elmennek a végsőkig, ami ez esetben teljes függetlenedést jelent. Ezt bizonyítja a skót vagy a katalán példa, de Belgiumban is hasonló folyamatok indultak be.

Ebből persze minden érintett kormány azt a következtetést vonja le, hogy „életveszélyes” közjogi autonómiát adni. A katalán helyzet mindenesetre az első alkalom, amikor nyílt alkotmányos konfliktus alakulhat ki egy autonóm tartomány és központi kormánya között.

Lejegyezte: Mészáros Tímea

Címlapfotó: Reuters

Hirdetés