Szerző: Balogh Levente
2015. szeptember 18. péntek, 09:01
A román állam önszántából nem hajlandó olyan jogokat biztosítani a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, amelyek a románokat alanyi jogon megilletik.

„Érdemes elidőzni a román–magyar alapszerződés felülvizsgálatát elutasító külügyi közlemény azon pontja fölött, amelyben leszögezik: Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy »etnikai alapon« biztosítson területi autonómiát. A kijelentés jól illusztrálja, hogyan vélekedik a kormány az ország polgárai közötti egyenlőség biztosításáról.

A román állam önszántából nem hajlandó olyan jogokat biztosítani a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, amelyek a románokat alanyi jogon megilletik – például a hivatalos anyanyelvhasználatot minden olyan településen, ahol az illető közösség őshonosnak számít –, mivel ezt nemzetközi szerződés nem írja elő. A meglévő szerződésekből meg annyit tart be, amennyit akar – az anyanyelvhasználat, a magyar orvosi képzés, a magyar jelképek, illetve feliratok elleni román hatósági hadjárat mutatja, mennyit akar.

A kétoldalú kapcsolatok tekintetében pedig még a Ponta-kormány szintjén is mélypont, amit Bukarest művel. Miközben a migránsok befogadása kapcsán a schengeni csatlakozás kicsikarásának szándékával zsarolja az EU-t, a miniszterelnök útszéli hangnemben gyalázza a saját és a schengeni övezet határait a migránsáradattal szemben talán nem a legtökéletesebb eszközökkel, de erején felül ellenőrizni és védeni próbáló Magyarországot.

Ez már olyan morális mélyrepülés, amelyhez képest a „sakálhoz méltó” minősítéssel leírt magatartásminta maga az erkölcsi nagyság csimborasszója. Teszik mindezt minden bizonnyal a magyar–román alapszerződés szellemében. Azért nem szeretnénk belegondolni, milyen lenne a magyarok élete a kisebbségek paradicsomában, ha a nemzetközi szerződések még annyit sem írnának elő, amennyit ma."

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11611
Románia egyik leginkább megosztó személyisége, Lucian Boia történész többek között a hivatásos román történetírás nagyromán merevgörcséről is szól.
És itt a olimpia első doppingesete is, mégpedig a rendkívül megerőltető curling-ben.
Utolsó útjára kísérték Kallós Zoltánt, aki mindenkinek a lelkét megérintette, akivel csak találkozott.
A miniszterelnök 20. évértékelő beszédét tartotta. Leszögezte: Magyarország azokkal a nyugat-európai emberekkel és vezetőkkel szolidáris, akik meg akarják menteni hazájukat, a keresztény kultúrájukat.
A háromszéki származású tornászcsillag életregénye igazi mese – lidérces fordulatokkal. A Szabó Katiról írott könyv szerzőjével, Csinta Samuval beszélgettünk.
Szépen és alaposan becsomagolva, az üzenet a következő: Románia alsóbbrendűségéért tulajdonképpen a gonosz Magyarország a hibás.
Mert a román menedékkérők száma ugrásszerűen megnőtt.
Nem? Akkor erőltesse meg a fantáziáját. Romániában ez is előfordul. Például Teleorman megyében.
Ha folytatódik az igazságszolgáltatás elleni támadás, akkor ideje bevetni a 7-es cikkelyt Romániával szemben, véli a CDU politikusa.
Értékelni kell a profizmust, mellyel a magyar politikusoknak az utóbbi 100 évben sikerült pontokat szerezniük a gázpiacon Magyarország számára. Nahát, ilyen is van?
Felmerül a kérdés: mi marad még épen Romániában a PSD-s kormányzás után?
A Personal Point szakemberektől tanultuk a trükköket.
A gázügylettel Magyarország gyakorlatilag kirabolta Romániát. Legalábbis ez derül ki a szakszerű elemzésből.
Most erre van a városnak pénze. Évek múltán talán fel is tárják őket.