Szerző: Farkas Réka
2015. szeptember 24. csütörtök, 08:52
Politikusaink mindeddig rosszul teljesítettek, kampánycélnál többet nem jelentett számukra az autonómia, vitázgatnak, elkonferenciázgatnak a témáról, elkészült néhány törvénytervezet, acsarkodásra adott lehetőséget, érdemi vitára kevéssé, és többnyire megriadnak, ha a szép szavakon túl gyakorlati lépéseket is tenni kéne.

„A tavaly elgáncsolt népszavazás után a katalánok új utat kerestek, és kitalálták, hogy a hivatalos tartományi választásokat használják fel céljaik elérésére. Vasárnap, ha elnyerik a voksok többségét a függetlenséget támogató pártok, elindítják a Spanyolországról való leválás folyamatát – hangzott a jelszó.

A katalánok nemcsak tudják, mit akarnak, hajlandóak kiállni is érte. 1977-ben nyerték el autonómiájukat, a következő években annak kiszélesítésén dolgoztak, de amikor 2010-ben a spanyol alkotmánybíróság átértelmezte  autonómiastatútumukat és korlátozta a katalán önrendelkezést, feltámadt bennük a függetlenedési vágy. Azóta már ez a cél, ezért árasztják el másfél-kétmillióan szeptember 11-én Barcelona utcáit, ezért szállnak síkra politikusaik. És, amint keményít a spanyol kormány, ahogy szaporodnak az akadályok, fenyegetések, mind többen és többen válnak függetlenségpártivá.

Mi, székelyek autonómiát akarunk – függetlenedni Románia közepén esély sem lenne –, ám az már kérdéses, hogy ezért mennyit vagyunk hajlandóak áldozni. Politikusaink mindeddig rosszul teljesítettek, kampánycélnál többet nem jelentett számukra az autonómia, vitázgatnak, elkonferenciázgatnak a témáról, elkészült néhány törvénytervezet, acsarkodásra adott lehetőséget, érdemi vitára kevéssé, és többnyire megriadnak, ha a szép szavakon túl gyakorlati lépéseket is tenni kéne. Olyan, mintha valóban nem is hinnének benne, nem látnák hasznosságát, fontosságát, csupán egy elvárásnak igyekeznek megfelelni.

Két évvel ezelőtt a székelyek nagy menetelésén sikerült először összefogással jelentős erőt felmutatnia a székely népnek. A kezdeményező Székely Nemzeti Tanács éppen a katalánok nagy utcai felvonulásából is merítette az ötletet. Azóta nem tudtuk megismételni a bravúrt, mindig akadtak fanyalgók, ellendrukkerek vagy éppen gyávák, akik tettek arról, hogy se a székely szabadság napján, se más alkalmakkor ne mozduljon meg jelentős tömeg."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11719
„A betonházak között nem várnak csodák”. Városnézésen voltunk a korzós lányokkal.
Eláruljuk: képregényesen. Békés Márton történész szerint bevallottan hőskultuszt építenek a rendhagyó műfaji kerettel.
Gazdag József felvidéki újságíró, író mesélt a dunaszerdahelyi magyar csapatról és a magyar focit beborító bundáról.
Nem a nemesi családok csereberélik az ingatlanjaikat, hanem Kolozsvár feliratozza újra a műemlékeit.
De mi van ezen túl a magyar gasztronómiában? Sömmi? Cserna-Szabó András pacalkalandjai és Rózsa Sándor véres mészárlásai a Kolozsvári Magyar Napokon.
De csak egy kör erejéig a sétatéri tavon.
A pornóra kattanók azonban mehetnek is arrébb. Zenéről van szó. Blueszenéről.
Nem vitás. Hiszen Szilárd Leó mondta, aki pedig szintén elég okos ember volt.
A város központjában hajtott kisteherautó az emberek közé, több mint egy tucat embert megölve. Hasonló támadás történt egy másik, Cambrils nevű településen is, ahol a rendőrök agyonlőtték a terroristákat. Romániai sérültek is vannak.
Úttörő fényképész visz időutazásra: a monarchiabeli Kolozsvár élete és notabilitásai elevenednek meg a Történeti Múzeum falain.
Beindultak a lacikonyhák, mérik a sört, kínálják a portékát. Buli van na.
A jó törvénykezés nem elég: a helyi közösségeknek élniük kell a meglévő jogokkal – hangzott el a nyelvi jogokról szóló kolozsvári beszélgetésen.
A Korunk egykori főszerkesztőjének hamvait a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra.
A sajátos zenei és szövegvilággal rendelkező felvidéki együttes zenéjéra nincs recept, Szarka Gyula énekes szerint. A Ghymessel indult az idei KMN főtéri koncertkínálata.